MJA.hu főoldala

ahol megtanulhatsz önállóan hajózni a tengeren

Vass Tiborról
tengeri vitorlázás
RÓLUNKTANFOLYAMOKTovábbképzésekTengeri rádiózás TRÉNINGEKÁRAK IskolahajóHAJÓNAPLÓTENGERI TUDÁSTÁRJAKVIDEÓK
tengeri vitorlás jogosítvány

Egyéni naplók
 
 
Útkiválasztás
Az összes út
listázása:
 
Adott út megtekintése:
 
Összetett keresés
Út típus:
Régió:
Résztvevő:
Dátum:
-tól
-ig
  
  Főoldal / Hajónapló / A kétszázadik hajóutam - irány Málta
 
tengeri hajónapló
Az Online Hajónapló lényege, hogy közvetlenül a hajóról kerülnek fel a képek, szövegek, adatok a weboldalra.
Hozzávalók:
mobil internetelérés, számítógép, digitális kamera.


tengeri hajónapló az oktatásról
A kétszázadik hajóutam - irány Málta2005.06.25. - 2005.07.08.

200. út
Portorozsból indulva Máltát célozzuk. A feladat: a megtanulni a csillagászati navigáció rejtelmeit.

Üzenet a hajónakRészletes napló

Július 26. Megérkezik szép lassan az egész csapat, vacsorázunk, majd viharos id?ben 23 órakor elindulunk.
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Az étterem a Marina Portorozban
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Az étterem el?tti uszoda
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Odysseus a cölöpök között
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Végre itt ülnek az étteremben a lerobbantak is
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Az el?z? út ott fejez?dött be, hogy Réka és Gábor megérkeztek. Mi Lacival éppen befejeztük a szerelést és elmentünk a kiköt? uszodájába fürdeni. Nagyon jól a 26 fokos kristálytiszta tengervízben h?sölni! Hiszen szerelés közben szakadt rólunk a víz, és nagyon kifáradtunk. Kisvártatva szólt a telefon: sajnos Tamás, Viktor és Szabolcs leragadtak: elromlott Keszthelynél az autójuk immobiliserje. Szerencsére Szabolcs le tudta szervezni, hogy kollegan?je, Nelli lehozta ?ket. Közben Megérkezett Ági és Attila is. Ok szintén élvezték az uszodát, miközben Laci és én lepihentünk. Éjszaka sem sokat aludtunk, meg ez a szerelés sem a legjobbkor jött. Reggel még azt képzeltük, hogy egész nap csak pihenünk majd!
Végül Tamásék éppen este nyolc körül meg is érkeztek. Gyorsan bepakolták a cuccot, majd irány az étterem. Itt jól bevacsoráztunk a fülledt meleg estében. 10 órától el kezdett villámlani. A villámlások egyre s?r?bbek lettek, majd amikor éppen indulni akartunk már, akkor el kezdett fújni a szél, északról. Nagyon hezitáltam, mi legyen. Induljunk vagy várjunk. Ilyenkor mindenki menne már, de a legtöbb baleset indulás után szokott történni. Aztán még nem lehetett látni, milyen is lesz a vihar. Végül úgy döntöttem, hogy az el?ttünk álló 1600 mérföldön valahol úgyis el fog kapni majd a vihar, essünk túl rajta most. Így megvártam azt a pillanatot, amikor kissé alábbhagyott a szél, és Laci szépen kivitte a hajót. Érdekes volt látni a többi hajón lév? megdöbbent arcokat, amikor elmentünk mellettük! A biztonságos kiköt?b?l éjjel, a kezd?d? viharban kimenne?!
Pedig kint már jobban fújt a szél, de még kezelhet? volt a dolog. Áthajóztunk Piranba, hogy kiléphessünk. Tegnap éjjelr?l már ismertük, hogy egy 5 wattos zseblámpa ég? világít csak a pirani kiköt? sz?k bejáratánál, így könnyen be tudott Laci hajózni az egyre er?sebb szélben. Közben még nehezítésként egy kivilágítatlan vitorlás szelte a habokat keresztbe. Az utolsó pillanatban vettük észre, de aztán sikerült elkerülni. El?ttünk takkot váltott, majd elt?nt a sötétben.
Piranban 2 perc alatt kiléptünk Szlovéniából és elindultunk Málta felé. Az els? szakasza a horvát oldalon lév? Savudrija világítótorony mellett vezetett. Eddig nagyon er?s oldal hullámokban hajóztunk, már attól tartottam, hogy kisvuk is felsurran a hajóra, de aztán ha meg is jelent, elzavarták. Viszont izgalmas volt keresni a sötétben a kivilágítatlan vitorlást. Közben nagyokat villámlott, és jól be lehetett látni az el?ttünk lév? tengert.
Éjfél felé értük el a Savudrija-fokot, majd ott dél felé fordultunk, ezzel hátulról és jobbról kaptuk a szelet és a hullámokat, így mindjárt jobb lett a helyzet.
Az útvonalat úgy terveztem meg, hogy déli irányba hajózunk az olasz partokig, hogy bekerüljünk az olasz partok mentén dél-keletnek tartó áramlatba, ami 0,5-0,8 csomóval fog segíteni minket. Visszafelé a horvát oldalon jövünk majd, mert ott lesz a számunkra kedvez? áramlat. Bizony 450 mérföldet hajózva szembe jöv? vagy hátulról jöv? 0,8 csomós áramlatban az 1,6 csomót jelen! Érdemes ezért már trükközni.
Közben egyre villámlott, néha szakadt az es?, de mi szépen hajóztunk dél felé.

