MJA.hu főoldala

ahol megtanulhatsz önállóan hajózni a tengeren

Vass Tiborról
tengeri vitorlázás
RÓLUNKTANFOLYAMOKTovábbképzésekTengeri rádiózás TRÉNINGEKÁRAK IskolahajóHAJÓNAPLÓTENGERI TUDÁSTÁRJAKVIDEÓK
tengeri vitorlás jogosítvány

Egyéni naplók
 
 
Útkiválasztás
Az összes út
listázása:
 
Adott út megtekintése:
 
Összetett keresés
Út típus:
Régió:
Résztvevő:
Dátum:
-tól
-ig
  
  Főoldal / Hajónapló / 2009-es év második kapitány tréningje
 
tengeri hajónapló
Az Online Hajónapló lényege, hogy közvetlenül a hajóról kerülnek fel a képek, szövegek, adatok a weboldalra.
Hozzávalók:
mobil internetelérés, számítógép, digitális kamera.


tengeri hajónapló az oktatásról
2009-es év második kapitány tréningje2009.08.29. - 2009.09.12.

279. út
Ez egy olyan oktató tréning, amelyen a nyílt tengeri hajózás fortélyait kell elsajátítani a kadétoknak: a csillagászati navigációt, a többi hajóval való találkozás veszélyességének meghatározását, a nagy távolságú navigációt, az élet egy másik dimenzióját - amikor nem percekben és órákban, hanem napokban számoljuk az időt, miközben nem látszik a part és csak magunkra számíthatunk.

Szóval két hajózás vár ránk  a következő tervezett útvonalon: Punat -Vis - Szicília - Lipari-szigetek (vagy Málta) - Ithaka -  Korfu - Kotor? - Dubrovnik - Punat.

Majd meglátjuk.

A csapat a következőkből áll:

Vass Tibor – kapitány

és  a kadétok, akik elvégezték a 200 mérföldes tanfolyamot:

Neumann Zoltán

Csonka István

Bódor Gábor

Mekina János

Holchauser András

Racskó András

Dénes Gábor

és : Berényi Boglárka – családtag

Üzenet a hajónakRészletes napló

1. nap – Augusztus 29, vasárnap - A viharhajózás kipipálva 56 csomóval

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

AVI, 5,806 KB

 

 

Én már tegnap este megérkeztem, hogy felkészítsem a hajót az útra. Ma reggel érkezett István autóbusszal, egyenesen Luzernből (Svájc). Hihetetlen, van ilyen is: közvetlen busz járat Luzern-Punat! Ígí besegített nekem és jól haladtunk. Iszonyú volt a meleg volt. 34 fok és hozzá őrülten magas pártartalom, így csurgott rólunk a víz. A Selva 2 ütemű 15 lE-s motorom egy rántásra beindult, amikor átmostuk , hogy elpakoljuk. Idén egész évben nagyon jól működött, vagy megtanultam használni?

Aztán 12-től jöttek a többiek és elkezdődött a pakolás Lehetetlen küldetése: az irdatlan mennyiségű kaját, vizet, sört el kellett pakolni a hajóban úgy, hogy később is megtaláljuk.

Sikerült. Pontban a tervek szerint 14 órakor elkezdtem a rövid indulás előtti oktatást, ismertetve az időjárást, a programot és a feladatokat.

Az időjárás vicces lesz. A jelenlegi szélcsendet és a vihar előtti csendet felváltja majd egy nagy hidegfront által előidézet bóra. Az előjelzések alapján én 4-5 óra között számolom  a kezdetét. Az Aladin szerint 34-csomó körül lesz a szél, de szerintem 50 csomós befújást is kapunk majd. Két hely lesz zűrös: kezdetben a Krk és a Rab szigetek közötti átjáró, majd este 8-9 körül a Pag-sziget déli részén a Vir előtt. Majd meglátjuk.

Először átmotoroztunk a közeli Krk városba tankolni. Csak két motoros hajó volt előttünk, amelyek hamarosan elmentek és csak egy kis piros csónak maradt, aki benzinre várt, de az elfogyott. Gázolaj volt, így mi kiálltunk. Sajnos itt nekünk nagyon rossz a kikötési lehetőség, mert a rossz oldalunkkal kell kiállni. Ez azt jelenti, hogy a balos propellerünkkel hátrát adva, az a hajónk farát jobbra húzza el a kerékhatás (propeller walk) miatt. Itt viszont csak jobb oldalunkkal tudunk kikötni. István volt a soros kormányzós, szépen odaállt a parthoz 2-3 méterre, majd szerencsére jött Emil barátom, aki elkapta a kidobott kötelet és odahúzhattuk magunkat. A hely olyan szűk volt, hogy hátul az antennánk végig 10-20 centire volt egy nagy halászhajó horgonyától, elől pedig a mi horgonyunk a motorcsónak fölé került. Szóval jól sikerült. Kisebb tömeg verődött össze a számukra biztosan bekövetkező balesetet szemlélni, de aztán csalódottan szétszéledtek.

Tankolás után egy mérföldet hajóztunk Rab felé, majd a kellemes 25,6 fokos vízben a menetben lévő hajóról, amely a vízhez képest állt egy jót fürödtünk: ki tudja mikor lesz még rá módunk.

A hűsítő fürdést követően felkészültünk a viharos hajózásra: felszereltük a viharfokot, mindent elpakoltunk és irány Vis! A Kornati-szigeteket kívülről kerülve 8 mérfölddel hosszabb lett volna az út, ezért Zadar felé terveztem meg az útvonalunkat, bevállalva az erősebb szelet.

A bóra aztán fél öt körül kezdődött egy gyenge fuvallattal, ami aztán egyre tombolóbbá vált. Kezdetben csak 20 csomós volt, majd, 30, végül hosszú percekig nem esett alá a sebessége a 40 csomónak. Ekkor 44 csomós maximális szélsebességet mértünk. Hamarosan megjöttek  a hullámok is, amelyek fel-felcsaptak a cockpitbe. A viharfock jól működött, csak úgy száguldottunk, hasítottuk a vizet. Szép volt. A távoli Velebit-hegység tetejét a bóra jellegzetes felhősapkája borította, a levegő kitisztult és lehűlt. A tenger felszíne porzott a hullámtarajokról letépett tajtéktól, és a tajték fehér csíkokba rendeződött, ahogy ezt több, mint 200 évvel ezelőtt Beufort admirális a híres skálájával előírta a 8-as szélnek.

A Rab-szigethez közeledve a szél egyre inkább északiasabbá vált, egyre jobban hátulról jött, ezzel a hullámok is fordultak, megnyúltak, a kellemetlen zuhanyozás megszűnt.

A sziget takarásában már teljesen lenyugodott a bóra. Bogi még a vihar előtt feltette Margit székelykáposztáját melegedni, ami mostanra fogyasztható állapotba került. Felhasználtuk a rövid nyugodt időszakot, jót vacsoráztunk. Éljen Margit és az ő káposztája, ami hamarosan múlt idővé vált. Nagyon finom volt.

Ahogy a Pag sziget mentén Novalja felé hajóztunk egy erősödött a bóra, közben a felhők közé lement na nap is. Novalja és a Vír-sziget közötti szakaszon kerültünk a legerősebb szélbe, amikor már csak a Hold világította meg a tengert. Fantasztikus látvány volt a sejtelmes  ezüstös holdfénybe a tajtéktól fehéren tomboló tenger! Mintha tízezer dühödt szellem tépte, rángatta, cibálta volna a hajót! Közben a drótköteleket hangszernek használva hangot adtak dühüknek: sivítottak, bömböltek, ordítottak. Ezt halva a világból kiszaladt volna (ha lett volna hova- hiszen a világunk leszűkült az Odysseus fedélzetére, ezen kívül csak a tajtékos teger létezett)) az egyszeri emberfia. Aztán rájöttem a titokra, mi is történik: feldühödtek a szép piros viharvitorlánkra aki dacolt velük, 9 csomóval vitte hajónkat és ezt nem bírták elviselni. De minden rendben volt. Ez a tombolás másfél órát tartott. Ez idő alatt 56 csomós maximális mértünk. És mindezt sötétben, amikor bármilyen műszaki problémát sokkal nehezebb megoldani. Olyan volt az idő, hogy még én is felvettem a mentőmellényt, hátha ki kell mennem a védett cockpitból.

Szerencsére mindenki nagyon jól viselte a forgótárcsás mosógépet, ha rosszul is voltak, senki sem hányt.

A szél a Vir-szigetnél lecsökkent először harminc csomóra, majd húszra , később még néha ez alá is került. Zadart  éjfél körül értük el, majd Biográdnál éjjel kettő tájban hajóztunk át a szigetek között. Kaprije után ismét beerősödött a szél és gyakron hosszú időn át harminc csomó fölött maradt.

De minden rendben volt. Az őrségek szépen vezették a hajót, a többiek próbáltak aludni a hánykolódásban, és szép lassan faltuk a mérföldeket Vis felé.

