MJA.hu főoldala

ahol megtanulhatsz önállóan hajózni a tengeren

Vass Tiborról
tengeri vitorlázás
RÓLUNKTANFOLYAMOKTovábbképzésekTengeri rádiózás TRÉNINGEKÁRAK IskolahajóHAJÓNAPLÓTENGERI TUDÁSTÁRJAKVIDEÓK
tengeri vitorlás jogosítvány

Egyéni naplók
 
 
Útkiválasztás
Az összes út
listázása:
 
Adott út megtekintése:
 
Összetett keresés
Út típus:
Régió:
Résztvevő:
Dátum:
-tól
-ig
  
  Főoldal / Hajónapló / 207-Baumstarkék kapitány és szkipper tréningje
 
tengeri hajónapló
Az Online Hajónapló lényege, hogy közvetlenül a hajóról kerülnek fel a képek, szövegek, adatok a weboldalra.
Hozzávalók:
mobil internetelérés, számítógép, digitális kamera.


tengeri hajónapló az oktatásról
207-Baumstarkék kapitány és szkipper tréningje2005.09.23. - 2005.10.03.

207. út
Ez egy kett?s tréning: kapitány tréning és szkipper tréning egyben. Ezt ?gy oldom meg, hogy mindkét tréning programját megpróbáljuk teljesíteni.
Misi és Lajos a 200 mérföldes vizsgára készül, így nekik 1000 mérföldet kell hajózni és el kell készíteni 10 db csillagásztai helymeghatározást a kapitány tréning programja szerint.
Péter és Attila pedig idén lettették a 12 mérföldes vizsga elméletét és most nekik 500 mérföldet kell hajózni.
Az "A" terv szerinti útvonal: irány Korfu és Paxoi (Görögország), majd visszafelé, amikor megjönn az el?rejelzett sirokkó Kotor (Montenegro) és Korcula.
Csak 5-en vagyunk a hajón, így mindenkinek nagyon fárasztó lesz ez a kett?s túra, de egyben érdekes is.