Réka naplója:
Szép sorban megérkezett mindenki Portorose-ba. Hatalmas felfordulás fogadott minket a hajón. A kapitány derékig a lépcsőben volt, Laci az egyik hátsó kabinban szerelt valamit összezsugorodva. Pokoli hőség, az ebédlőben szanaszéjjel szerszámok, alkatrészek, drótok, csavarok és ki tudja, hogy még mi. Végül, azért lett áram, víz meg minden, ami az induláshoz szükséges.
Szerencsénk is volt, hogy viszonylag korán érkeztünk. Még volt időnk elmerülni a marina csodás medencéjében, amit tengervízzel töltöttek fel. Utána vehettünk egy hűs zuhanyt és beülhettünk a resztorantéba sörözni és egyéb hűsítőket inni. Végre ez olyan, mintha nyaralnánk.
Aztán, Ágiék is begurultak a kikötőbe. Attila annyi kaját hozott, hogy egy atomtámadást is simán túlélnénk ezzel a mennyiséggel. Segítettünk nekik bepakolni, aztán ők is elmentek élvezni a medence hűs vizét. Közben, Tibor foglalt asztalt a már letesztelt resztorantéba.
Szabolcsék, egy csöppet késtek, mivel autójuk megadta magát. Szabolcsnak, sikerült egy csinos kolléganőt megcsípnie, aki lehozta őt, Tamást és Viktort. Végül, mindannyian együtt vacsiztunk a marina éttermében. Kapitányunk, bevágódott a szőke pincérnőnél, így kaptunk mindent bőven. És végül, én is megkaptam a lazacomat, amiről sikkesen megfeledkeztek. Tibor nem hagyott éhen halni, igaz, így kapitányunk pincérlédije gyezsurnájává változott és felhúzta az orrát.
A kolléganőnek szereztünk szállást, majd 11,00 óra körül elindultunk. Nem sokkal éjfél előtt kapitányunk kiváltott minket Szlovéniából és elindultunk Sánta Mária luka felé.
0,00 órakor, szolgálatba álltunk Gáborral. Az időnk szép volt, de marha nagy volt a hullámzás, és több kisebb zivataron is át kellett suhannunk. Az Adriai Tenger, nem éppen a legforgalmasabb. Csak hébe-hóba találkozunk egy-egy hajócskával.
Természetesen, 2 óránként váltjuk egymást, így kettőkor kirugdostuk Ágit és Attilát a legszebb álmukból és felszereltük őket hevederrel és mentőmellénnyel a szolgálathoz. Ez után, mi szépen beájultunk és a következő szolgálatig ki sem dugtuk az orrunkat a kabinból.
Szabolcs naplója:
189,5 tengeri mérföldet hajóztunk le ezen a napon, ami a két napos, kikötés nélküli hajózás első napja volt. Miután éjfél után nem sokkal elindultunk, a kabinok a kisorsolt sorrend szerint adták az őrségeket. Kezdett az első kabin Rékával és Gáborral, a kettes kabin az Ábrányi család két tagjával ? Tamással és Viktor fiával - , a hármas kajüt Ágival és Attilával, majd a négyes lakosztály Lacival és velem. Még az út elején néhányan felvetették azt, hogy a 2 órás őrségek legyenek inkább 4 órásak, de ezt a csapat, illetve Tibor tapasztalata elvetette. Való igaz, elég fárasztó hajnali kettőtől négyig szolgálatban lenni, de bizony sokszor igen kimerítő figyelni az éjszakai hajóforgalmat.
Éppen velem és Lacival fordult elő, hogy Kapitányunk 3 hajón is keresztülhúzta a tervezett hajózási útvonalat ? a Rottát -, akiket figyelmesen, de határozottan kikerültünk. Az ember ekkor ébred rá igazán, hogy az éjszakai navigációs fények ismerete ilyenkor létfontosságú a szó szoros értelmében.
A Kapitány tréning maga egy csodálatos túra, másrészt folyamatos versenyfutás az idővel. Az előre betervezett útvonalat az időjárás bármikor módosíthatja, de szerencsére erre a napra rendkívül kedvező viszonyok között kellett hol vitorláznunk, hol motoroznunk, hol motorláznunk az olasz partok mellett dél, dél-nyugat felé. Mondhatni eseménytelen napunk volt hajózási szempontból, akadálytalanul szeltük a habokat és este 8 óra körül már a horvátországi Split-tel jártunk egy szélességen. Tibornak bizony igaza volt abban, hogy még előző nap későn este nekivágtunk a kéthetes túrának.
Izgalmat az út során leginkább az fúrótornyok közelsége okozott, ami lenyűgöző látványt nyújt a víz felől. Laci szépen lecserélte szlovén lobogónkat olaszra. De szép is a két piros-fehér-zöld lobogó.
Majdnem elfelejtettem mondani, hogy a hajó konyhása Dobos Attila csapattársunk, aki egészen különleges és finom ételeket alkotott. Vacsorára például ropogós barnára sült kacsa- és csirkecombokat ettünk, hideg kovászos uborkával, Rosé borral tálalva. Az Adria közepén, a lemenő nap fényében eltöltött vacsorák ízei szerintem még inkább varázslatosak, mint egy szárazföldi étteremben. Attiláról azért érdemes tudni, hogy a magyaros ételek készítését mesteri fokon űzi főállásban saját pusztai parasztházában. Mi természetesen nem korlátoztuk őt abban, hogy kiélje ebbéli hajlamait. Ebben besegített neki a minden nap változó személyű konyhás, amelyet sorsolással határoztunk meg. Az út során mindenki két napban segédkezett Attilának tálalni, mosogatni, elpakolni, stb.
Délután elkezdődtek rövid elméleti frissítő oktatás után a csillagászati navigációs mérések a gyakorlatban. A méréshez Kapitányunknak két szextánsa is van, amihez Tamás saját műszere is társult, így mindenki bőszen mérhette, hogy hány fokos szögben is látjuk a Napot a horizonthoz képest. Nekem például nagyon bosszantó volt, hogy nem tudtam lehozni a Nap tükörképét a horizontra, de aztán kitartó gyakorlással már könnyedén ment. Az égitestek magasságának mérése szintén csapatmunka. Egy ember mér, egy diktálja a másodperc pontos időt, illetve földrajzi koordinátákat, a harmadik pedig mindezt rögzíti a mérési naplóba. Mellesleg 10 csillagászati helymeghatározás pedig a 200 tengeri mérföldes képesítés megszerzésének egyik feltétele is. Megjegyzem: a legjobb és legmodernebb GPS berendezések is tönkremehetnek, de a bolygók és csillagok mindig is pontos és fix tájékozódási lehetőséget fognak adni.
A nap fénypontja szó szerint a kristálycsillár felszerelése volt, amit Tibor Kapitány és Laci kitartó és hosszas munkával felszerelt a cockpit feletti bimini-top keretébe. Ez rendkívül jó szolgálatot tesz az esti vagy a hajnali szürkületben.

2005. június 26. vasárnap
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
vitorlázunk
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A reggeli el?készületei
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Közben elmegyünk egy olajpumpa mellett a nyílt tengeren
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A szextánsak 2/3-a
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Laci felhúzza az olasz lobogót
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Az új "kristály csillár" a cockpitban
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A csillagászati navigáció elve a cockpitban
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Az els? mérések
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Esti hangulat
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Réka napója:
Nem történt semmi. A hullámzás nagy. Szél van. Néha vitorlázunk, néha motorozunk, néha mindkett?, hogy elérjük a maximális suhanó sebességet. Közben, a konyhaszolgálatot is kisorsoltuk, és Ági volt olyan kedves, hogy elvállalja a pénztárnok szerepkört. A kambuzer, egyértelm?en Attila lett. Meg sem próbált ellenkezni, hiszen úgy is tudta, hogy teljesen hasztalan energiabefektetés lenne részér?l.
Választásunkat, kacsasülttel hálálta meg. Kapitány fotózott, remélem, mindenki látni fogja a fenséges kajakülönlegességeket.
Muszáj volt fotóznunk a kaját, meg egymást, mivel el?ttünk csak a tenger van, mögöttünk csak a tenger van, jobbra csak a tenger van, és balra is csak a tenger van. Itt vagyunk a nagy nihil közepén. Így, nem volt mit tenni csak ittunk, csak ettünk, csak napoztunk és aludtunk. Aztán újra ettünk és ittunk, majd napoztunk és aludtunk. A srácok felélték a sörkészletünket. Hiába, ?rült nagy h?ség van. 40 fok és ezen még a szél sem segít. Most, Sánta Máriáig ki kell bírni sör nélkül. No, nem baj, Attila új menüt alkotott: reggeli müzli, pálinkával. Ez, még Lacinak is tetszett. Azt hiszem, szárazföldre ezt a menüt nem ajánlom, de itt nagyon jótékonyan hat a hullámzásra.
Aztán fotóztunk. Legf?bbképpen egymást. Mindenki küldözgette haza a fotókat, hogy jól lássék, míly sanyarú sorsa van a matróznak. Laci, szabályszer?en súrolta a hajópadlót. Le is égett a háta. Szóval, ne irigykedjetek, vagy tanuljatok meg Ti is hajópadlót mosni.