 

 

 

2-3 nap – augusztus 30-31 : Vis szigetén kiléptünk Horvátországból, áthajózunk Olaszországba és megkerüljük a csizma sarkát
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Tervezés
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Holci
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A kapitány
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Gábor
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Zoli
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Jani
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
András
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Palagruza világítótornya
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ennek a hajónak a kapitánya nem a Jachtakadémián tanult!
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Iskola a habok hátán
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A delelés szerkesztése
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Sántamárialuka világítótornya
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Sántamárialuka
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A mérések folytatódnak
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
az olasz csizma lábúja
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ripostóban
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

AVI, 3,723 KB

 

2-3 nap – augusztus 30-31 : Vis szigetén kiléptünk Horvátországból, áthajózunk Olaszországba és megkerüljük a csizma sarkát

 

Reggelre a szél 20 csomó körül állandósult, az ég felhős volt, de a távolban feltűnt a Vis-sziget. Itt terveztem a kilépést Horvátországból, de a kikötőkapitányság csak 11 óráig volt nyitva. Addig kellett ideérnünk. A menetrendemben innen a 12 órai indulás szerepelt. Nagyon megörültem, amikor már 9-kor befutottunk az városka védett öblébe, ahol leszereltük a jó szolgálatot tett viharfockot  és készülődtünk  a kikötéshez a benzinkútnál. Aki nem ismeri, annak elmondom, hogy a benzinkút mólója csak 4-5 méter széles, miközben a hajónk 15,8 méter hosszú. Így elég bonyolult kikötésre kellett felkészülni. Szerencsére megoldotta  a helyzetet egy 30 méteres ausztrál vitorlás, aki horgonyon tolatott a mólóhoz, az egészet elfoglalva. Nem akartam az ausztrál  tankolásával időt veszteni (ami később indokolttá vált), hanem mi is kidobtuk a horgonyt, tőle a szél felé kb. 30 fokra és a mólóhoz tolattunk.

Ekkor a következő események történetek:

1. Kifogyott a gázpalackból a gáz.
2.  István szépen tolatott az Odysseussal, ment lefelé a lánc és megcéloztuk a móló külső sarkát a jobb hátsó bikánkkal.

3. Rohant a benzinkutas, hogy „STOP? Nyema voda u rivi” – nincs víz a mólónál. Ezt én tudtam, hogy csak a külső feléhez köthetünk, nem állhatunk mellé, nem is akartam ezt.

4. Az ausztrál hajó kapitánya először aggódva figyelt minket, majd mérgezett egérként elkezdett szaladgálni a puffereivel, majd kisvártatva elkezdett ordibálni:”Dont tacs me, dont ta!cs me!” En akkar csak azt mondtam neki:” Dont wörri”, a régi slágerből ismételgetve. Később persze jöttek a jobbnál jobb ötletek: „Áj am not agáj!” , stb. de el voltam foglalva a manőverrel.  Közben még ordibálta, hogy 10 percet várjunk. Ekkor volt 9 óra 10 perc.

Végül Szépen megközelítettük a mólót, kidobtunk egy kötelet, amit aztán a benzinkutas rosszul kötött meg, de végül szépen kiálltunk a mólóhoz, hogy éppen ki tudtam ugrani. Sajnos itt nem volt csere, így  a tartalék gázpalackunkat kellett bekötni.

Én összeszedtem a papírokat, elmentem a kikötőkapitányhoz. Akinek nincs helyismerete, vagy nem kérdezi meg, az sohasem fogja megtalálni a hatóságot Visen. Egy nyitott kávézó-kocsma budijához vezető hátsó udvarból lehet felmenni az elvadult növényekkel benőtt lépcsőn, egy ócska ajtajú irodába. Felfelé ment elbizonytalankodtam, jó helyen járok-e, ha igen, akkor itt lesz-e valaki egyáltalán.  Itt volt a hatóság. Már csak azzal  a problémával találkoztam, hogy az utaslistán rajta maradt a rovinji fejléc, így kézzel újra kellett írni az egészet, de aztán már minden rendben ment. Kedélyesen elbeszélgettünk az időjárásról, a kevés vendégről, a horvát állam különadójáról (horvátul persze, amin nagyon meglepődtem én is), majd kedélyesen elváltunk. Kisvártatva utánam szaladt, mert a horvát hajózási engedélyemet a nagy beszélgetésben otthagytam nála. Ez később katasztrofálissá vált volna a számomra, ezt ő is tudta.  Aztán még elmondta, hogy mára végzett, elvégre vasárnap van.

Ahogy visszaértem a hajóra, a többiek már megtankoltak, indulhattunk is. Szépen elengedtük a kötelet, majd a horgony kihúzott minket a szemerkélő esőben és már szabadok voltunk, csak a policijával kellett rendeztem a dolgot.

Innen Bódor Gábor  szépen rátolatott a határmólóra, és ugyancsak horgonyon megálltunk. Jött a policija keresése, amihez szintén csak helyismerettel kezdjen neki bárki. A parton egy közönséges ódon lakóházban bérelnek egy szobát. Van ugyan egy elég jól álcázott tábla, de senki sem gondolná, hogy itt kell keresni a határőri feladatokat ellátó rendőröket.

Nem is voltak itt. De tudtam a megoldást: felhívtam az utcai telefonon 92-es számot. Ez ingyenes és a rendőrségen csörög. Elmeséltem: „Jachta trba izlaz iz horvatske u visu”, aztán elkezdtünk beszélgetni. Ekkor volt háromnegyed 10. Azt igérte a diszpécser, hogy 10 órára itt lesz a policáj., várjak. Nagyon megörültem, mert ezzel 2 órát nyertünk (volna) . . .

Aztán vártunk. Az eső hol elállt, hol rákezdett, a szél fújt, időnként jött egy-egy kikötői ember és sürgetett minket, amire széttárva a karomat csak annyit mondtam: „Csekam policiju” és fél óránként telefonáltam.

Közben 11 órakor elment az ausztrál (milyen hosszú ott 10 perc!), majd jött egy komp, végül 12 előtt 1-2 perccel megjött a policáj is, aki 30 másodperc alatt végzett velünk. A hajóra menet nagyon megijedtem: honnan tulemegyünkdhatta meg, hogy 12 órára terveztem a z indulást? Tégla van a hajón? Vagy a számítógépemre csatlakozott rá? Vigyáznom kell.

A várokozás közben letöltöttem az előrejelzést: északias szél hamarosan csökken, majd este 6 körül átfordul észak-nyugatira, amely holnap megerősödik.

A hullám prognózis alapján viszont egy 2 méteres hullámmező halad Korfu felé az olasz oldalon. Ha Visről egyenes Otrantó felé hajózunk, akkor pont belemegyünk. Viszont ha először délnek megyünk a Pallagruza-sziget mellett Vieste felé, akkor ezzel két dolgot nyerhetünk : a hullámmező mögé kerülünk és sokkal kellemesebb lesz a menet, a másik pedig az áramlat. Az Adria reguláris áramlat ugyanis az olasz oldalon segít minket, 0,5-1 csomóval, általában. Igaz ugyan, hogy 11 mérfölddel többet kell hajózni. Másik oldalról, ha csak 0,5 csomóval visz minket a víz, akkor a Sántamárialukáig  ránk váró 30  órás út alatt ez 15 mérföldet jelent. Majd meglátjuk. Holnap este 8-ra érkeznénk egyenesen hajózva.

Aki nem rendszeresen olvassa a naplót, annak ismeretlen a Sántamárialuka kikötője. Ez egy magyar tengerész zsargon, a San Maria di Leuca nevű tündéri hely elnevezése, ahol az Adriai-tenger és a Jón-tenger találkozik egymással, az olasz csizma sarkánál.

Szóval kört írunk le, trükközünk. A szél folyamatosan csendesedett, a nap kezdett előbújni a fellegek mögül, a tenger is simult már. Jó volt a hangulat, érdekes volt a tegnapi viharról beszélni és látni a mai sokkal barátságosabb tengert.

Hamarosan megvacsoráztunk, majd elértük a festői Palagruza-szigetet, Horvátország legnyugatibb pontját. Ez egy hosszanti sziklataréj, amelyen csak egy világítótorony áll. Itt szobád lehet bérelni (horribilis áron) és elvileg a világtól elzártan lehet pihenni. Ahogy közelebb értünk megrökönyödve tapasztaltam, hogy a GPS térképén máshol vagyunk, mint a szigethez képest. Még két másik, egymástól független elektronikus térképet is megvizsgálva ugyan azt kaptuk. Kb. 250 méterrel volt rossz helyen a sziget, így nem mertem behajózni a zátonyai közé.

Innen az Adria közepén húzódó forgalomelválasztó zóna déli sarkát céloztuk meg, hogy betartsuk a tengeri KRESZ, a COLREG előírásait: ne haladjunk át a zónán. Csak 5-6 hajót mutatott a közelünkben az AIS (Automatic Identification System). Ezen nagyon csodálkoztam, mert máskor 15-25 hajó látható egyszerre. Talán a gazdasági válság miatt kisebb a forgalom?

Az előrejelzésnek megfelelően a szél átfordult északnyugatira és lassan erősödött.

Éjfélre érkeztünk át az olasz oldalra és már a parttal párhuzamosan haladtunk az áramlatban és a kompok útvonalától kintebb.

Az éjszaka csendesen telt, szépen hajóztunk.

 

Másnap reggel tovább erősödött a szél, kihúztuk a génuát, kezdetben motorláztunk, majd csak vitorláztunk. Úgy tűnik tegnap jól kalkuláltam, hétre Érkezünk Sántamárialukához.

A fiuk szorgalmasan mérték a Nap magasságát, számoltak, vitorláztunk, suhantunk az Otrantói-szoros felé.

Két órával a tervezett előtt értük el a büdös, lehangoló Brindisi ipari létesítményeit, miközben egy kb. 45 lábas hajó (Vis óta ez volt az első jacht) el kezdett teljesen megdöbbentő módon lehagyni. Először nem értettük a dolgot, csodálkoztunk a sebességén. Jó egy órával később vettük csak észre, hogy járatta a motorját.