Üzenet a hajónakRészletes napló

szept.23 Indulás Portorozból, majd Piran, Umag és irány dél
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A csapat és a cucc
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Kihajózunk Portorozból, Lajos egy kézzel is tud vezetni
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A szlovén ?rhajó vigyázza a határt
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Kikötés Piranban
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
207 út Szeptember 23 Nagyon álmosan érkeztem meg Portorozba. Annyira, hogy útközben Ljubljana után egy parkolóban aludnom kellet. Szép napos, csendes id? fogadott, kicsit fújt a bóra, de nem volt vészes. Viszont a hajót nem mosták le kívülr?l, így az els? dolgom az volt, hogy levetk?ztem fürd?gatyára és hajósuvickolás. A felénél tartottam, amikor megjött a csapat, de mire behordták a cuccot a hajóhoz, már kész is voltam.
Bepakolás után Misi elment még a boltba kenyérért és sörért, Lajos elrendezte a h?t?t. Minden belefért, az italh?t?t a 4-es fokozatra, a rendes h?t?t pedig -5 fokra állítottam, és szóltam, hogy még ma este vissza kell venni a h?mérsékletet.
Négy óra körül el is indultunk. A 17-es csatornán kijelentkeztem a kiköt?b?l, majd Lajos szépen kivezette a hajót és irány Piran. Útközben láttunk egy szlovén ?rhajót az öböl közepén vesztegelni, biztos a horvát-szlovén halász háború miatt áll itt. Nem értem azért a horvátokat. Nekik több ezer kilométer tengerpartjuk van, míg a szlovénoknak csak 17 kilométer. És pont itt akarnak halászni. Ezt nem szépen csinálják.
Mi az er?söd? bórában megérkeztünk Piránba, ahol Péter szépen kikötött a partfalhoz. Gyorsan kiléptünk Szlovéniából, majd megtankoltuk a hajót, mert az el?z? úton éjszaka érkeztünk és akkor erre nem volt lehet?ségünk.
Innen Umag felé hajóztunk. Útközben folytattam a megkezdett oktatást, megpróbáltunk vitorlázni is, de Savudrija világítótorony után a szél nagyon legyengült.
18 óra 05-kor érkeztünk meg Umag marinába, ahol be akartunk lépni Horvátországba. Pont akkor indult haza a kiköt?kapitányság alkalmazottja és a rend?r, így be kellett állnunk a városi kiköt?be. Az itteni kikötéseket Misi végezte, nagy szakszer?séggel. A városban a rend?rn? nagyon mogorva volt, nem tudni miért. Pedig nyáron egy ilyen belépésnél még vendégül is láttuk ?t a hajón, mert nagyon meg akarta nézni. De mivel minden papír rendben volt, hamarosan mehettünk a kiköt?kapitányságra, ahol a hajónkat is beléptették. Itt már ismertek, jól elbeszélgettünk horvátul, majd amikor elmondtam, hogy mindig keverem a belépni és a kilépni igeköt?ket jót nevettek (Ulaz vagy Izlaz, most sem tudom megjegyezni.). Aztán mégvidámabb lett a helyzet, amikor orosz szavakat is belekevertem. Szóval kedélyesen beléptünk Horvátországba.
Innen Vist vettük célba, hogy ott még holnap este megtankolunk, aztán irány Korfu. Aztán indulás után kiderült, hogy majd egy csomós szembe áramlatunk van, így l?ttek ennek a tervnek, mer teste 8 után érkezünk csak. Nem baj, megszületett az A terv 1. változata: a Dugi Otoknál lév? Zaglavban tankolunk, így biztonsággal elég lesz a gázolaj Korfuíg.
Indulás után kihúztuk a vitorlákat, hogy segítsenek, de az áramlat nagyon er?s volt. Kezdetben a szél Olaszország fel?l (jobbról) fújt, majd kisvártatva balról és átment bórává. Ez szépen kifeszített a vásznat.
Közben Lajos egy hihetetlenül finom töltöttkáposztát melegített fel és ez volt ma a vacsoránk.
Gratulálok a töltöttkáposzta alkotójámnak!
Mivel csak 4 kadét van a hajón, ezért egyedül vannak ?rségben. Szigorúan rájuk parancsoltam, hogy tilos felállni a padra, belepisilni a vízbe, vagy elhagyni a cockpitot. Mindenki biztonsági hevederben van és ment?mellényben. Ezen kív?l mindenki ki van kötve, amikor a cockpitban tartózkodik.
Mindenki nagyon fáradt, csak az ?rségek vannak fent:
18-20 között Attila,
20-22 között Misi, majd
22-24 között Péter, akit Lajos vált le.