2005. június 27. hétf?
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
vitorlázunk a nagy hullámokon
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Látkép a kabinból
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Vieste, a csizma sarkantyúja
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A kapitány, nyugágy és a távvezérl?
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Délutánra mégjobban megn?ttek a hullámok
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Vacsorázunk
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A "7 csillagos" mérések
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Réka naplója
Nem történt semmi. El?ttünk tenger, mögöttünk tenger, jobbra tenger, balra tenger. Jól vagyunk. Laza az út. Vuk nincs, hajó nincs. Senki nem jön szembe. Alszunk. Meglehet?sen sokat. Ma, a kapitány hajtja a bandát. A nagy délel?tti sziesztázás után ismét átalakultunk iskolahajóvá. El?került a tábla, a filc, a kapitány felvette a tanár bácsi szerepet és felállt a katedrára. A többiek pedig, jó kis diákként hallgatták, jegyzeteltek, majd mértek és lehozták a Napot meg a Holdat a tengerbe, meg a fölé, míg én el?l játszottam a hullámokkal. Persze, ezt gyorsan megunta mindenki és a csillagokat is le akarták hozni az égr?l. Uncsi egy nap, mi? Továbbra is el?ttünk tenger, mögöttünk tenger, jobbra tenger, balra tenger. Hajó nem jön szembe. Még mindig a nagy nihil kell?s közepén vagyunk. Vitorlázunk. Kapitányunk kifekszik a távirányítójával a nyugágyba, Ági és Gábor a tatról lóbálják a lábukat a vízbe. Majd Tamás szerez egy vödröt, és ? is lemászik. Nem gy?zi a társaság egymást locsolgatni. Hihetetlen, hogy milyen kimerít? ez az utazás.
Laci-napozunk, sör nélkül, amit igencsak megszenved a társaság. De azért igyekszünk jól érezni magunkat. Kénytelenek vagyunk pálesszel koccintani az egészségére. No de sebaj, lényeg, hogy mindenki jól érezze magát.
48. órája megyünk a nagy semmi közepén. Azért, vannak reményeink, hogy egyszer még meglátjuk a partot.
Szabolcs naplója:
189,1 tengeri mérföldet tettünk meg ma kikötés nélkül. Szinte ugyanannyit, mint tegnap, amiből látható, hogy sebességünk 7,8 és 8,3 csomó között van folyamatosan. Ez bizony kell is, hogy teljesíteni tudjuk a több, mint 1500 mérföldes távot 2 hét alatt.
A napunk során többször is végeztünk csillagászati méréseket, de nem csak napközben, hanem az esti szürkületben bolygókat és csillagokat is próbáltunk mérni. A gyakorlatban látható csak igazán, hogy nem is olyan egyszerű megmérni 4 vagy ideális esetben 7 csillag magasságát az egyre sötétedő horizontban közel 45 perc alatt. Szerencsére az égbolt felhőmentes volt, így kisebb-nagyobb nehézségekkel levadásztuk a Vénusz vagy az Esthajnalcsillag magasságát. Tibor a végén megdicsért bennünket, mert a mérések nagy részét sikerült jól elvégezni. Az persze csak a számítások után derül majd ki, hogy valóban ott volt-e a hajó abban a pontban, mint amit a mérés pillanatában a GPS-ünk mutatott. A dolog akkor lesz igazán izgalmas, amikor Máltáról letakart GPS-el jövünk vissza és csak a csillagok és bolygók alapján tájékozódunk. Reméljük nem fog előfordulni az, hogy Paxos szigete helyett az Egyiptomi piramisokat pillantjuk meg. Az esetleges tévedés következményének sem mi, sem az otthoniak nem örülnének, Tiborról már nem is beszélve. Az eddigi kapitány tréningek statisztikái alapján eddig még mindig sikerült megtalálni Korfut vagy Paxos-t, ami azért ránk nézve biztató.
Az időnk kifogástalan volt egész nap és egyre melegebb lett. Szombaton Szlovéniában induláskor 23 fok volt, ma már napközben bizony mértünk 28 fokot is. Folyamatosan 124-133 fokot kormányzunk, pontosabban kormányoztatunk az automata kormánnyal és sikerült is lejutnunk a nap második felére az olasz csizma sarkantyúja alá. Terveink szerint reggelre érünk a csizma sarkához.
Napközben az étkezést általában fakultatív módon oldjuk meg, viszont vacsora időre mindenki ismét megízlelhette Attila főztjét, ami az olasz vizekhez híven rigatoni tészta volt.
Este még végeztünk ismét egy csillagászati méréssorozatot, amit segített a felhőtlen égbolt is. Ahogy haladtunk délre, úgy erősödött a hajóforgalom is. Az ember nem is hinné, hogy mennyi komp rója az Adria vizeit. Megcsodálhattunk konténerszállító hajót, tartályhajót, katonai naszádot vagy éppen halászhajókat.

2005. június 28., kedd
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Odysseus Sántamárialukán
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Gábor
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Sántamárialuka
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Szieszta a mérések után a Jón tengeren. Ki az ?rség?
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
De mi szeljük a habokat
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szabolcs naplója:
169,2 mérföldet tettünk ma meg. Túlléptük az 500. mérföldet is. Ez utóbbi azért érdekes, mert a szkipper tréningen ennyi mérföldet kell lehajózni a 12 mérföldes képesítés megszerzéséhez 1 hét alatt. Ehhez képest mi már két és fél nap alatt lehajóztuk. Néha az az érzésem, hogy egy menetrendszerinti közlekedésû hajón utazom, ami részben igaz is, de pont a mi érdekünkben ennyire feszített a hajózási ütemterv, hogy maradjon idõnk városnézésre és kirándulásra is.
Reggel 7 órakor Tamás ügyesen kikötött az olasz csizma sarkán Santa Maria de Leuca-n, amit Tibor nemes egyszerûséggel csak Sántamárialukának hív, ami egy nagyon békés kisváros egy szép jachtkikötõvel.
Számunkra talán a legfontosabb az volt, hogy jó minõségû üzemanyagot tudtunk vételezni, illetve a leapadt víz, sör, felvágott, kenyér és gyümölcskészleteinket pótoljuk. Kikötés után Ági, Attila és Én elindultunk nyitva tartó boltot keresni, ami elsõ nekifutásra eléggé reménytelennek tûnt hétfõ reggel egy dél-olasz kisvárosban. Végül találtunk egy kis szupermarketet, ahonnan letolták a kikötõbe egy bevásárlókocsin a teljes szállítmányt.
Hihetetlennek hangzik, de ugyanilyen fontos a hajón felgyûlt szemét kivitele is. Nem is hinnénk, hogy 9 ember mennyi konyhai és egyéb szemetet tud felhalmozni két nap alatt. Bizony hiába lapítjuk össze a pillepalackokat, egy idõ után kénytelenek vagyunk az összegyûlt szemeteszsákokat a fedélzeten tárolni a puffereket tartó hálókban.
Annak is borzasztóan örültem, hogy sikerült találni egy nyitva tartó kávézót, ahol egy finom habos cappucino elfogyasztása jót tett a közérzetemnek. Na meg az is, hogy ma van a 8. házassági évfordulóm. Hú, de rég is volt és meleg is volt. Nemkevésbé most itt lenn délen, ahol már reggel 9-kor 25 fok van.
Elindulás után megreggeliztünk a hajón, majd ismét elõkerültek a szextánsok. Mértünk, számoltunk, helyet határoztunk meg. Jó szelünk is volt, ami még 0,5-1 csomó plusz sebességet is adott a motorlázások alkalmával. Ez hosszabb távon értékes órákat jelenthet.
Nagyon kellemes élményben volt részünk a csizma sarkai között a Taranto-i öbölben. Egy nagy csapat delfin úszott körülbelül 10-15 percig a hajó orra elõtt. A spontán delfinshow-k az tréningek egyik legszebb pillanatai. Nagyon érdekes, hogy a delfinek úgyis odajönnek hozzánk, ha játszani akarnak, viszont sosem tudunk mi odamenni hozzájuk, ha nem akarják. A delfinek, lehettek négyen-öten folyamatosan kiugráltak a vízbõl a hajó orra elõtt, egészen addig, amíg a szél és a hullámok meg nem erõsödtek. Akkor aztán pillanatok alatt eltûntek, nekünk pedig jócskán nehezült a feladatunk, mivel a hajót nagyon dobálta az északnyugati irányból fújó szél és a helyenként 1,5-2 méter magas hullámok. Gáborék és Attiláék nem jártak jól, mivel elfelejtették becsukni ablakaikat, így a fedélzeten átcsapó magasabb hullámok elöntötték kabinjaikat sós vízzel. A másnap természetesen az ágynemûszárítás jegyében telt számukra.