Később elvégeztünk a hullámzó tengeren egy mérés sorozatott, amiből kiszámoltuk, ki milyen pontosan tudja a Nap korongját a hullámos horizontra illeszteni. A legjobb eredményt Dénes Gábor érte el -0,6 perc pontosan tudott mérni.  A legrosszab eredmény 3,2 perc lett. (Az én 0,4 perces eredményem  nagyon nagy örömömömre szolgált!)

Szóval 8-9 csomóval suhantunk a jellegtelen, unalmas  olasz partok mentén, vitorlázva vagy motorlázva, a szél szeszéjei szerint.

Fél hatra értük el Sántamárialukát! Érdemes volt a kerülőt választani, mert az volt a rövidebb táv időben.

Sajnos a nagy hűtőszekrény elromlott.

Itt megtankoltunk, kis vásárlás után a kikötő külső, de még védett részén megálltunk fürödni a 26,9 fokos vízben. Gyönyörű hely ez! A sziklákban a tenger a barlangok sokaságát vájta ki, a poros hangulatot árasztó városka csábított egy sétára, egy finom borra, egy vacsára. Milyen jó lett volna andalogni kicsit az utcáin! De várt minke t a tenger, Szicília.

Szóval útra keltünk. Nagy nehezen sikerült letölteni az előrejelzést az Ugribről, amely szerint csendes hét vár ránk. Csak szept. 4-től indul majd meg egy délnyugati, 15-20 csomós szélmező.

A festői városkától távolodva a tenger fokozatosan csendesedett, egy kényelmesebbé vált a hajózás.

Megterveztük a szürkületi csillagászati méréseinket: A Dubhe, a Az Antares és az Alkaid lesz a célpont. A Nap 19 óra 19-kor ment le, majd 19 óra 50-től köszöntött be navigációs szürkület, amikor már feltűntek a csillagok és a horizont is látszott.

A legnagyobb megelégedésemre az első csillag mérési sorozat is jól sikerült, mindenki megtalálta a csillagokat. Aztán hajóztunk tovább az olasz csizma talpa mentén az egyre csendesedő tengeren, Szicília felé. Az Etna lábánál lévő Riposto kikötőjébe este 9-10 óra tájban érkezhetünk, ha semmi sem jön közbe.

 

  

 

Bogi naplója:

 

Szombaton kettőre mindenki megérkezett a punati kikötőbe, és csak néztük, ahogy az ipari mennyiségű felszerelés, étel eltűnik a hajó különböző kisebb nagyobb rekeszeibe. Az idő gyönyörű, napos- és szélmentes. Persze Tibor az utóbbiról állította, hogy nem lesz ez mindig így, és igaza lett. Bemelegítésként Krk felé fordultunk egy kis üzemanyagért, és utána pancsoltunk egyet, olyan felszabadultan, mint Timur csapata a nyári vakáció elején.  Az előrejelzés szerint 40 csomós befúvásokkal tarkított bora volt várható délután négyre, ami menetrend szerint meg is érkezett, csak azzal a különbséggel, hogy nem negyven, hanem 50-53-as befúvások borzolták az idegeinket és a viharfokot (bizonyos mérőeszközök 56-ot is mutattak!). Nem tudom, jó ötlet volt-e székelykáposztával nyitni a menüt – ami egyébként isteni volt és külön köszönet Margitnak-, mert azért nehéz éjszaka következett nyugodt emésztés helyett. De ez nem kulináris perverzió, hogy viharban az ember káposztát eszik, hanem lejött a doboz teteje és felolvadás és romlás helyett inkább így mentettük meg az enyészettől. Míg ettünk a szél nagyon megerősödött.  Le is teszteltem az új vízálló ruhámat és a saját fizikai határaimat. Hirtelen víz borította el és a hajó csúszott a hullámon, és felmerült mennyire volt ez jó ötlet? És ilyenkor az alaszkai rákhalászok mit tesznek?  Mi mindesetre inkább beöltöztünk és próbáltunk a víz útjából kikerülni. Nekem nagyon tetszett, és azon méláztam, ha ilyen jó ez a nap, milyen lesz a többi? A viharban való vitorlázást teljesítettük, és ez nem semmi .

 Vasárnap felhős, szélmentes időben csorogtunk be Vis kikötőjébe, ahol hamar rájöttem, hogy működik a turizmus, Amíg hozod a szépen csengő Eurót és becsületesen fizetsz mint nyaraló vagy turista, osztrákokat megszégyenítő ’gemütlich’ modorban társalognak. De ha mondjuk, ki akarsz lépni az országból, hogy máshol költsd ez Eurót, akkor bizony lassan őrölnek az bürokrácia és a rendőrség kerekei. Sebaj, sétával és kávézással agyoncsaptuk az időt, és buddhista derűvel szemléltük, ahogy a viharmenetben megspórolt óráink elszállnak. De nem bántam, mert Vis nagyon szép hely, a kikötője nagy és bőven van min bámészkodni. Igazi elit hely: kevés turista, kevés bolt, de azok nagyon drágák. Akartam venni egy kalapot, mivel a tegnapi vihar veszteséglistájára felkerült egy baseball sapka is. De megugrott a pulzusom a 360 kúnás ár láttán. Délben el tudtunk indulni és Olaszország felé venni az irányt. Balga módon azt hittem, hogy a hullám mérete és tengeribetegség között van összefüggés, de Holci mondta, amikor kihajóztunk, hogy ezek a bora utáni szélmentes, ide-oda lögybölődő hullámok sokkal ártalmasabbak. A nap további részét nagy koncentrálással és hittel - hogy nem lesz ez mindig így - tudtam csak túlélni. Mint egyetlen nő a hajón, borzongással vegyes csodálattal néztem, ahogy az ide-oda imbolygó hajón a fiúk ülnek és a kötelekkel felerősített tábláról másolják a megoldandó feladatot és pötyögnek a kalkulátorukon.  Szerencsére estére az állapot javult és kis hátszéllel, egyenletes tempóban haladtunk Santa Maria di Luca felé.

Hétfő. Igazán jót aludtunk, a csapat lassan ébred, ebből arra következtetek, hogy mindenkinek jó az alvókája. Érződik, hogy délebbre kerültünk, mert reggel nyolckor már erősen süt a nap, és megint arra gondoltam, hogy milyen jó lenne úszni egyet a hűvös tengerben. Ez utóbbira bőven várhatok, mert ha minden jól megy, S.M.-án csak tankolunk, és utána rögtön Szicíliába megyünk, hogy még este befussunk, és akkor nyugodt éjszaka után vághatunk neki az Etnának. Most megyek reggelit készíteni, mert kilenc lett az óra.

Reggeli pipa, minden rendben, attól eltekintve, hogy a hűtő elromlott és komoly élelmiszertartalék került veszélybe, úgyhogy helyet cseréltek az ételek az italokkal, azóta van meleg ásványvíz és néhány maradék hideg Karlovacko. Részemről egy könyvvel kimentem előre olvasni, mert láttam fiúkat benyelte a sinus és cosinus, és komolyan úgy éreztem, miden kérdés nagyon szőkének és majd butának minősül, úgyhogy eredményhirdetésig elő sem kerültem. Nagyon jó a szél, motor nélkül több mint 6-al haladunk S.M. felé. Olyan jó érzés, amikor érzi az ember a csöndet és ahogy a hajó nekifeszül a szélnek: nulla gázolaj szag és motorzaj. Ha minden jól megy, melegszik a káposzta- megint meg kell menteni az olvadás-és romlás elől. Remélem a káposztaevés nem egy viharos éjszaka előjele... most volt kupaktanács, és a döntés, hogy nem alszunk meg Santa Marian, hanem egész éjszaka tovább rombolunk Riposto felé, és hát emígyen hullám jön oldalról, szóval ha vihar nem is, de rosszullét várható. Na tessék. Javaslom, káposztát ne vigyen senki tengerre. Ómen.

Megálltunk S. Marián gyönyörű kis hely, lazák mint a rigalánc. Este 7-kor jöttünk vissza a supermercatóból, ahol kenyér mellé még bizarr, palackozott camparis és egyéb italokat is beszereztünk, amikor az olaszok kis gyerekekkel, uszonnyal, úszógumival felfegyverkezve jöttek strandolni.

Úsztunk egy jót, és Tibor kiparancsolt mindenkit a vízből: lehet jelentkezni, kalkulátorral, papírral a kézben esti csillagszámolgatásra. Hullámok jönnek, én megyek. Viszlát holnapig.

 

 

 

 

Szeptember 1-2 Kedden este megérkezünk Ripostóba, majd szerdán kirándulás az Etnára és Taorminába
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

 

Szép nyugodt, csendes éjszaka és nappal várt ránk. Egyetlen kellemetlenség ért minket, a hűtőszekrény bekrepálása. Majd Ripostóban holnap megjavíttatni. Minden esetre telefonon felhívtam a jachtszervízt, hogy holnap reggel 9-re valóban legyen egy autónk. Ez néha nagyon nehézkesen ment. Egy lendülettel telefonáltam a marinába is, hogy helyet foglaljak. A legnagyobb megdöbbenésre azt mondta a kedves hölgy, nincs hely. Végül mégis talált egyet, a hosszas rábeszélésemre. Közben  a fiúk szorgalmasan mértek és számoltak.