Szept.24 - Csendes, napos id?ben hajózunk Korfu felé, miközben a kadétok ismerkednek a csillagászati navigációval.
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A Sestrica (N?vérke) világítótorony, ahol kimentünk a nyílt tengerre
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Baumstarkék
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A Kornati egy érdekes szigete
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Lajos
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Attila
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
És ugyan ez este Péterrel
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
0 óra 10 Beer?södött a bóra, elég nagy hullámok dobálták oldalról a hajót. Lajossal kihúztuk a grószt, hogy haladjunk és csillapítsa a hajó mozgását. Közben leestek az edények a szárítóstul a padlóra. Elraktuk.
2 óra 30 Egy nagy hajó nekünk akart jönni. Mi voltunk az ?tjogosak, de csak az utolsó pillanatban került ki.
3 óra 10 Egy halászhajó furcsán villogtatta a reflektorát. Mintha jelezni akart volna vele. Aztán elmagyaráztam, hogy csak a hullámok dobálják a hjaót, ett?l látjuk villogni a lámpáját. De jó lenne már aludni!
5 óra 30 Már megint egy furcsa hajó. Mindegy, az a jobb, ha a kadétok ébresztenek fel, mintha a recsegés.
Fél nyolcra elértük a Dugi Otokot. Péter észrevette, hogy az útvonal módosítás miatt egy helyen nagyon közel megy a rottánk az egyik szigethez, ezért áthelyezte az útpontot. Nagyon ügyes, örülök, hogy ilyen jól feltalálta magát!
Reggelinél derült ki, hogy jéggé fagyott a felvágott. Nem hittek nekem, hogy valóban h?t a h?t?nk! Az italh?t?ben is el kezdett megdermedni a sör. Gyorsan visszavettük a hideget, majd ki kellett vinni a napra melegedni a felvágottakat.
Fél tízre fel is olvadtak, így jóíz?en megreggeliztünk. Tegnap Attila volt a konyhás, ma Misi.
10 óra körül Attila Szépen kikötött Zaglavban és megtankoltunk. 17 órával ezel?tt indultunk el Piranból, és ez id? alatt 142 litert fogyasztott a motor. Sokat, mert 8,2 liter/ óra így a fogyasztás. Az is igaz, hogy 2900-as fordulaton járt a motor. Mostantól nagyon oda fogok figyelni, hogy ne menjen 2800 fölé a fordulatszám!
Szép csendes nyugodt volt az id?. Így hajóztunk ki a nyílt tengerre, ahol megcsodáltuk a Sestrica világítótorony piros festését és irány Korfu innen. Nem lesz nehéz a navigáció: Vis-szigetig 142 fokban hajózunk estig, majd több, mint egy napot 136 fokban az albán aknazár sarkáig. Itt befordulunk fébalra és már Korfun is vagyunk hétf?n reggel! Egyszer?, nem?
A nyílt vízen elkezdtem a csillagászati navigáció gyakorlati oktatását: el?szar csak a Nap magasságát mérték délel?tt, majd a Napot és a Holdat kétszer, majd Péter lemérte a Nap delelését. Ma különben 12 óra 42 perckor delelt itt a Nap. Kés?bb csendes pihen?t rendeltem el.
15 óra után mindenkivel mérettem egy 7 mérésb?l álló mérési sorozatot, amelyb?l meghatároztam a mérési hibákat. A következ? eredmények születtek:
Attila és Lajos 0,5’,
Misi szemüveggel 1,3’, szemüveg nélkül 2,6’,
Péter 1,4’
És a legnagyobb megdöbbenésemre én 0,1’-es mérési hibát produkáltam.
Hogy a kedves Napló Olvasó tudjon mihez viszonyítani, néhány jellemz? érték: A Napkorong átmér?je 32’. A gyakorlott navigátorok átlagos mérési hibája 0,7’. Az els? mérési gyakorlatnál minden eredmény jó, amelyik 2,5 percnél kevesebb. A mérés lényege az volt, hogy egy-egy korrekcióval megszüntettem a hajó mozgása és az éggömb forgása miatti változásokat és mintha mind a 7 mérés egy id?ben és egy helyen történt volna. Így ebb?l a 7 mérésb?l számítottam ki egy excel táblázatban a fentebb említett standard hibát.
Aztán vacsorára pörköltet ettünk tarhonyával. Ez is szuper jó volt, de a tegnapi káposzta jobb volt!
Mire beesteledett és 18 óra 52-kor lement a Nap,( amelyet arcát csúnya ragyaként 2 nagy napfolt rondított el) megterveztük a szürkületi méréseinket: Vénus, Altair, Antares és Arcturus magasságát kell megmérni.
Ez kisebb nehézségekkel sikerült is.
A csillagászati navigációs szempontokat figyelembe véve egészen eredményes volt a mai nap: mindenkinek 12 helymeghatározáshoz elegend? mérése született a 10 kötelez?b?l és mindenki ismeri a kezdeti mérési hibáját.
Nagyon meg vagyok elégedve a csapattal: ügyesek, törekv?ek, talpraesettek. Öröm velük hajózni.
21 óra 10 Lajos volt ?rségben, amikor egy 200 métere, 25 csomós sebesség? komphajó el akart ütni minket. Nekünk volt útjogunk, de nem adta meg. Ha nem tért volna ki Lajos, akkor bizony összütközünk, és nem kétséges, hogy ki járt volna rosszabbul.
A szél északira fordult és 10 csomós lett. Közel 1 méteresek voltak a hullámok és a hajó er?sen d?löngélt. Lajoson és rajtam kívül mindenki alszik.
Ezt a szöveget még el tudom küldeni (talán) de hétf?n reggelig az lesz a jó hír, ha senki sem hall fel?lünk semmit, amíg Korfura nem érünk.