2005. június 29., szerda
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Catania, marina
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Na ez hol készült?
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Szabolcs, a szökken? szarvas
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Taormina
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szabolcs naplója:
92,8 mérföld van mögöttünk és nagyon szép kirándulós nap. Már korán reggel, amikor Lacival átvettük Tamáséktól a 8 órás õrséget megpillantottuk a fenséges Etna hegyét. Arról már megoszlott a csapat véleménye, hogy a hegy csúcsáról gõz vagy füst gomolyog, de tény az, hogy folyamatosan valamilyen füst száll fel az Etnáról. A legutolsó kitörés 2001. július végén volt, aminek a nyomait megcsodálhattuk. Megdöbbentõ, hogy 4 évvel késsõbb is ennyire látszanak a kitér nyomai.
Második kikötésünk Gábor nevéhez fûzõdik Szicília szigetén, Cataniában. 10.34-re megérkeztünk a kikötõbe, ami Tibor és Laci elmondása szerint igazi nagykikötõs hangulattal bír. A közel 32 fokos melegben szépen mooring kötélre kötöttük a hajót és Tibor elintézte a bejelentkezéshez szükséges formaságokat.
Ezután Laci és Attila taxival elmentek a repülõtérre ahol béreltek egy Opel Vivaro kisbuszt. Attila angolosan microbus-nak fordította, amire a kölcsönzõs értetlenül nézett. Végül azért csak megértették egymást. Mivel Laci már többször is járt motorral Cataniában, ezért átvette alkalmi idegenvezetõnk és sofõrünk szerepét. Bizony mindkettõre szükség is volt, mivel a szicíliaiak elég temperamentumosan és határozottan vezetnek. Tibor a hajón maradt, mivel sok dolga volt, másrészt õ már sokszor járt fenn az Etnán, ahová utunk vezetett.
Közel 45 perces autózás után feljutottunk egy autóparkolóba, ahonnan kabinos felvonóval egészen 2800 méteres magasságig utaztunk. A felvonón jutott eszébe Attilának, hogy a kabátját lent hagyta az autóban, ahol Laci várt ránk. Végül úgy döntöttünk, hogy nem megyünk feljebb a hegyi utakra speciálisan épített Unimog terepjáró buszokkal, hanem kb. 1 kilométert sétáltunk felfelé.
Útközben bõszen gyûjtöttük a megkövült lávaköveket emlék gyanánt. Ebben korábban Tibor kapitány volt a csúcstartó, aki a Jachtakadémia irodájában õriz több közel 40 kilós lávadarabot, amit saját kezûleg cipelt le a hegyrõl. Mi igazán nem akartuk õt túlszárnyalni, ezért csak annyit vittünk, amennyi egy zacskóba és a kezünkben elfért.
Tamás megjegyezte, hogy a megkövült lávafolyás erõsen emlékeztet a Gyûrûk Ura címû filmben szereplõ Mordor-ra. Lenyûgözõ volt a táj, ami engem annyira meghatott, hogy szökkelõ szarvasként felszaladtam az egyik alacsonyabb hegy fekete lávaporral borított lankáin, majd villámgyorsan visszarohantam, mint egy alpesi mûlesikló. Nem gondoltam volna, hogy ez elsöprõ sikert fog aratni a csapat többi tagja között, de végül hosszas unszolásra futottam még egy kört. Ameddig feljutottunk nem is volt igazán hideg, de így is a tengerparthoz képest közel 20 fokkal volt hûvösebb. A Vezúv békésen pöfékelt tovább, mi pedig továbbindultunk Taormina festõi kisvárosa felé. Elõtte még megnéztünk egy egészen kicsi krátert, amely teljesen kialudt és már visszafordíthatatlanul birtokba vette ismét a tarka virágtenger.
Taorminába szintén Laci vezetett el bennünket, meg az autót. Nyaktörõ utakon kapaszkodtunk fel a sokszor fél vagy háromnegyed autónyi széles fõutcán, ami végül a fellegvárba vezetett fel bennünket. A várba bemenni nem tudtunk, mivel éppen sas és sólyomreptetõ bemutatót tartottak.
Itt 1 órás óvárosi séta után lepihentünk egy csodálatos panorámával bíró bár teraszán, majd leereszkedünk a fellegvárból Taormina sokkal nyüzsgõbb belvárosába. Parkolóhelyet találni itt talán még nehezebb, mint Budapest belvárosában. Az utcák szûkek és nyüzsgõk. Egy városnézõ 1 órás sétálás, fagyizás, vásárlás után megvacsoráztuk egy nagyon hangulatos étteremben. Hatalmas adagokat kaptunk és mindenki nagyon jól lakott. Különösen Ági, aki nagyon megküzdött a tengeri halas táljával.
Vacsora után irány a kikötõ, mivel még éjfél elõtt el akartunk indulni. Laci visszavitte az autót a repülõtéri kölcsönzõbe, visszataxizott, majd beszállás és indulás. A kikötõben mellénk állt hajó utasai mintát mutattak kikötõi etikából. Alig fülhangon szólt a zene a hangszóróikból és megkérdezték, hogy nem zavar-e bennünket.
22.20-kor elindultunk és Málta felé vettük az útirányt.

2005. június 30., csütörtök
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Málta felé
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Behajózunk Vallettába
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Itt fürödtünk
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Mi
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A híres máltai csónakok
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Valletta
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Máltai haltál
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szabolcs naplója:
110 mérföld megtétele után kikötöttünk 12.35-kor Máltán, Valletta kiköt?jében. Itt eredetileg csak 2 éjszakát akartunk tölteni, de az id?járás közbeszólt. Málta el?tt Laci rutinosan lecserélte az olasz lobogót máltaira, azaz csak akarta volna, mert a hajón sehol sem találtuk. Végül a sárga lobogót húztuk csak fel, aminek a jelentése az, hogy a hajónk járványmentes.
Máltára rádión be is kellett jelentkezni, amit 10 mérfölddel a kiköt? bejárata el?tt Tibor meg is tett. A máltai óváros és a kiköt? látképe a vízr?l nézve fest?i. Készültek is egymás után a fotók és a videofilmek. A kiköt?mesterek gumicsónakon elénk jöttek és már jó el?re megmutatták a kiköt?helyünket. Réka kormányzott a kikötésnél, ami problémamentesen zajlott le. El?l mooringkötélre kötöttük le a hajót, majd Tibor leadta a kiköt?papírokat, ami után egy mágneskártyával áramot és vizet vételeztünk. Megebédeltünk, majd két bérelt autóval elindultunk felfedezni a szigetet az eredeti programnak megfelel?en. A Ford Ka és a Daewoo Matiz jó szolgálatot tett 9 ember számára a sokszor nyaktör? vagy gyatra min?ség? utakon. Igaz a Matiz-t egy alkalommal be kellett tolni. Hiába, semmi sem lehet tökéletes. Az autókban csak az az apró dolog volt furcsa, hogy a jobb, de nekünk a rosszabbik oldalra szerelték a kormányukat, mivel Máltán bal oldali közlekedés van. Másnapra már teljesen megszoktuk a jobbos forgalmat, csakúgy, mint Laci és Tamás a két driver, akik végig szépen vezettek. Néha azért akadtak meleg helyzetek, amikor er?s honvágy fogta el ?ket.
A sziget keleti felén egy fest?i tengerparton álltunk meg fényképezni és fürdeni is. A víz bársonyosan simogató volt. Tamás, Tamás fia Viktor és Én búvárpipával megcsodáltuk a tenger alatti világot. Nagyon kellemes volt végre a tengerben fürödni. Csupán egy kellemetlen dolog történt Viktorral, mivel megcsípte egy medúza, amikor visszafelé úszott. A sebe csúnyán feldagadt, de rövid orvosi konzultáció után elhalasztottuk a kórházba szállítást, bár Tibor felajánlotta, hogy a messzeföldön híres Police bicskájával megoperálja. Sikertelen m?tét után pedig Laci készségesen felelevenítette volna hullamosó múltját.
Továbbindultunk a következ? klasszikus uticélhoz, egy régi halászfaluba. Korábban Tibornak rossz tapasztalatai voltak a helyi étteremben, ezért nem itt vacsoráztunk, csupán egy pohár sörre ültünk be egy tengerparti vendéglátó egységbe. Közben Tibor folyamatosan ostromolt bennünket jobbnál jobb nyuszikás, Csapajev elvtársas és egyéb vicceivel, amihez csatlakozott kés?bb Tamás és Attila.
Nagyon szépen festettek a máltai halászcsónakok, aminek legtöbbjén egy kézzel festett sell?figura is van. Arra már nem tudtunk rájönni, hogy miért van jó pár hajón ruhával letakarva a csónak orra. Lehet, hogy vallási babonából?
Kés? délután beautóztunk Valletta belvárosába, ahol leparkoltunk és sétáltunk. Meglep? volt, hogy az üzletek 7 órakor este bezártak és 9-10 óra körül az utcák szinte teljesen elnéptelenedtek. Az ember kicsit arra számított, mint Spanyolországban vagy Görögországban, ahol a délutáni szieszta után az üzletek akár éjfélig is nyitva vannak.
Fantasztikus hangulata van a belvárosnak, ahol az arab, mór, olasz és angol stílusú épületeknek. Máltán a halászcsónakok mellett a városi és távolsági buszok szintén gyönyör? citromsárga szín?ek piros csíkokkal és fehér tet?vel. A régebbi típusok legalább 40 évesnek is kinéznek, de kívülr?l nagyon jó állapotúnak t?nnek.
Este a belváros sétálóutcájában találtunk egy nagyon jó éttermet, ahol hatalmas adagokat kaptunk és ahhoz képest nem is volt drága. Miután jól laktunk, visszamentünk a kiköt?be, ahol a fárasztó nap után a sporttársak ? ahogy Tibor hív bennünket ? gyorsan elszundikáltak.