A Spartimentó-foknál van az olasz csizma lábúja. Délután négyre értük el, és a csendes, 27,9 fokos vízen engedélyeztem egy fürdőzést. Mint később kiderült, rossz helyen álltunk meg, mert innen fél mérföldre na víz már 28,2 fokos volt. Mindenesetre mindenki nagyon élvezte.

Innen már a célegyenesbe kerültünk, ez a szakasz Ripostóban végződött. Riposto egy jellegtelen kisváros, egy nemrég épített európai szintű marinával. Csak ajánlani tudom mindenkinek.  A levegő nagyon párás volt, így nem láthattuk meg az Etna fenséges, 3,3 km magas ormait.

Terv szerint este 9-re érkeztünk meg 592 mérföld hajózás után. Azért jl jöttünk, hiszen szombaton délután 4-kor indultunk Krk-ról, három órát vártunk Visen, egy órát pedig Sántamárialukán.  A GPS szerint 8,1 csomós volt az átlagsebességünk.  A maximumot tegnap értük el a GPS szerint,  amikor 11,2 csomóval szeltük a habokat. Ez 0,5 csomóval több, mint a bórás menetben elért maximum. Igaz, ott az áramlat nem segített bele.

Jó volt megérkezni végre. Helyünk is volt hála a telefonomnak. Egy kis öröm ünnep után elmentünk vacsorázni a kikötői pizzázóba. Helyi vörösbort ittunk, jót beszélgettünk, majd lefeküdtünk a forró kabinba aludni.

És ekkor kezdődtek az igazi problémák: az egyes urak horkolásai. Eddig a motor elnyomott minden zajt, jól lehetett aludni. De a fuldokló horkoló megkeseríti a többiek álmát. Másnap bizony, sokan panaszkodtak.

Csodás, meleg reggelre ébredtünk, a kabinom ablakából az Etnát nézhettem. Fél nyolckor bekapcsoltam a vidám tengerészdalok szoft változatát, elősegítve az ébredést.

Reggeli után felcihelődött a csapat, kibéreltünk egy Ford tranzitot és egy KV után irány az Etna.

Én a hajón maradtam, vártam a hűtőgépszerelőt. Aztán elmentem reklamálni, majd ismét vártam, majd ismét reklamáltam. Végül a szerelő győzött: nem jött.

A csapatot este 9 körül várom vissza a sok élménnyel gazdagodva.

Holnap reggel 6-kor indulunk, 10-re érkezünk a Messinai-szoroshoz és utána irány a Stromboli. Ezen az úton megfordítom a sort, az aktív vulkánnal kezdünk.

Szeptember 3. A vulkánok tengerére érkezünk A hajón gyilkosság történt
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

AVI, 21,172 KB

szeptember 3-4. A vulkánok földjén

A csapat este 10 óra után érkezett, kimerülten, de boldogan a sok-sok élmény után.

András még leadta az autó kulcsát a kapunál, majd mindenki elcsitult.

Éjjel egy körül egy 15 méteres motorcsónak állt mögénk, nagy zajjal, bűzzel, hullámzással, szokás szerint ügyetlenül. Kicsit féltettem az Odysseust, de aztán megmenekültünk.

Terv szerint 6 órakor elindultunk, a IV-es őrséggel: Bogi és Gábor vezették a hajót. Többen felébredtek ugyan, de csak nézelődtek. Volt mit. Csodálatos napkeltében volt részünk a Jón tengeren. Kezdetben csak azt vettük észre, hogy valami halványpirosra festtette az Etna csúcsát. Hírtelen úgy tűnt, mintha egy kitörés készülődne, de a pír gyorsan terjedte lefelé. Aztán a tükörsima fémesen fényesen csillogó horizonton hirtelen egy kis vörös pont tűnt fel, ami egyre jobban hízott, vastagodott. Egy vörös óriás kifliként, amely gyorsan és folyamatosan zsömlévé változott. Ahogy nőtt a péksütemény, úgy száguldott a 3300 méter magas Etna fenséges lejtőjén a tenger felé a pír, ami egyre inkább halványodott, sárgult. aztán elérte a tengert, belebukott és verőfénybe öltöztette a vulkánt. Közben a tűzzsömle is megsárgult, megfényesedett és elszakadni készült a tengerből, nehogy eloltsa tüzét. A Jón tenger viszont nem akarta elengedni ékszerét. A tűzzsömle  alját beszippantotta, mintegy talapzatot készítve ezzel. Aztán hirtelen eljött az a pillanat, amikor már sehova sem gurulhatott ez az isteni játékszer, mert az egyenes alján megállt és elveszítette ezzel a tökéletes formáját. Olyan volt, mint egy földre ejtett agyaggolyó. De nem izgult. Tudta, hogy a Föld forog a tengelye körül, és ezen a szélességen a kerületi sebességét kiszámolhatta: 15 fok x 60 perc x cosinus 38 fok = 709 csomó, azaz 1313 km/óra. Ez ellen semmit sem tehet a Jón-tenger. Be is következett a fájdalmas elszakadás. Kezdetben egy visszafelé játszott filmként egyre inkább visszanyerte a belapult formáját a tűzzsemle, így mind keskenyebb és keskenyebbé vált  a talapzata. Aztán bekövetkezett a fájdalmas elszakadás, miközben szinte hallani véltem a cuppanást, ahogy kiszakadt a tengerből született tűzgolyó a szülőanyja testéből.

Eközben jobbról jött egy 283 méter hosszú utasszállító hajó (a neve Pride of France volt, de az olcsó Máltai lobogó alatt hajózott, vicces nem?), akinek elsőbbsége volt. Az AIS azt jelezte ugyan, hogy 240 méterre megy majd el előttünk, de közben Naxos felől jött a pilothajó, hogy bevezesse a Taormina előtti öbölbe. Így meglassult, térnünk kellett, ha nem akartuk összetörni. Nem akartunk.

Mikor elkerültük egymást akkor vettük észre, hogy a napkelte színjátéka közben Taorminához értünk, ami felbukkant az óriás motorcsónak hegynyi felépítménye mögött. 

Nagyon szép Taormina a tenger felől, de az igazi értékeit elrejtik az utcák. Olyan mint egy kicsit csinos nő, akit ha megismerünk, elénk tárja felfoghatatlanul szép lelki világát. Aki ismeri, az tudja róla, milyen. Szemmel bebarangoltam az ormokat, keresve a kedves helyeimet. Jó volt. Balra ( az órás kezem felől) a tündöklő Etna, előttem Tarmina, jobbra várt a Messzinai-szoros.

Közben éledezett a nép, készülődtünk a reggelihez. Calabria fölött megjelentek a lencse formájú felhők, jelezve, hogy hamarosan feltámad a szél. Sajnos szembe fújt, így motoroztunk tovább.

A Messzinai-szorosban hajózva a Tirrén-tenger felé mindig a szicíliai oldalra tervezem az útvonalat. Messzina előtt (ahol Odüsszeuszék 1 hónapig várták a vihar elmúlását, közben megették a Napkirály barmait, aki ezt annyira zokon vette, hogy indulás után összetörte hajójukat, így kergetve Odüsszeuszt Kalipszó nimfa karjaiba. . .  de ez egy másik történet).

Szóval Messzina előtt 2,8 csomós áramlatot kaptunk szembe. A víz örvénylett. fortyogott körülöttünk. Ezt kihasználva a kardhal vadász hajók keringve keresték a zsákmányt. Nagyon viccesek ezek a fura építmények. Kedves olvasó képzelj el egy 15 méteres fa halászhajót, amelyre felszerelnek két szögvasból készült 30-40 méter magas oszlopot. Az egyiket középre felfelé, a másikat a hajóorrba, egy gigantikus orrsudárként.  Az oszlopokat drótkötelek szabályos hálója tartja stabilan. A kapitány a függőleges villanyoszlop tetején ülve irányítja a hajót, keresi a kardhalat (az étterembe ezt Pesca spadanak hívják), miközben a vízszintes oszlopon a szigonyos készenlétben áll. Évente 2-3 alkalommal hajózok át a Meszsinai-szoroson 2000 óta, így sok ilyen hajót láttam már. Ennek ellenére még nem láttam, hogy valaki fogott volna kardhalat. Biztos sikeres ez a tevékenység, mivel már régen abbahagyták volna. Képeket láttam már az egy méter átmérőjű, 8 méter hosszú kardhalról éttermekben és ezeket biztosan nem hálóval fogják.

A Messzinai-szoros különlegessége, hogy a Tirrén- és a Jón-tengert köti össze. Mindkét tengerben naponta két dagályt és két apályt figyelhetünk meg, de beköszöntésük időpontja éppen ellentétes. Amikor a szicíliai  északkeleti pontján (Tirrén-tenger) lévő Capo Poleronál dagály van, a két tengeri mérföldre tőle délre, a kontinentális parton (Jón-tenger) található Pta Pezzónál apály és viszont. Szerencsére az apály és a dagály szintkülönbsége, amikor maximális (újholdkor és teliholdkor)  is, legfeljebb csak  42 centiméter.  Ekkor hozzávetőleg hatóránként az egyik tengerből a másik tengerbe áramlik át a víz. Ahol a legkisebb a víztömeg keresztmetszete, vagyis ahol a legszűkebb és a legsekélyebb, ott találjuk a legerősebb áramlatot, és ezzel a legnagyobb örvénylést. Ez a pont a szicíliai parthoz közel, a szoros északi pontján a Pta Pezzo és a Ganzerro között van. A neve ma is a hajózási térképeken Charybdis.