Szept. 25, vasárnap Korfu felé hajózunk a nyílt tengeren.
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A tengeri olajkút jele a radaron
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Misi méri Nap magasságát
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Itt vannak a várva várt delfines képek
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Csillagászati navigációs óra az Adria közepén
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Egy üll?formájú gomolyfelh? Olaszország felett
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Az esti mérések
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Éjjel többször belementünk egy-egy hullámmez?be, amikor a hajót sokkal jobban dobálták a hullámok. Ilyenkor megindultak a tárgyak, de hamarosan ami leeshetett az lepotyogott, aztán befészkelte magát valamelyik sarokba és elhallgatott. De aztán hamarosan enyhült a hánykolódás.
4 óra 30 Ismét el akart ütni minket egy komp, de aztán 2 mérföldre t?lünk elkanyarodott és utat adott nekünk. A szél hátulról fúj, 10-15 csomóval, de mivel a tenger hullámos, ezért nem tudtuk kihúzni a vitorlát. Ha kihúztuk volna, akkor a hullámok kirázták volna a szelet a vitorlából és a sebességünk 3 csomó lett volna.
6 óra 20 El?ttünk a napkeltében egy hatalmas zivatar felh? látszódik. Péterrel kihúztuk a génuát, hátha jobban haladunk. Negyed órával kés?bb fel kellett tekerni ismét, mert legyöngült a szél.
9 óra körül már a radaron is jól látszott a zivatar felh? es?zónája. Pont bele mentünk, de Korfu felé arra kell mennünk.
Megterveztük az utunk hátralev? részét:
Hétf? – Korfu és Paxoi-ban alszunk,
Kedd hajózás Kotor felé
Szerda délután érkezünk Kotorba, majd ott alszunk.
Csütörtök Korculáig hajózunk.
Péntek egész nap hajózunk Rovinj felé,
Szombat: délután Rovinjba érkezünk, nézel?dés majd Piranban alszunk.
Vasárnap reggel visszamegyünk Portorozba és haza.
10 óra körül beleértünk a zivatar zóna által keltett nagyon kellemetlen holthullámzásba, ezért nagyon kell kapaszkodni. És ekkor reggeliztünk! Péter kicsit visszafogottan evett, de evett lett a szalonban! Jól bírta!
Szerencsére nem kerültünk bele a radaron látszó es?be, csak néhány csöpp bizonyította, hogy valóban zivatar felh?t láttunk. Délutánig felh?s volt az ég, dobálták a hajót a hullámok, ezért békén hagytam a csapatot. A fiúk aludtak, Misi, Lajos és én jót beszélgettünk délig.
3-4 óra körül kisütött a nap és ekkora már a harmadik delfincsapattal találkoztunk, amelyek játékosan, minket figyelve ugráltak a hajónk körül, versenyeztek velünk, produkálták magukat. Mindig üde foltja a hajózásnak, amikor delfinek vannak körülöttünk. A tengerész babona szerint szerencsét hoznak, de vidámságot, életörömet az biztos!
Most fogyott csak el az els? tartály vizünk. Szépen spóroltunk vele, igaz? Még 3 tartállyal van, remélem kibírjuk Montenegróig, ahol friss forrásvizet tankolhatunk! Ugyan a szomáliai közmondás szerint a víz igazó ízét a sivatagban ismerni meg, de Paxoi-on csak lajtoskocsiból tudunk vizet vételezni.
4 óra után elértük a Firenze nev? olasz olajkitermel? kutat. Ez 800 méter mélyr?l pumpálja fel a k?olajat egy nagy hajóba, ahonnan tankerekkel szállítják el a partra. A könnyebb azonosítás érdekében egy speciális, un. RACON adóval látták el, amely a radar képerny?jén a Morsa A bet?t ( . - ) adja.