2005. július 1., péntek
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Bevásárlás
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ebben hozták a vámmentes gázolajat
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Popej Vilidzs
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Gozo
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ramla Bay
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Azur Ablak
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Sliema, ahol vacsoráztunk
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szabolcs naplója:
Nem tudom miért, de már reggel 7.18-kor felkeltem els?ként a hajón. Kint már 40, azaz negyven fok van, amit elviselhet?vé csak a kellemes nyugati szél tud enyhíteni. A parti zuhanyzómat egy tekintélyes méret? csótánnyal osztottam meg, aki már kevésbé örült a lezúduló víznek.
8.00 után kezd ébredezni a kiköt?, minden hajón feltünedeznek emberek és a csapat tagjai is lassan, de biztosan felkelnek. A marina zuhanyzója kártyás és mivel kett?t kaptunk, ezért felváltva mentek zuhanyozni. Reggelink után 10 órakor tervezzük indulni a szomszédos Gozo szigetére bérelt autóinkkal, ami azért izgalmas, mert az odaút ingyen van, csak a visszaútért kell fizetni a kompon.
Az üzemanyag vételezés Máltán nem a megszokott módon történik, vagyis egy mólón lév? benzinkútról, hanem jelezni kell el?re a kiköt?i irodán, hogy mikorra és mennyit kérünk. Ezek után lajtoskocsival kihozzák a gázolajat, ami miatt nem is láttunk úszkáló olajfoltokat a kiköt? vizében.
Id?közben megjelent a mólón egy öreg bácsi, aki kocsiról árult zöldséget-gyümölcsöt. Attilával gyorsan bevásároltunk 10 máltai fontért paradicsomot, zöldséget, barackot és tojást.
A napi konyhás Laci, aki nagyon rendesen el?készítette a reggelit. Kényelmesen megreggeliztünk, megteáztunk, megkávéztunk. Tibor és Tamás elmentek a marina bejáratánál lév? hajósboltba, ahol Tibor beszerzett egy új fenékszivattyút és egy új invertert is, ami menet közben is 220 Voltot készít, mivel a hajón menetben csak 12 Voltot használhatunk.
Tibor kivételével nyolcan elindultunk Gozo szigetére. Út közben megálltunk a Popeye Village-nél, ahol a híres Popeye cím? filmet forgatták. Az eredeti forgatás egy meredek sziklák határolta öbölben volt, aminek a házai messzir?l úgy néznek ki, mint Disneyland.
13 óra körül értünk a komphoz, ami 45 perces út után Gozo szigetén kikötött. Tibor instrukciói alapján megnéztük a legnagyobb városát, Victoriát a gyönyör? katedrálisával és zegzugos utcácskáival. Kis pihen? után továbbindultunk az Azúr-ablakhoz, amit a helyiek Zerka Window-nak hívnak. Ez egy gyönyör? sziklaképz?dmény a tengerparton egy hatalmas lyukkal. Ez egy közkedvelt búvárközpont és fürd?hely is, ezért mi is úgy döntöttünk, megmártózunk a h?s tengerben. Búvárszemüveget és pipát is húztunk, amivel egy kb. 2 csónak széles és 200 méter hosszú barlanghasadékon keresztül kiúsztunk a nyílt tengerre. A tenger alatti világ félelmetesen szép volt.
Az este 6 órai kompot sikeresen elértük és még el?tte volt id?nk megállni Ramla Bay-en is, ami egy közkedvelt és homokos tengerpart. A szél már érezhet?en egyre er?södött. Visszatértük után elmentünk vacsorázni egy tengerparti étterembe, amit Ági ismer?se, Charlie javasolt nekünk. Végül egy másik étteremben kötöttünk ki, mivel nem találtuk az éttermet és Charlie is késett. Nagyon finom vacsorát ettünk és Tibor véget nem ér? vicceit hallgattuk.
11 óra körül visszatértünk a kiköt?be és hogy hamarosan nyugovóra térjünk. A napot csak tovább színesítette, hogy Málta vallási ünnepségsorozata miatt reggel 8-kor és este 9-kor ágyúdörgés rázta meg a szigetet kb. fél órán keresztül.
Megszületett még aznap este egy fájdalmas döntés is. Tibor megkapta a legfrissebb id?járás jelentést, amin jól látható volt, hogy amennyiben elindulunk egy nagyon komoly fronton kellett volna átvitorlázni 25-30 csomós északi széllel szemben, amit semmiképpen sem próbáltunk meg. Úgy döntöttünk, hogy másnap este vagy az azt követ? reggel indulunk tovább. Ez maga után vonta azt is, hogy sem Görögországba, sem Montenegróba nem tudunk elmenni, mivel id?ben nem fog beleférni.
Hozzá kell azt is tenni, hogy Máltán nem volt Internet hozzáférésünk, így csak kés?bb kaptuk meg az id?járás el?rejelzést is. A helyzeten azonban ez érdemben nem változtatott.

2005. Július 2. ? szombat
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A kacsaparadicsom
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Itt vagyunk
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A vacsora
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Hazafelé
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szabolcs naplója:
A szél tovább er?södött. A leger?sebb befúvás a marinában lekötött hajónkon 32,5 csomó volt, ami kint a nyílt vízen 40-50 csomó lehetett.
A hajó átalakult tanulóhajóvá. Egész nap számoltuk az elmúlt hét méréseit. Nekem az els? 7 csillagos mérések kiszámolása és szerkesztése kb. 3-4 órát vett igénybe. A fejünk a nap végére már teljesen zsongott. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Ábrányi Tamás állhatatos és kitartó segítségének, aki a butábbnál butább kérdéseimre is türelmesen válaszolt.
Este visszamentünk az el?z? napi étterembe, ahol szintén nagyon jót vacsoráztunk. Visszafelé Ági, Attila és Én gyalog mentünk a kiköt?be és belecsöppentünk egy helyi ünnepségbe és zenés felvonulásba. Gyönyör?en néztek ki a kivilágított, felzászlózott nyüzsg? utcácskák. Bonuszként kaptunk egy t?zijátékot és természetesen ágyúlövéseket is.
Miután visszatértünk a hajóra tovább beszélgettünk a világ dolgairól, a hajózásról és a holnapi indulásról.