Strabón a következőt írta  erről: "A tengerszorosban valamivel a város előtt (Messina) mutogatják a Kharybdist, ezt a szörnyű örvényt, amelybe az áramlás a víz sodrától és az erős forgástól bukdácsoló hajókat természetszerűleg belehajtja. Az elmerülés és a szétzúzódás után a hajóroncsok a tauromenioni (Taormina) partra vetődnek, amelyet épp ezért Kopriának (szemétdomb) neveznek."

Odüsszeusz korában itt az átkelés leginkább a raftingoláshoz hasonlíthatott.

Smyth admirális 1724-ben arról számolt be, hogy egy 74 ágyús hajót megpörgetett az örvény, és csak nagy nehézség árán tudott megmenekülni.

Az 1783-ban bekövetkezett földrengés elpusztította Messinát, és jelentősen átalakította a tengerfenék topográfiáját. Ekkortól vált hajózhatóvá a szoros, de a kishajók számára még ma is veszélyes maradt az áramlás miatt. Volt amikor .6 csomós áramlatban hajóztunk.  Ha nincs erős szél vagy  gyenge hajó motorja, akkor itt lehetetlen az átkelés az áramlattal szemben. Ehhez még hozzájön a az erős átmenő forgalom hosszában és a Szicíliát a kontinenssel összekötő kompok tömkelege keresztirányban.

Persze ez Odüsszeuszt nem zavarhatta akkor, most pedig a mi Odyssesunk AIS-e mindent megmutatott, így ma már nekünk inkább csak különösen érdekes hely ez. Persze az éberség mindenek előtt!

A Polero-foknál a szél teljesen elállt, a Tirrén-tenger feszített tükrű medencének tűnt. Még Taormina előtt kiengedtem a frissen vásárolt pecámat, reménykedve a bigfishben, de még a halban gazdag szorosban sem ajándékozott meg Posszeidón gyümölcsével.

Innen a Lipari-szigetek a Strombolihoz legközelebb eső tagjához Panaria-sziget felé hajóztunk. Egy óra hajózás után elfogyott a gázolaj a jobb oldali tartályból. Ha Sántamárialukán tankolunk, ez mindig itt következik be. Szerencsére a Yanmar olyan résolajtöbblettel dolgozik, hogy 40 másodperc indítózás után légteleníti magát. Most is így történt. Furcsa volt a csend, a reggel óta tartó motorozás után.

A  fiuk szorgalmason számoltak, de most nem lehetett mérni, mert Szicília kitakarta a horizontot.     

Hamarosan feltűnt előttünk az úti célunk, balra a Vulcano, jpbbra a Stromboli kúpja, ami időnként füstöt böffent a kék égbe. Legalább működik a vulkán! Tíz éve járok rendszeresen erre, és csak egyszer fordult elő, hogy cserbenhagyott.

Később megálltunk fürdeni a 28,3 fokos kristálytiszta, 1500 méter mély vízben. Hihetetlen élmény volt ez is. Alattunk a feneketlen mélység kékje, a bársonyos víz szeretően simogat, miközben látjuk  a pöfékelő Strombolit!

Öt óra körül kötöttünk ki Panarián. Nem is számítottam rá, hogy ez lehetséges lesz. Körben a hajók bóján vagy horgonyon álltak, mi meg az ott lévő egyetlen üres helyre kitolattunk, horgonnyal. Ismét bebizonyosodott a GPS térképek megbízhatatlansága. Ezek szerint ahol állni szándékoztunk, ott a víz 2 méternél sekélyebb. Látva a többi hajót, nem hittem el ezt. Bíztam a hátsó mélységmérőben és szépen kitolattunk a partnál is 3,5 méteres vízbe.

A tenger itt olyan tiszta, hogy nem lehet érzékelni a mélységet. A nyolc méteres vízben is olyan tisztán látszik minden, mint a 2 méteresben.

És becsöppentünk a Lipari-szigetek álomvilágába. A különlegesen buja trópusa növények vulkanikus paradicsomába. Itt minden zöld, vagy szikla. Mindenütt virág, pálma, hosszú levelű banánfa, cédrus.  A házak kicsit a görög szigetekhez tették hasonlóvá ezt a helyet a felületes szemlélő számára. Fehér, kocka alakúak, kicsi ablakkal. De az ablakok másak, szinte teljesen hiányoznak a görög jellegű boltívek.  Mindenütt virágzik a leander, a bugenvília és kitudja milyen virág.

Persze amint lehet megtankoltunk, majd beültünk egy KV-zóba és onnan szívtuk be a hely hangulatát. Mindenkit elvarázsolt ez a sziget, d én tudtam, az igazi majd a Salina lesz!

Háromnegyed hétkor indultunk a Stromboli felé, hogy a szürkületre odaérjünk, megnézni a tűzijátékát. Még  a szigeten jött egy fiú, aki a Strombolin aug. 25- szept. 6 között zajló tűzfesztiválra osztogatta a prospektusokat. De jó lenne egy ilyet megnézni! Hihetetlen figurákat rajtoltak le a táncosok tűzből a prospektus alapján! Néhányat átfényképeztem és majd mellékelek.

. Az Italian Water Pilota következőket írja Stromboliról: "A sziget egy meredek, kúpalakú vulkán, amely 925 méter magas, és szinte állandóan aktív. A Vezúvval és az Etnával ellentétben a belső nyomását folyamatos kisebb kitörésekkel vezeti le. Ritkák a nagyobb robbanások. Az ókorban  a Földközi-tenger egyik "tengeri kapuja" volt, egy eltéveszthetetlen irányjelző a  Messinai-szoros felé hajózók számára."

Strabon így ír róla: "Strongylé a nevét alakjáról kapta (megjegyzés: a neve kereket jelent); ez is tüzes, a láng ereje ugyan gyengébb, fénye azonban erősebb."

Stromboli ma is működik, páratlan tájékozódási pontként szolgál a hajósok számára, egykor és most is. Én először 52 tengeri mérföld távolságból láttam meg. Éjszaka időről időre izzó vörös fény jelent meg a horizont fölött. A fény hirtelen felvillant, majd lassanként gyengült, végül elenyészett. Kerestem a térképem ezt a különleges világítótornyot, amikor rádöbbentem, hogy a Strombolit látom. Mikor odaértünk és felmásztunk rá, akkor kaptam magyarázatot erre a jelenségre. 5-20 perces időközökben a vulkán lávát lövell ki  30-100 méter magasra, és innen a fényjelenség.  Félelmetes látvány volt akkor ez a természetes tűzijáték. És ez lesz a ma esti programunk fénypontja, szó szerint.

A fiuk szépen megmérték az Antares és az Alkaid magasságát a fémesen csillogó tükör sima tengeren. Sajnos a Denebet kitakarta a Stromboli akkora már monumentálissá vált óriási tömege.

A tűzijáték már útközben elkezdődött. Ahogy egész nap láttuk a füst pöffegeteket,  hamarosan megláttuk a hozzájuk tartozó fényjelenségeket is. A hegy lábától kb. 600 méterre álltunk meg a vízen. Horgonyozni nem tudtunk az irdatlan mélység miatt (honnan eredhet ez a szó? és az irdalt?) . Körülöttünk a sok kiránduló hajó szentjánosbogárkáitól volt tarka az éj. Ezek egy vagy két pöffenés után elmentek, nagy hullámokat keltve. Csak a jachtok maradtak.

Aztán vártunk. Kb. 10-15 percenként volt egy pöffenés. Közben a telihold annyira felemelkedett, hogy hátulról megvilágította a vulkán kráterét, és jól láttuk a fekete vagy fehér füstöt. A kitörések kezdetét a fönt lévő turisták vakuvillanásai jelezték. Milyen ostobák is ezek! Hogy lehet bevakuzni a tőlük 30-400 méterre lévő kitörést, ami csak sötétben látszik? Mi persze a hajóról nem vakuztunk, próbáltuk elkapni a jelenséget. Egy tipikus kitörés  a következő módon zajlott: kaotikus vakuvillogásokat egy tűzfáklya kiemelkedése követett. Ez, mint egy lassított filmben méltóságteljesen megemelkedett, majd fent szétfröccsent mintha felrobbant volna, majd lassan méltóságteljes aláhullott. A lassú mozgás titka a nagy távolság volt. Mi légvonalban is kb. 1,2-1,5 kilométerre voltunk a lenyűgöző látványtól. Aztán gyakran megindult egy lávafolyam, amit úgy 2-300 méteren át láthattunk, majd kihűlve eltűnt a szemünk elől. Mintha visszaívta volna magába a kilövell vérét a hegy. Az egészet fehér füst hangsúlyozta ki, ami a holdfényben kísértetiesnek bizonyult. Két órán át gyönyörködtünk ebben a tűzijátékban, majd Salinába hajóztunk, ahova fél egyre érkeztünk. Szerencsére volt hely a kikötőben és nyugodtan aludhattunk.

 

 

Bogi naplójának folytatása:

 

Szept.1. Kedd. Semmi gond nem volt éjszaka, a tenger sima volt és olyan sötét, mint  egy olajfolt, amelyen a hold fénye nagyon élesen  látszik. Városlakóként megdöbbent, ilyen erőse fényereje van a holdnak. Szolid esti műszak, csak a radaron láttuk, hogy néhány teherhajó úszik el mellettünk a messzeségben, 62 m szélesen és 333 méter hosszan. Még hogy magányos vagy a tengeren. . . Reggel szembe kellet intézni a ténnyel- persze szigorúan a fejenkénti három mérés után- hogy a hűtő rossz. Átpakoltunk az italosba, elbúcsúztunk egy finom adag marhapörkölttől, és esti pizzázás és hideg italokra gondolva kortyolgatjuk a langymeleg sört. Szél semmi, viszont kifeszítettünk egy csoda UV- és szél- és napszűrő vásznat a hajó fölé, nehogy napszúrást kapjunk. Lassan, de biztosan haladunk Riposto felé. Jó lenne már fürödni egyet. . .