Felhasználtam a szép napos id?t, elrendeltem a csillagászati méréseket. Most? Ilyen hullámzásban? Kérdezték, és persze igennel válaszoltam. El?ször nem nagyon ment, mintha egy megbokrosodott ló hátán kellett volna egy t?be bef?zni a cérnát, olyan feladatnak t?nt a 15-20 fokot d?löngél?, közben bukdácsoló hajónkon megmérni a Nap magasságát. De aztán szépen ebbe is belejöttek, megtanulták kiegyensúlyozni a hajó mozgását, és jól sikerültek a mérések. Sajnos a hol már lement, így csak a Napot tudták mérni.
Ezt követ?en el?került a tábla. Felkötöttem az achterra és kezdetét vette a csillagászati navigációs elméleti oktatás. Szerintem jól vették a lapot, legalábbis a kérdésekb?l ez derült ki. Aztán végezetül megterveztük a szürkületi méréseinket ismét, majd megint megmérték a Nap magasságát, hogy a délutáni és a mostani mérésb?l majd ki lehessen számolni a helyzetünket.
Még egy óránk volt a szürkületi mérésekig, ezért Lajos gyorsan megmelegítette a vacsorát: bakonyi csirkemellet, nokedlivel. Éppen id?ben sikerült megvacsorázni, a lemen? nap fényében, amikor felt?nt a horizont felett a Vénusz és rögtön a csapat eleje már mérhetett is, a tányérok felett. Hiába, ez nem Odysseus, az étterem hajó, hanem az Odysseus iskolahajó! Mindent az oktatásnak kell alávetni!
A Vénusz után jött a többi csillag, majd legvégül megmérték a Polarist, a Sarkcsillagot is. Így, ha jól számolom már 15 helymeghatározáshoz elegend? mérésük van a csapatnak!
Ahogy beesteledett Lajos elmosogatott, Misi volt ?rségben 10-ig. Én kifeküdtem a csendesed? hullámzásban a cekkerbe (a hajó orrában kikötött függ?ágy) és onnan bámészkodtam, zenét hallgatva.
Kés?bb, amikor elálmosodtam és visszamentem a cockpitba, Misinek megmutattam a körülöttünk hemzseg? világító medúzákat. Ezek a hajó közelében halványzölden fluoreszkáltak, mintha hatalmas szentjánosbogarak lettek volna. Nagyon sok volt bel?lük, egyszerre 5-10 lehetett látni elsuhanva mellettünk.
Még délután visszavettem a motor fordulatszámát, hogy reggel nyolcra érkezzünk Korfura. 10 óra el?tt néhány perccel fogyott ki a baloldali tankból a gázolaj, az els? köhécselésre felpattantam és átváltottam a jobb oldali tankra, így a motor le sem állt. Misi megijedt egy kicsit, hogy mi van a motorral, de gyorsan megnyugodott. Utána kiszámoltam, hogy 35 órája megyünk a tankolás óta folyamatosan. A tankban 240 liter gázolaj volt, így 6,7 litert fogyasztott a motor óránként, a 2800-as fordulaton. Piranból a Zaglavon történt tankolásig 2900-as fordulaton mentünk, egy picit gyorsabban ugyan, de ekkor 8,2 volt a fogyasztás. Hihetetlen, nem? Talán 0,2 csomóval megyünk csak lassabban, de 1,5 literrel fogyaszt kevesebbet a motor! És ezt már máskor is megfigyeltem. Talán itt nyílik ki a második szívótorok? Vagy a befecskendezés változik? Vagy itt kezd m?ködni a turbó? A motor hangján jellegzetes változást nem hallok, ha átlépjük ezt a határt. A mögöttünk keletkez? hullámokon sem látni jelent?s változást.
Nem értem. Ha valakinek van ötlete, kérem írja meg!
10 óra után Lajos jött szolgálatba, mindenki aludt a hajón. Kés?bb neki is megmutattam a világító medúzákat, de addigra számuk már jelent?sen csökkent.
Éjfél felé érjük el az aknazár sarkát, onnan már a célegyenesben vagyunk Korfu felé.