2005. Július 3. ? Vasárnap - Csak Siracusáig jutunk
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Az utolsó reggeli Máltán
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A tekn?s
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Dagad a vitorla
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
észül a vacsora
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A költemény
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Sirracusa
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szabolcs naplója:
Ma 90 mérföldet hajóztunk. 7 órakor elindultunk végre Máltára és szerencsére az idõjárás is kegyes volt hozzánk ekkor még. Elkezdõdött az igazi óceánhajózás csillagászati navigációs mérésekkel. Igaz nem az óceánt hajóztuk át, csak az olasz csizma sarkáig akartunk eljutni, amit másnapra tervezett Kapitányunk.
Szépen folytak is méréseink, folytak a számolások. Tibor leragasztotta a GPS-t így szinte vakon navigáltunk, elektronikus helymeghatározó eszközök nélkül. Az egyetlen említésre méltó esemény 16.45-kor történt, amikor észrevettünk egy vízen úszó teknõst. Mikor közelebb mentünk az vált gyanússá, hogy feltûnõen nem mozog és apró halak ezrei úszkálnak alatta, egyszóval már nem élt. DE nem mi tettük.
A szomorú történet után idõnk kezdett egyre viharosabbá válni. Este 7 órára már a hullámok magassága stabilan 3 méter volt és csak erõsödött. Érdekes módon a szél szinte teljesen elcsendesedett. Tibor úgy döntött, hogy az eredeti útvonalunktól eltérõen nem tudunk az olasz csizma sarkához eljutni, hanem a legközelebbi kikötõben éjszakázunk és várunk, amíg a vihar elhalad elõttünk délkelet felé. Ha minden jól megy, akkor holnap már tovább tudunk indulni, amikor az Adriai-tenger idõjárás ablaka megnyílik észak felé. Semmi értelme nem lett volna továbbmenni, mivel a hullámok folyamatosan szembe jöttek.
A legközelebbi kikötõ a Szicília szigetén lévõ Siracusa volt, ahová Attila kormányzása alatt kötöttünk ki. Elõl horgonyt engedtünk, hátul pedig a kikötõfalhoz kötöttünk ki. A horgonyzóhely éppen az óváros sétálóutcájának közepén volt így gyönyörû panoráma tárult elénk. Nem beszélve a korzón hajnali egy óráig kitartóan zenélõ énekessel. Tibor még vacillált, hogy esetleg idõt nyerve induljunk el éjfél körül, de végül az idõjárás és a társaság fáradtsági foka meggyõzte arról, hogy itt éjszakázzunk.
Siracusa hangulata teljesen falusias kisváros jellegû Cataniához képest. Zegzugos sikátorok, romos házacskák, élettel teli nyüzsgõ utcák mind felejthetetlen élményt hagytak bennünk.
Egy kb. 2,5 méter széles lépcsõn kialakított étteremben vacsoráztunk, ahol fantasztikusan finom pizzát és spagettit adtak. Fáradtan feküdtünk le, mert másnap korán indulunk tovább.
Tibor naplója:
Korán megreggeliztünk, majd mindenki elvégezte a folyó ügyeit, kivittük az utolsó szemetet, Laci bedobta a postaládába a WC kártyákat és az áramkulcsot, bezárta az autó csomagtartójába a kulcsot, így téptük el egyenként azokat a szálakat, ami Máltához kötött minket. Utoljára beszedtük a villanykábelt, és felszedtük a járót - így már semmi sem kötött minket (a köteleinken kívül ) Máltához Az idõjárás elõrejelzés szerint hat órával járunk majd a viharos szél mögött. Az induláskor kijelentkeztem rádión Máltáról. A kikötõ kijáratában felvettük a nullás logunkat és az utolsó GPS pozíciónkat, majd letiltottam vagy leragasztottam az GPS koordinátákat a hajóról. A térképrõl lemértük a valódi útirányt, beállítottuk a robotkormányt (mivel nem vettünk fel deviációs görbét az út elején, ezért a kormánytájolót használtuk a pontos iránymeghatározáshoz, mert nem bízok most az autopilotban) és nekivágtunk végre a hazafelé vezetõ 38 fokos rottának.
Szép csendes idõben kezdtük az utunkat. A tegnapi erõs szél már lecsillapodott, de sajnos a hullámzás még nem csökkent. Ahogy kiértünk a sziget takarásából a szél is beerõsödött 20 csomóra és a hullámok is megnõttek. Kezdetben 1-2 méteresek voltak, majd 2-3 méteressé nõttek, délutánra pedig gyakran kitakarták már a horizontot is, ami a 3-4 méteres hullámzásnál szokott elõfordulni. A szél balról fújt, így a hullámok is balról jöttek így a hajó egyre jobban dõlöngélt. Sajnos ez a mozgás elég gyomorfacsaróvá vált dél felé, így egyik társunk négyszer is megsimogatta a kis vukkot.
A többiek sem örültek a hullámzásnak, de más nem barátkozott (vagy nem vallotta be) sem Vukkal sem Karakkal. Induláskor kivetettem a pecát ismét, de lecseréltem rajta a csalit. Most egy pont olyan volt rajta, amellyel már vagy 7 halat fogtam már. Hátha rossz a csali. Idén még egyetlen halat sem fogtunk. Vagy én csináltam rosszul valamit vagy a halak.
A hullámzó tengerre ellenére a kadétok hõsiesen mértek és számoltak. Általában jól sikerültek a mérések. Akinek mégsem, annak jeleztem ezt és újra mérettem. Aztán nekikezdtek számolni. Így ment ez szinte egész nap. Már mindenki alig várta, hogy elérjük a Passero-fokot, vagyis Szicília mögött menedéket kereshessünk. Fél háromkor érkeztünk ide. Ez egy nevezetes hely, mert itt van a Földközi-tenger és a Jón-tenger határa. És láss csodát: a határvonaltól párszáz méterre azt láttuk, hogy csendesedik a hullámzás, gyengül a szél ? árértünk a Jón-tengerre. A következõ tenger már a hazai Adria lesz! Mindenki nagyon megörült, vége a megbokrosodott Odysseuson történõ rodeónak! Szóval szinte teljesen tükörsima vízzel fogadott a Jón-tenger! ! Késõbb megnéztem a GPS-en a nyomvonalunkat és nagyon jól látszott, hogy a Passero-fokig egy nyugatról keletre tartó (keleti) áramlat nyomott minket, majd a fok után, mivel ez a hatás megszûnt, mi eltértünk nyugat felé. Közben nem változtattunk irányt, maradt a 38 fok.
Atilla felhasználta az alkalmat, megmelegítette az otthonról hozott oldalast és fõzött hozzá krumplit meg párolt káposztát. Fenséges lakomában volt részünk. Azt gondoltunk, királyok vagyunk, holnap estére már SÁntamárialukánál járunk majd.
Ez késõbb kiderült, csak a demo verzió a jón tenhgerbõl. Ahogy távolodtunk a Passero-foktól, úgy erõsödött a holthullámzás. Kezdetben csak 20-30 centis hullámocskák jöttek, majd egyre nagyobbak. A szél is feltámadt, északnyugatról, majd lassan befordult északira. Aztán mégnagyobbak lettek a hullámok és úgy tûnt, hogy kezdjük utolérni az elõttünk haladó rossz idõt. Sõt, késõbb utol is értük. Nagyon érdekes volt látni, hogy egyre nagyobbak lettek a hullámok, de szinte nem fújt a szél. Minden estre a 3-8 csomós szél nem tudta létrehozni a velünk pontosan szembejövõ fél-egy méteres, meredek hullámokat. Nagyon nem tetszett nekem a dolog, mert mintha láthatatlan szél keltette volna a hullámzást. Egyáltalán nem a lapos holthullámok jöttek Sõt, 17 óra 23-kor már nem is tudtunk többé szembe menni a hullámzással és el kellett térnünk 10, majd még 10, majd még 10, végül összesen 40 fokot balra, Szicília felé, hogy tudjunk haladni. Kedves hajónapló olvasó! Ha azt látod, hogy a nyomkövetõn a nyílegyenes irány helyett ilyen látszólag értelmetlen kitérõk jelennek meg, tudd, hogy küzdünk a tengerrel és a széllel. Nehéz helyzetbe kerültünk és szenvedünk! Legyél kérlek együtt érzõ, és gondolj ránk, akik bent ülünk a mosógépben és elindították (remélem, csak a) kímélõ programot!
Úgy tûnt egészen sokáig, hogy ha elmegyünk Augustáig, akkor talán már bejutunk a takarásba és tovább haladhatunk az Adria felé. De sajnos a szél tovább erõsödött, és 18 óra 12-kor ismét 10 fokot balra kellett térni, hogy haladni tudjunk. Szegény Réka az orrkabinban arra ébredt, hogy leesett a plafonról, amikor kiaszaladt alóla a hajó. De akkor még mindig nem adtuk fel. Még mindig reménykedtem a megváltó Augustában, de sajnos csalódnom kellett. Egy óra múlva megtudtuk, hogy miért voltak ilyen furcsák a hullámok: beértünk a jól felépült 3-4 méteres hullámmezõbe és a 20 csomó feletti szélbe. Még éppen csak tudtunk menni, de már egyre nehezebben, a hajó orra belekanalazott a hullámhegy oldalába, hogy bosszúból kihasítson egy darabot, majd ezt hátradobta és hömpölygött a víz a fedélzeten. Mi tegyek? Próbáljunk továbbjutni a még 12 mérföldre lévõ Augustáig, ahol eshetünk még 10 fokot. De aztán mi lesz? Onnan még 16 mérföld Catania. Kerüljünk vissza éjfél felé ebbe a büdös ipari kikötõbe? A szél és a hullámzás egy nagyobb lett, nem valószínû, hogy csillapodni fog Augusta után. Vagy próbáljunk eljutni legalább Augustáig? Már sötét lesz, mire odaérnénk. Azt tudom róla. hogy egy ipari kikötõ. Viszont itt van pár mérföldre Siracusa! Ha most visszafordulunk, akkor nyolcra már ki is köthetünk! Ezt választottam. Így elbuktuk ugyan Kotort és Dubrovnikot, de a kadétok kitörõ örömmel fogadták a döntésemet. És megtapasztaltuk ez után a hátszél csodáját. Amint visszafordultunk a viharos tengeren való közdelembõl kéjvitorlázássá vált az utunk! A hátulról jövõ hullámhegyeken megsiklott a hajó, nem fröcskölt e tengervíz, nem bukdácsoltunk!
Még nyolc óra elõtt kikötöttünk Siracusában, mindenki legnagyobb örömére. A város délnyugati részén lévõ kikötõben szépen parthoz álltunk, horgonnyal. Sajnos áramot meg vizet nem kaptunk, mert a kikötõõrnek nem volt több kártyája az aktiváláshoz. Sebaj, legalább nyugodtan aludhatunk. A mellettünk lévõ 66 lábas motoros már másfél napja vesztegelt itt, mert nem tudott tovább menni. De szerintük holnap délre rendbe jön a tenger.
Hát így kerültünk Siracusába. Én már egyszer 99-ben autóval jártam itt, amikor Eszterrel készítettük elõ az Odüsszeusz Expedíciót. Akkor nagyon tetszett, de kicsit lehangoló volt az elhagyott és elhanyagolt óváros. Mi a város legforgalmasabb, legnyüzsgõbb részén kötöttünk ki. És nagyon jól éreztük magunkat! Sört ittunk egy hangulatos kis pizzázóban, amely egy sikátor szélességét szinte teljesen elfoglalta, jót beszélgettünk Mindenki arról panaszkodott, hogy mennyire megviselte a mai nap. Hiába, a három napos Málta miatt elszoktak a tengertõl!
Végezetül megnéztük a Szabó Géza (Rotorman) által készített Lutter Tours címû filmet, amely egy 2001-es hasonló tréningen készült.
Többfajta zene szólt a parton, de aztán gyorsan elaludtunk.