Fürdés helyett fiúk elmerültek a számokban, én magam pedig egy Almodóvar zsengében. Amikor vége volt és kinéztem, már Szicília fényei ragyogtak.

Úgy keltünk át az olasz csizmából a szigetre, hogy észre sem vettem. Ez aztán a meglepetés! Ha nekem valaki tíz éve azt mondja, hogy hajóval érkezem Szicíliába, tuti, hogy körberöhögöm. . .

Próbáltunk egy teltházas kikötőbe helyet találni de nem ment, annak ellenére, Tibor előre ideszólt. A taktika viszont bevált: állj a főtérre, jó hangos motorral, és rögtön ott teremnek. Meg is jött két szimpatikus, az angolt ötletszerüleg beszélő olasz, akik némi tárgyalás után átállítottak a "főtér", azaz a kikötőközponti recepciójának másik oldalára, igazán illusztris társaságba: csak milliárdos jachtok és egy benzinkút volt közvetlen közelünkben. Nagyon rendesen megköszönték két sört, amit adtunk. Még hogy navigare, negociare necesse est

Az első sarki pizzázóba betértünk, ahol is körbenéztünk és konstatáltuk, rajtunk kívül senki sem volt sportszerkóban. Pedig mégiscsak egy kikötő! Sebaj rendeltünk pizzát, isteni volt. Bár a Pizza de Etna , a pisztácia- rák- mascarpone kicsit húzós íz kombináció volt, de az összes többi pizzát tízpontosra értékeltük. Borlap volt, de minek, mert semmi sem derült ki róla, úgyhogy belenyúltunk két borba: az első jó volt, a második komoly mennyiségű savlekötőt igényelt. Ja, és persze csak vörösben utaztunk, mivel azt a hajón nem lehet inni, merthogy ha borul, semmi sem szedi fel a foltot. Az éttermezés után mindenki boldogan állt hosszú perceken át a marina zuhanyzói alatt, ahol akadály nélkül folyt a víz, hosszan. . . és nem volt száraz érzés, de tisztább, és tágasabb, mit a hajó mini-zuhanykabinjaiban, az biztos.

 

Szept. 2. Szerda. Íme a pingvinek szárazföldre vetődnek. Ma az első nap, hogy nem hajózunk. A reggelit kissé hanyagoltuk, mert ha az ember este tízkor teszi le a pizzás villát, nem nagyon kívánja a kalóriát, csak a kávét. Kilenckor találkozó a kávézóban, ahol is vártuk, hogy óra húszkor kinyisson az autókölcsönző, és beüljünk a Ford Tranzitba, és az Etna felé vegyük az irányt. András vállalta a vezetést, egy GPS, 7 mitfahrer és egy szőke nő segítette. Megérkeztünk, felmentünk, nagyon jót sétáltunk. András a hegyre szaladt, Zoli, István és Gábor a hüttébe, mi meg tébláboltunk a kihűlt lávában. Nagyon nagy élmény, a fekete földet itt-ott hó borítja, minden kietlen, holdbéli , ugyanakkor lenyűgöző. Itt-ott fehér gőzpamacsok törnek elő és keverednek a folyamatosan növekvő felhőtömeggel: olyan, mintha a Csillagok Háborúja valamelyik jelenetét itt forgatták volna. Spielberg  akár  dobhatta  volna az afrikai helyszíneket. Kettőre beszéltük meg a találkozót, de persze az autóskölcsönzős csúszást nem tudtuk behozni, lett belőle fél három, amikor elindultunk Taormina felé. : -) Ott volt egy kis zűr, mert mást mondott a GPS és mást Zoli, aki egy éve pont itt volt és nagyon jól ismerte a tájat. Szerencsére a férfiész legyőzte a gépet, van remény lányok,  és hamar odaértünk Taorminába, ahol a parkolás kemény ügy. Mindenkinek javaslom, hogy tegye le az autót a tengerparti úton, a felvonó mellet, ami a városba felvisz, mert fenn a városkában lehetetlen parkolót találni. Végül egy iskola parkolójában, valószínűleg a pedellus élelmes fia 2 euró per óráért adott parkolóhelyet a mobildoboznak. Egy biztos: Taorminát semmi esetre se hagyjátok ki. Gyönyörű kis város, semmivel sem összetéveszthető hangulattal, és ki a fene gondolta volna, hogy a több mint 500 éves, kicsi házakban pont elfér a D&G, E. Zegna, Furla, stb. boltok az olcsó porcelánt, turista-giccsterrort árusító boltok mellett békés egyetértésben? A hab a tortán a görög színház volt, amit Csontváry is megfestett: lélegzetelállító élmény! Kívántam a csöndet, hogy egyáltalán fel tudjam fogni, hogy olyan falak, boltívek között sétálok, amelyeket még Kr. e. 300 körül kezdtek el építeni és ma is otthont ad színházi előadásoknak és koncerteknek. Jó sokat bóklásztunk, és próbáltam a fényképezőgéppel megörökíteni a táj szépségét. De a digitális kamera hátránya, avagy előnye, hogy már rögtön a kijelzőn látod a küldetés sikertelenségét: a kicsi kép fel sem ér a hely eredeti nagyságához és drámai szépségéhez. Hogy feldolgozzuk a kultursokkot  egy helyes kávézóban söröztük, lazultunk, majd Zoli javaslatára elmentünk a Naxos-ban található SEA SOUND nevű étterembe. A hely specialitása: kiváló halas étkek, barátságos design, még barátságosabb pincérek, tengeri kilátás és bazsalikom minden cserépben. Ezt persze Michelin is észrevette, úgyhogy bekerült Michelin Guide 2009-es kiadásába. Aki szereti a halételeket, rajta, próbálja ki. A boruk is kiváló, ami meg is látszott a csapaton, derűsen szálltunk be az autóba.

Az persze nehéz lesz, hogy holnap reggel hatkor kihajózunk, de a Lipari szigetek is csak csupa jóval kecsegteti Odysseus legénységét. . .

 

Szept. 3 csütörtök, Lipari szigetek felé

Egyéni elbírálás nem a hajósélet sajátja, akármilyen másnaposan is, de kihajóztunk reggel hatkor. Gyomorbántalmainkért a sors gyönyörű napfelkeltével kárpótolt. Elhajóztunk Taormina mellett és csak nehezen lehetett megtalálni a színház romjait. Megint szembenéztem a ténnyel, hogy a digitális kamerák amatőr felhasználójaként nem tudom fényképre vinni, amit látok. Lassan a szerencsések- rajtunk, őrségeseken kívül mindenki- is felébredtek és komótosan megreggeliztünk. Ragyogó napsütés, tükörsima tenger és komoly hőség, ami miatt koradélután megálltunk pancsolni. Ebédre tésztát ettünk, de hát nem volt egyszerű menet. Egy adag ’Diavolo’ fűszerre az volt írva, hogy 8 embernek elég, gondoltam, hogy kilencünknek jó lesz. . . olyan csípős volt, hogy meg kellett feleznem, mert sípolt a szánk és gőzölt a fülünk. Ebéd után befutottunk Panaria szigetére, hogy fürödjünk és lazuljunk egyet, mert Tibor mondta, hogy utunk elérkezett a "nyaralós" részhez. Olasz sziget erősen görög építészettel, igazi felsőosztálybeli nyaralóhely olaszoknak, rajtunk kívül nem sok külföldi volt. A sziget olyan kicsi, hogy a közlekedést néhány robogó, és a turistákat szállító "taxi" feliratú kis golfautókból áll. Szóval dugó nem nagyon van, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy a robogósnak vissza kell tolatni a szűk utcán, ha jön egy kiskocsi. Az aprócska szigeten kiköt a Szicíliából érkező komp, rajta elegáns olaszok, akiknek a Samsonite bőröndjén még a reptéri cetli rajta fityeg. A komp elé kimegy a szállodától a kiskocsi, a sofőr elveszi a csomagokat és felrakja a golfautóra, a vendég melléül és lassan elkocsikáznak a mólóról. A görögös motívum meglepett, de hát ha az ember olasz, akkor lehet, hogy pont ez a nyaralás. Autentikus olasz tájat néz egész évben, biztos neki ez a kaland. . . meg a sushi, merthogy sushi-bár is volt a szigeten a drága lakberendezési boltok és butikok mellett. Ittunk egy kávét, bambultunk és tankoltunk, majd elindultunk a Stromboli felé. Naplementekor érkeztünk meg, és Tibor igencsak szerette volna, ha még egy szürkületi mérés belefér, de olyan párásvolt a levegő, hogy a horizont nem látszott, a fiúk igen nagy örömére a mérés elmaradt. A Stromboli narancsosan izzó láva-pöffökkel örvendeztetett meg, amit megelőzött, majd követett a turisták vakuvillanásai- mind fenn a csúcson, mind a vízen.  Ültünk, néztük a lávafolyamot, iszogattunk. Úgy éreztem, hogy kiváltságos pillanatban van részünk: a természet ilyen megmutatkozása, telihold fénye mellett olyan ritka pillanat, amit az ember megpróbál jól bevésni az agyába, merthogy fotózni ezt úgyse nagyon lehet. A bevésődést és az elmélyülést némi alkoholos itallal segítettük, úgyhogy jó hangulat kerekedett, és még zenét is hallgattunk. Hajnal egyre érkeztünk meg Saliná-ra, a Lipari szigetek másik szigetére. A Kapitány kilenckor akart indulni, de mi kisírtunk egy sokkal barátságosabb tíz órát indulásnak.