2005. július 4. ? hétfõ
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ellen?rizzük a számításokat
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A nagy fogás a lábunk alatt
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Csendélet a szalonban
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Laci mér
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Attila írja az adatokat
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Szorgos kezek a konyhában
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A térképasztal
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szabolcs naplója:
Reggel 6 órakor elindultunk Siracusa-ból. Az idõjárás kedvezõen alakult. Viszonylag gyenge hármas-négyes szélben motoroztunk, motorláztunk az olasz csizma sarka felé.
Már rutinosan mértük délelõtt a Nap magasságát és mértünk Nap delelést is. Tibornak sikerült reggel 175 fokos deviációt mérni a robotkormányban, aminek okát délután sikeresen megtalálta és kijavította. A hajón reggeliztünk és ebédeltünk. Az ebéd a hajón talált száraz élelmiszerek feldolgozása volt, vagyis vagdalt hús konzervbõl készült spagetti volt vegyes salátával.
Délután a hajó utasai csendes pihenõt tartottak. Volt aki számolt és rajzolt, volt aki aludt, volt aki mosogatott. Az igazi izgalmat a reggel 8 órai delfincsapat mellett a délután háromnegyed hatkor kifogott piros-kék színû gumimatrac volt, amit Tibor vett észre, Attila csáklyával megfogott és Laci beemelt a hajóba. Miután birtokba vettük és észrevettük, hogy ezt már korábban több sirály is megtette, sõt a nyomát is otthagyta, kikötöttük a hajó után újdonsült hajóstársunkat. A matrac egyébként tökéletes állapotban van, kimostuk a tengeri mosógépben és megszárítottuk.
Tervünk szerint egész éjszaka hajózunk és holnap délelõtt 10 óra körül érünk az olasz csizma sarkához, ahol készleteinket feltöltjük és Horvátország, majd Szlovénia felé vesszük az irányt.
Tibor naplója:
Reggel fél hatkor ébresztett Gábor motoszkálása a konyhában. Õ halkan megpróbált teát fõzni, de olyan szép csendes volt a reggel volt, hogy mindent hallottam. A szél nyugatról fújt, de csak 2-5 csomóval. Az egész várost aludt még, csak a madarak csiripeltek a szemközti fákon, de azok viszont nagyon hangosan. Életemben nem hallottam még ilyen hangos madarakat. Ja, persze a madarak is olaszok!
Szép csendesen (már a körülményekhez képest) elindultunk hárman: Réka, Gábor meg én. Elõször befordultam a kikötõ belseje felé, hogy megkeressem a pilotkönyvben szereplõ benzinkutat, de sehol sem találtam. Majd késõbb a védett öbölben megpróbáltam beállítani a robotkormányt, mert 15 fokos eltéréssel mutatja az irányt. Kétszer körbefordultunk, de nem tudta lefuttatni a robotkormány a automata kompenzálási programját, ezért megszakítottam, arra gondolva, hogy majd a jövõ heti szkipper tréningen majd beállítom. Ez ott úgyis oktatási anyag lesz. Nem kellett volna! A korábbi eltérés helyett, most 170 fokos hibát mutatott! Nagy nehezen vissza állítottam a kezdeti értéket, közben újra programoztam a robotkormányt.
A tegnapi nagy hullámzásnak már csak a kistestvérei maradtak: északkelet felõl jöttek még az elnyújtott laposabb hullámok. Ezeken az Odysseus jókedvûen bólintgatott egyet, és Sántamárialuka felé szelte a habokat. Kieresztettem a pecát ismét, hogy esélyt adjak a bigfishnek, hogy bejusson a serpenyõbe. Késõbb a szél is feltámadt a Messinai-szoros felõl, de ez már kellemetlen hullámzást hozott magával, mert a hajó idõnként bele-bele csapott a tengerbe.
Lefeküdtem aludni, s mire felébredtem már éppen a reggelihez készülõdtek. Most fogyott el Atilla körözöttje. Eddig Portoroz óta ezt reggeliztem. A mai már kicsit furcsán savanykás volt, de a finom taorminai kenyérrel nagyon jól esett.
Reggeli után vettem észre, hogy az ampermérõ 10-15 amperes ugrásokat mutat. Mi lehet az oka? Érintkezési hibára gondoltam a negatív ágban, mivel hiába kapcsolgattam le a fogyasztókat, mégis megmaradtak az áramlökések. EL kezdtem keresni az okát. Sajnos nem tudom, hogy hol van a vége annak az ujjnyi vastag kábelnak, ami az aksiktól hozza be a negatív ágat a kapcsoló táblákhoz. Mert arra gyanakodtam, hogy ott lehet a hiba. De hiába kerestem, nem találtam meg ezt a pontot. Valahol a kapcsolótábla mögött lehet, ahol nem férek hozzá. Közben még jobban rendbe tettem az elektromos rendszerünket, rögzítettem a kábeleket, stb. Szóval nem unatkoztam.
Közben 10 óra után mindenkivel mérettem egy sorozat napot, hogy legyen mibõl válogatni. A számítógépemben futó programba beírva az eredményeket, rögtön meg tudtam mondani, ki milyen mérési hibát követett el. Az eredmény nagyon lelkesítõ volt, mert nagyon jól mértek a kadétok. aztán folytattam a keresést.
Közben beértünk az olasz csizma lábujjához, a Spartimento-fokhoz, így megszûnt a hullámzás és a persze a szél is.
12 után feladtam a keresést, mert ismét mérések következtek: a megfelelõ magasságok módszerével egyszerre meg tudjuk mondani a szélességünket és a hosszúságunkat is. EZ az egyetlen olyan módszer, amivel a becsült koordinátáink ismerete nélkül is meghatározható a helyzetünk. Ennek lényege, hogy delelés elõtt fél órával el kezdjük mérni a Nap magasságát, több alkalommal. Majd utána lemérjük a legnagyobb magasságot, ami (kis egyszerûsítéssel) a delelés. Ez 2-3 percig állandó magasságot ad, így nem tudjuk meghatározni a hosszúságunkat, mert nem ismerjük a delelés pontos idejét. 2 idõperc pontatlanság 30? hibát jelent a hosszúságban! És nem szeretném ezt leúszni a fehér cápa elõtt! Így a delelés elõtt mért megfelelõ magasságra beállítjuk a szextánst, majd amikor leereszkedik a nap erre a magasságra a delelés után, akkor meghatározzuk az idõt. A két megfelelõ magasság mérésének idejének az átlaga adja a delelés idejét, és ez a hosszúságunkat. Ilyen egyszerû.
A mérések jól sikerültek, a végeredmény 1,2 mérföldes hibát adott. Ügyes a kadétok! Ha már nem mehettünk toronyiránt Görögországba, akkor legalább így gyakorolhatják a csillagászati navigációt. Délután aztán eszembe jutott, hogy hátha a mûszerekkel vagy a robotkormánnyal van a baj. Szóltam Lacinak ? aki éppen az õrséget adta ? hogy vegye kézbe a kormányt, és én meg kikapcsoltam a robotot. Hát 50 tonnányi kõ esett le a szívemrõl, amikor azonnal megszûnt az iszonyú áramingadozás! Szóval a robottal lehet a baj. Elõször ellenõriztem magát a kormánymûvet, majd amikor nem találtam semmit, akkor jött a vezérlõ egység: mert lehet, hogy elállítottam a robotkormány setupját. Így is volt: a kormánygépet solenoid típusúra állítottam és ez okozta a bajt. Visszaállítottam a korábbi linear drive típust és azonnal megszûntek az áramlökések.
16 óra 45 Már megint vizet találtam hajófenékben. Megnyaltam: szerencsére csak édesvíz. Valamelyik víztartály, vagy a csövek, vagy a bojler ereszti el a vizet. nagyon bosszantó. Mindent megnéztem, de nem találom az okát. Amikor beszereltem az automata vízpumpát, Máltán 2 napon át egy csepp víz sem került a fenékbe. Mi lehet a mostani esetnek az oka?
Úgy tûnik, a viharos idõjárás múlóban van, feltámadt a déli ? délkeleti szél 10-12 csomóval ami segíti az utunkat hazafelé.
Fél hatkor megláttam a vízen úszni egy gumimatracot. Kimentettük. Végre fogtunk valamit.
Az esti szürkületben a kadétok önállóan megtervezték a méréseket, és mindent segítség nélkül végigcsináltak. Nagyon örültem ennek! Tamás nagyon ügyes, mint a jobb kezem, mindent nagyon jól elmagyaráz, megmutat. Nagyon örülök ennek is, hogy ilyen jól megtanulta ezeket a csillagászati navigációt!
Szerencsére a szél nem erõsödött tovább, a hullámok csendesedtek. Jó lenne egy nyugodt éjszak Sántamárialukáig! Reggel megtankolunk, vizet veszünk fel, iszunk egy igazi olasz ka pucinót!
Ez az élet Babocsai néni!

 

Iroda (a térképen): Bp. XI. Barázda u. 18.
GPS: Lat=47.457838°N Lon=19.042611°E


levél: 1116 Budapest Barázda u. 18.

+36 70 6248600

+36 1 4810348


<
A Jachtakadémia számokban:
havonta frissülő adatok

Alapítva: 1992.

Tengeri
tanfolyamok:
390

Rádiós
tanfolyamok:
239

Hallgatók:
4401
Utolsó neve: Szabó Péter

Túrák:
427

Mérföldek:
(Vass Tibor)

215 312tmf, ami 9,97 Föld kerület

Következő tanfolyamok:

  • 390. dec.13.kikötői manőverek elmélete
  • 391. nov.30.Coastal Skipper
  • 392. nov. 30.Offshore Skipper
  • 393. dec.10. trópusi charter
  • 394. jan.11. túléléstechnika elm.+ uszodai gyakorlat
  • 395. jan.10.Coastal Skipper
  • 396. jan.10.Offshore Skipper
  • 397. jan.15. csil.nav. a Planetáriumban
  • 398. febr.18. tengeri radar
  • 399. febr.21.havaria elmélet



Tengeri

tanfolyamok


Tengeri rádiózás

GMDSS/SRC

GMDSS/LRC

Rádiós tanfolyamok kezdete
2018. őszi szemeszter
No 236. 08.31.
No 237. 09.21.
No 238. 10.12.
No 239. 11.02.

2019. téli szemeszter
No 240. 12.21.
No 241. 01.11.
No 242. 02.01.
2019. tavaszi szemeszter
No 243. 02.22.
No 244. 03.15.
No 245. 04.05.
No 246. 04.26.
No 247. 05.17.
Magyarázat
Az időpontok a hétköznapi csoport távoktatásos tanfolyamának kezdetét jelentik.

Rádiós tanfolyamok részletei

Megjegyzés:
A szürke színű képzéseinkre már nem lehet jelentkezni.

Tengeri jogsi

2018-19.


Távoktatásos tanfolyamok

Coastal Skipper tanfolyam
(12 mérföldes vizsga)

  • 383. szept.28. (28 nap)
  • 391. nov.30. (14 nap)
  • 395. jan.10. (14 nap)
  • 401. márc.14. (10 nap)
  • 407. jún.07. (14 nap)
Zárójelben a modulok közötti idő.
ami a tanfolyam intenzitására utal.

Offshore Skipper tanfolyam
(200 mérföldes vizsga)

  • 384. szept.28. (28 nap)
  • 392. nov.30. (21 nap)
  • 396. jan.10. (21 nap)
  • 402. márc.14. (10 nap)
  • 408. jún.07. (10 nap)
Zárójelben a modulok közötti idő.
ami a tanfolyam intenzitására utal.

Hétvégi tanfolyamok

  • 387/H nov.18.Coastal Skipper
  • 388/H nov.25. Offshore Skipper
Hajózási tanfolyamok

Órarendek 2018-19.



Tengeri gyakorlat

Szkipper Tréning

  • No 423. 18.szept.6.
  • No 424. 18.szept.17.
  • No 433. 19.ápr.01.
  • No 434. 19.ápr. 24.
  • No 436. 19.máj.16.
  • No 437. 19.jún.11.
  • No 443. 19.szept.15.

Kapitány Tréning

  • No 438. 19.jún. 27.
  • No 439. 19.júl.18.
  • No 442. 19.aug.29.

Havária (Spec. VIP) Tréning

No 426. 18. okt. 26.
No 430. 19. márc.10.

VIP Manőver Tréning

  • No 424. 18. okt. 1.
  • No 425. 18. nov 25.
  • No 431. 19. márc.18.
  • No 432. 19. márc.25.
  • No 435. 19. máj.6.
  • No 446. 19. nov.4.
  • No 447. 19. nov.9.
Hajózási gyakorlatok

Trópusi túrák

  • Phuket-Langkawi
    No 427. 18.11. 1.
  • British Virgin Island
    No 428. 19.01.19.
    No 429. 19.01.28.
  • Tahiti
    No 444. 19.9.26.
    No 445. 19.10.8.


Speciális tengeri tanfolyamok

Csillagászati mérések a Balatonnál

  • 386. 18.okt. 10.
    esőnap: 18. október 12.

Csillagászati navigáció a Planetáriumban

  • 397. 19. jan.15.

Kikötői manőverek elmélete

  • 390. dec.13.
  • 404. ápr. 14.

Horgonyzás a tengeren

  • 405. máj.13.

Biztonság a tengeren

  • Túléléstechnika elmélet és uszodai gyakorlat
    394. jan.11.

  • Havária elmélet
    399. febr.21.

Adriai meteorológia tanfolyam

  • 403. ápr.16.
  • 406. jún.03.

Tablettel a tengeren

  • 400. febr.28.

Tengeri radar

  • 398. febr.18.

Charter tanfolyam

  • Trópusi Charter:
    393. dec.10.
  • Európai Charter:
    410. máj.15.

Hajózási tanfolyamok


Megjegyzés:
A szürke színű képzéseinkre már nem lehet jelentkezni.



Jachtakadémia az RTL Klub műsorában


Ilyen a Skipper tréning <


Tengeri túléléstechnikai tanfolyam
Wild Joe Sailing Team
-->
RÓLUNK TENGERI TANFOLYAMOK TRÉNINGEK HAJÓNAPLÓ Tengeri Tudástár LETÖLTÉSEK JAK VIDEÓK látogató
2013. február 11.-től