Szeptember 4. péntek

Olyan forróság volt, hogy hiába a késői start, mindeni korán kelt. Összeszedtük magunkat és bementünk a városkába kávézni, merthogy a csapat nagyobb része nem igazán Nescafé-fan. . .Rögtön találtunk egy kávézó-cukrászdát, amit a helyiek látogattak. Semmi csicsa, hosszú, tiszta süteményespult, terasz műanyag székekkel. De a kávé, a péksütemények felségesek. Leültünk, és kilenckor már olyan meleg volt, hogy nem is nagyon néztük meg a várost: elhittük a kapitánynak, hogy nagyon szép és inkább meghúztuk magunkat a kávézó tengerre néző teraszán. A hajóhoz visszafele bevásároltunk, és elmentünk a Bounty sziget

 

 

Elfelejtettem megírni, hogy  még tegnap elhatároztuk, hogy javaslatomra hajógyilkosos játékot fogunk játszani, amelynek a szabályai a következők:

Kilencünk közül egy gyilkost  kisorsolunk, akinek 2 naponta 12 óráig meg kell ölni valamilyen leleménye egy társunkat egy papirra felrajzolt gyilokeszközzel, amit csak az áldozat találhat meg. ezt követően vészbírósági tárgyalást tartunk, ahol mindenki elmondja véleményét, valakit megvádol.  A vádlottak védekezhetnek. Ezt követően titkos szavazással a hajótanács  kijelöli  a gyilkost, akit felakasztunk.

 

22 óra 30 perc. Racskó András Elém tett egy skorpiót, jelezve, hogy skorpió csípéstől elhunyt. A skorpiót a gyilkos a számológépe tokjába helyezte el. A számológép a navigációs asztalon volt. Ezt utoljára tegnap éjjel 2-kor használta utoljára, amikor a 3 csillagos számításokat fejezte be.

Azonnali tárgyalást rendeltem el.

Kérdések, vélemények:

4. Jani véleménye: Aki éjjel kettőkor számol, azt el kell távolítani, megérdemli a halált. Szerintem a Holci a gyilkos, mert irigyelte a szobatársa szorgalmát. . . .

5-öske, Holci: Mélyen megdöbbentett, hogy elhunyt az ágyasom. ( a hulla tiltakozik az ágyas kifejezés ellen). A gyilkos nagyon jó megfigyelő, odarejtette a gyilkos fegyvert amit leggyakrabban használ. A skorpió ollói szivecskékre hasonlítanak, ebből gondolhatnánk, hogy egy hölgy lehet az elkövető, vagy az illető meleg. Szerintem a gyilkos a Jani, a skorpió farka fehér porral van beszórva.

6-ka - Hulla, nem nyilatkozik, csak a proszektúrán.

7-ke: Bogi: A számológépben alantas módon elrejtett skorpió szakmai féltékenységre utal. Gyanítom, hogy az elkövető rivalizált az elhunyttal.  Szerintem Bódor Gábor a gyilkos, mert zavarta őt a sok számolása, rivalizálása.

8-aska: Dénes Gábor: Két dudás és András nem fér el egy csárdában, az egyiknek meg kellett halni. Két Gábor sem férhet el egy hajón, így szerintem Bódor Gábor a gyilkos.

1-ke - Zoli: Példa nélküli az eset, hogy bele lehet halni a navigációs számításokba. Ezért ki kell dolgozni a számítások biztonságos eljárásait. Szerintem János volt, mert neki nem kell számításokat végezni.

2-ke - István: Miért mindig a legszorgalmasabb tűnik el? Szerintem valaki éjjel belopódzott a partról (Bogi szerint felittuk magunkat az űrbe) és emlékszem, a szomszéd hajóról titokban megitták a wiskinkeket.  Comment: mindenki véleménye, hogy Svájc semleges.

3-ka: -B. Gábor: Az elkövetés módja,  stílusa és eszköze egyértelműen női elkövetőre utal. Ezen kívül a gyanú ráterelése az ártatlanokra (Gábor közben magára mutatott) azon kívül az a tény, hogy engem szar 5 éves Glengran whiskey-vel akart megmérgezni, de nem ittam meg. Így kénytelen volt más eszközt használnia az idő szűke miatt. Ki9mondom kereken: Bogi na gyilkos, mert aki ilyen whiskeyt vesz az gyilkos. Ártatlan vagyok.

Tibor: Megdöbbentett a brutalitás. Teljesen össze vagyok zavarodva. Pont a legszorgalmasabb kadét patkoljon el először? Szerintem is szakmai féltékenységről van szó. Így kizárhatjuk a gyanúsítottak közül: Bogit, Istvánt, Jánost és engem. Kinek van a legtöbb mérése? Zolinak 6, Holcinak 3,5, Dénes Gábor: reggel 8-kor 4 volt, de Zoli lelocsotolta slaggal és most 0. Bódor gábor: 3.75.A számok törvénye alapján tárgyilagosan megállapíthatom, hogy Zoli a gyilkos. Ezt megerősíti a Gábor méréseivel kapcsolatos akció. Ez a kristálytiszta, támadhatatlan logikai levezetés eredménye megdöbbent.  Lelkem a fájdalomtól sajog, mert Zoli nem ilyennek ismertem meg.

 

A védőbeszédek:

Jani:

1. Nem olyan családból származom.

2. Pont azok mondták rám, hogy én vagyok a gyilkos, akiknek a legtöbbet segítettem.

3. Felhívom a vádaskodók figyelmét, hogy amennyiben engem ártatlanul felakasztanak, akkor a 2. pont szeinti karitatív tevékenységem a továbbiakban nem folytatható.

 

Holci:

 Nekem nem lehetett érdekem a gyilkosság, hiszen dög unalmas lenne egyedül az őrség, továbbá eddig a jachtnaplóval kapcsolatos adminisztrációt többségében  az elhunyt végezhette.

 

Bogi.

1. A (női) rangomon aluli a vádaskodás. (hosszas vita után elfogadta a zárójeles megjegyzést)

2.Én a konyhában vagyok.

 

Zoli:

1. Panaszt teszek a gyanúsítás ellen, megalapozatlan vádaskodásnak tartom.

2. A büntetőeljárásban teljes szokatlan módszer, a számmisztika alapján lettem megvádolva.

3.A továbbiakban az ügyvédem nélkül nem nyilatkozom és kérem a tárgyi bizonyítékok előterjesztését.

 

B. Gábor:

1. Én ártatlan vagyok.

2. Egyértelmű, hogy nem létező női logika áldozatává váltam.

3. A döntésnél kérem a fentiek súlyozott figyelembe vételét.

 

 

Ezt követően a vádlottak közül az esküdtszékként működő hajótanács a következő ítéletet hozta titkos szavazással:

1. Jani:   I

2. Holci: I

3.Bogi: II

4. Zoli: I

5. B.Gábor: II

 

A vészbíróság nem tudott egyértelmű döntést hozni. Így vállaljuk a további gyilkosságok  kockázatát.

 

Szeptember 5. Áthajózunk a Jón-tengeren. Estére ismét lesújt a gyilkos
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

AVI, 5,089 KB

17 óra 24. Bódor Gábor megkérdezte, hogy szerinted ez mi lehet és megmutatott egy sárga post-itre rajzolt injekciós tűt, amit a párnáján talált. István szerint inkább egy hatos csavarral ellátott beöntőre hasonlított.

22óra 13-kor a logállás tizede alapján Bogi kezdi a nyomozást:

7-ke – Bogi: Sajnálja Gábor halálát, megkövetné őt ha élne még a tegnapi whiskey miatt. Amúgy nem tudom, hol található post-it a hajón. A forrás felderítése segítené a nyomozást. Hosszasan gondolkodik és kijelenti: akit megvádolok, az meghal, így óvatosan kell bánni a vádakkal. Az injekciós tű gondos megrajzolása műszaki végzettségre utal. És kinek van műszaki végzettsége?  Jánosnak és Istvánnak. Tehát István a gyilkos.

8-ka, Dénes Gábor. Nem döbbentem meg, mert nem jó, ha két azonos nevű van a hajón. Nekem nagyon gyanús, hogy valaki a pártatlan, semleges svájci szerepét játssza. A gyanúm, hogy csak tapasztalt, több kapitány tréningen részt vett, mosolyogva gyilkolni tudó személy  lehetett a tettes. János.

1-ke. Zoli: Olyan személyt kell keresnem, aki sokat lent tartózkodott a szalonban a gyilkosság előtt. (Jani közbevetése: Ki volt ma a konyhás? A kapitány válasza: Zoli). Zoliról lepergett ez a beköpés, nem is érdekli. A még élő D. Gábor megvédte Zolit: ma szerinte csak csörömpölt a konyhában.

Gábor és István sokat tartózkodott lent. De a gyilkosságot megelőző egy órában Jánost láttam feltűnően  fel-le mászkálni. Szerintem János volt, mivel nehezen viseli B.Gábor horkolását. Erre ma napközben többször megjegyzést is tett.

2-ke – István: János a leggyanúsabb, mert ha engem úgy zavarna a horkolás, mint őt, én is ölni tudtam volna.

4-ke- János: Mélyen megdöbbent a hír, ugyanakkor meg is nyugtatott, hogy eddig nem egy gyilkossal kellett együtt aludnom. A holtest azonosítása során megtaláltam a végrendeletét: amely szerint a bal zsebében van a egy levél és halála esetén kéri átadni azt a nyomozó hatóságnak.  (Zoli szerint csak a hullarablók turkálnak az áldozatuk zsebében.) János válasza, hogy a hulla átkutatását Zoli végezte, én alig fértem hozzá. A hulla arra utal, hogy nagy volt a nyüzsgés a teteménél.

A levél a következő volt: „ Utolsó kívánság. Azt szeretném,hogy HŐSI HALOTT legyek, mert ezzel lesz biztosítva egy kutyám, három cicám és feleségem (a hulla  megjegyzése: ebben a sorrendben) jövője. Aláírás: az Odysseus Hősi Halottja.

A tegnapi és a mai nap eseményei alapján Istvánt gyanúsítom. Tegnap még felébredt a lelkiismerete, és ezért senkit sem akart bemártani, mert tudta, hogy ő a gyilkos. Sajnos ennek ma már nyoma sem látszik.

5-ke- Holci: A gyilkosság alapos helyismeretet feltételez, így gondolhatnánk, János a gyilkos. De a gyerekrajzra hajazó injekciós tű ábra feltételezésem szerint kisgyermekes szülőktől származhat. Svájc semlegessége és hallgatagsága szintén gyanús, ugyanakkor Hősi Halottunktól származó levél alapján  blabla blabla …Zoli a gyilkos, szakmai féltékenység okán.

Tibor. A tegnapi logikusan levezett érvelésem, valamint Zoli mai fekete pólója nekem azt bizonyítja, hogy ez a gyilkos érzékeny  lelkében még megbúvó lelkiismeret megnyilvánulása. Számomra ő a leggyanúsabb. Legkevésbé István tűnik gyilkosnak, az érzékeny lelke, a svájci semlegessége miatt, így a krimikben edzett vasslogikám alapján István a gyilkos.

 

Vádlottak:

István

János

Zoli

 

István védőbeszéde:

Előre kell bocsátanom, hogy ebből még nemzetközi konfliktus lesz. A svájciak mindig megvárják, hogy mások végezzék el a piszkos munkát. Egyenlőre nem tartom magam gyilkosnak.

 

János:gyilkos eszközt elemezve egyértelműen látható, hogy a gyilkos a műszaki rajzban és az axonometriában járatlan, műszakilag képzetlen személy. Én ezért nem lehetek az.

A horkolási tűrőképességem  elvesztésére vonatkozó vád sem állja meg a helyét. Gábor elvesztésével megszűnik az a referencia, amellyel az én finom, úri, cizellált horkolásomat nem lehet értékelni.

A fentiek alapján kizárható, hogy én legyek a gyilkos.

 

Zoli:

Nem tudom Holcinak ez hogyan fordulhatott meg a fejében. Én egész

nap csak számolta, zörögtem így nem lehetek a gyilkos. (Holci beköpése: itt számoltam, ott számoltam, leszámoltam).

 

János utólagos megjegyzése: azért is István a gyilkos, mert egész nap nem volt rajta svájci sapka.

 

Titkos szavazás:

 

István: III

János: II II

Zoli:

 

A vészbíróság titkos szavazása alapján János a gyilkos.

 

János beszéde az utolsó szó jogán:

 

Bogi megjegyzése: Sokkos állapotban van. A hulla azt sugallja, hogy János volt már minden, csak akasztott ember nem, de hamarosan találkozunk.

 

Vérig vagyok sértve és nem tudok róla beszélni. A gyilkosnak üzenem: találkozunk.

 

És felakasztottuk. 23 óra 38 perckor a 38 fok 14,6 perc északi szélesség és a 19 fok 22,6 perc keleti hosszúságon  955,3 tengeri mérföldre Punattól (log szerint). 

 A kötélen rugdalódzva kijelentette, hogy nem ő volt a gyilkos.

 

Így a játék folytatódik.

 

Iroda (a térképen): Bp. XI. Barázda u. 18.
GPS: Lat=47.457838°N Lon=19.042611°E


levél: 1116 Budapest Barázda u. 18.

+36 70 6248600

+36 1 4810348


<
A Jachtakadémia számokban:
havonta frissülő adatok

Alapítva: 1992.

Tengeri
tanfolyamok:
390

Rádiós
tanfolyamok:
239

Hallgatók:
4401
Utolsó neve: Szabó Péter

Túrák:
427

Mérföldek:
(Vass Tibor)

215 312tmf, ami 9,97 Föld kerület

Következő tanfolyamok:

  • 390. dec.13.kikötői manőverek elmélete
  • 391. nov.30.Coastal Skipper
  • 392. nov. 30.Offshore Skipper
  • 393. dec.10. trópusi charter
  • 394. jan.11. túléléstechnika elm.+ uszodai gyakorlat
  • 395. jan.10.Coastal Skipper
  • 396. jan.10.Offshore Skipper
  • 397. jan.15. csil.nav. a Planetáriumban
  • 398. febr.18. tengeri radar
  • 399. febr.21.havaria elmélet



Tengeri

tanfolyamok


Tengeri rádiózás

GMDSS/SRC

GMDSS/LRC

Rádiós tanfolyamok kezdete
2018. őszi szemeszter
No 236. 08.31.
No 237. 09.21.
No 238. 10.12.
No 239. 11.02.

2019. téli szemeszter
No 240. 12.21.
No 241. 01.11.
No 242. 02.01.
2019. tavaszi szemeszter
No 243. 02.22.
No 244. 03.15.
No 245. 04.05.
No 246. 04.26.
No 247. 05.17.
Magyarázat
Az időpontok a hétköznapi csoport távoktatásos tanfolyamának kezdetét jelentik.

Rádiós tanfolyamok részletei

Megjegyzés:
A szürke színű képzéseinkre már nem lehet jelentkezni.

Tengeri jogsi

2018-19.


Távoktatásos tanfolyamok

Coastal Skipper tanfolyam
(12 mérföldes vizsga)

  • 383. szept.28. (28 nap)
  • 391. nov.30. (14 nap)
  • 395. jan.10. (14 nap)
  • 401. márc.14. (10 nap)
  • 407. jún.07. (14 nap)
Zárójelben a modulok közötti idő.
ami a tanfolyam intenzitására utal.

Offshore Skipper tanfolyam
(200 mérföldes vizsga)

  • 384. szept.28. (28 nap)
  • 392. nov.30. (21 nap)
  • 396. jan.10. (21 nap)
  • 402. márc.14. (10 nap)
  • 408. jún.07. (10 nap)
Zárójelben a modulok közötti idő.
ami a tanfolyam intenzitására utal.

Hétvégi tanfolyamok

  • 387/H nov.18.Coastal Skipper
  • 388/H nov.25. Offshore Skipper
Hajózási tanfolyamok

Órarendek 2018-19.



Tengeri gyakorlat

Szkipper Tréning

  • No 423. 18.szept.6.
  • No 424. 18.szept.17.
  • No 433. 19.ápr.01.
  • No 434. 19.ápr. 24.
  • No 436. 19.máj.16.
  • No 437. 19.jún.11.
  • No 443. 19.szept.15.

Kapitány Tréning

  • No 438. 19.jún. 27.
  • No 439. 19.júl.18.
  • No 442. 19.aug.29.

Havária (Spec. VIP) Tréning

No 426. 18. okt. 26.
No 430. 19. márc.10.

VIP Manőver Tréning

  • No 424. 18. okt. 1.
  • No 425. 18. nov 25.
  • No 431. 19. márc.18.
  • No 432. 19. márc.25.
  • No 435. 19. máj.6.
  • No 446. 19. nov.4.
  • No 447. 19. nov.9.
Hajózási gyakorlatok

Trópusi túrák

  • Phuket-Langkawi
    No 427. 18.11. 1.
  • British Virgin Island
    No 428. 19.01.19.
    No 429. 19.01.28.
  • Tahiti
    No 444. 19.9.26.
    No 445. 19.10.8.


Speciális tengeri tanfolyamok

Csillagászati mérések a Balatonnál

  • 386. 18.okt. 10.
    esőnap: 18. október 12.

Csillagászati navigáció a Planetáriumban

  • 397. 19. jan.15.

Kikötői manőverek elmélete

  • 390. dec.13.
  • 404. ápr. 14.

Horgonyzás a tengeren

  • 405. máj.13.

Biztonság a tengeren

  • Túléléstechnika elmélet és uszodai gyakorlat
    394. jan.11.

  • Havária elmélet
    399. febr.21.

Adriai meteorológia tanfolyam

  • 403. ápr.16.
  • 406. jún.03.

Tablettel a tengeren

  • 400. febr.28.

Tengeri radar

  • 398. febr.18.

Charter tanfolyam

  • Trópusi Charter:
    393. dec.10.
  • Európai Charter:
    410. máj.15.

Hajózási tanfolyamok


Megjegyzés:
A szürke színű képzéseinkre már nem lehet jelentkezni.



Jachtakadémia az RTL Klub műsorában


Ilyen a Skipper tréning <


Tengeri túléléstechnikai tanfolyam
Wild Joe Sailing Team
-->
RÓLUNK TENGERI TANFOLYAMOK TRÉNINGEK HAJÓNAPLÓ Tengeri Tudástár LETÖLTÉSEK JAK VIDEÓK látogató
2013. február 11.-től