Szept. 26. Ma érkezünk Korfura, ha Posseidon is úgy akarja
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Korfu óváros, kiköt?
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Korfu óváros
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ezt az étteremb?l fénykápeztem
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Festmény? Nem, Paxoi
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Kacsáék az els? kiköt?helyünkön
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
És ez csak az el?étel volt!
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szept. 26 3 órakor Péter felébresztett, hogy van egy különös hajó mellettünk. Hátulról jött, nem látszik a radaron és ránk világít a reflektorával.
?rhajó – villant fel bennem azonnal, mert az olasz Guardia di Finnanzia hajóit nem lehet látni és azok viselkednek így. Rögtön megnéztem a GPS-en, hol vagyunk. Az albán vizeken voltunk, a parttól 8 mérföldre, a legészakibb görög sziget, az Othonoi körüli görög felségvízt?l pedig 1 mérföldre voltunk. Tehát olasz ?rhajó nem lehetett. Eladtak volna egyet az albánoknak? Meg kell nézni, mi az. Felhaztam a 3,5 M kandelás bazi nagy lámpámat és rávilágítottam. Egy 45-50 láb körüli motoros jacht volt t?lönk 50-100 méterre, semmi különös nem volt rajta. Akkor mit csinál? Nem értettük. Péter 2-ig volt ?rségben, most Attila ügyelt. Elmondták, hogy hátulról közeledett nem túl nagy sebességgel, majd lelassított és ránk világított. Ellen?riztem a rádiót, az a 16-os csatornán volt. Tehát, ha akart volna valamit, akkor felhívhatott volna. Megpróbáltam Morse jeljént értékelni a világítását, de semmi értelmes sem jött ki bel?le. Biztosan nem volt SOS, vagy egyéb jelzés.
Ha Morséval akarta volna felvenni velünk a kapcsolatot akkor AA AA AA betüket kellett volna világítania, ami : .- .- .- .- .- .- jelsorozatból állt volna. Ez az általános hívás, amelyre nekünk TTT jelzéssel : - - - kellett volna válaszolnunk.
Ha valami egybet?s kódot akart volna leadni, ami most fontos lehetett volna azok a következ? lettek volna:
D: Tartsa magát távol t?lem, nehezen tudok man?verezni: - . .
F: Üzemképtelen vagyok; lépjen velem érintkezésbe: . . - .
L: Azonnal állítsa meg a hajóját: . - . . de ezt biztosan nem tettem volna meg!
O: Ember a vízben: - - -
U: Veszély felé halad: . . -
V: Segítségre van szükségem: . . . -
W: Orvosi segítségre van szükségem: .- -
De mivel egyik sem volt, s?t fel sem lehetett ismerni talán nem is morsézott!
Amint rávilágítottam, kisvártatva felgyorsított és kb 9-10 csomós sebességgel elhagyott minket.
Én 1999-ben jártam el?ször erre jachttal. Akkoriban nagy volt az albán kalózveszély. A Pilot könyvben szerepelt, hogy éjjel a jachtok nem tanácsos Korfu Albánia fel?li részein hajózni vagy horgonyozni emiatt. Ezt igazolandó, állandóan egy vagy több görög ?rhajó cirkált a Korfu-csatornában. Többször meg is állítottak, ellen?rzés végett. De az utóbbi id?ben már megsz?nhetett ez a veszély, mert már nem láthatóak az ?rhajók.
Nem értettük az egész helyzetet. Van valakinek ötlete? Kérem írja meg az Üzenet a hajónak rovatban!
Minden esetre az éjszaka csodálatos volt. Az Orion csillagkép felé hajóztunk a tükörsima tengeren. Pontosan az öve felé. Szélcsend volt, a tenger olyan sima volt, hogy visszatükröz?dtek rajta a hajók, a csillagok és a keskenyed? félhold fényei. Albánia fel?l lassan közeledett hozzánk egy hajó által keltett hullám, amelyen id?nként felvillant a Hold visszavert képe, mintha 20-30 méteres darabokból álló vízszintesen fekv? ezüst fényoszlopok közeledtek volna! Balra látszódtak az albán települések fényei, a Hold kirajzolta ott a hatalmas hegyek sziluettjét, jobbra az Othonoi-sziget világítótornya villogott barátságosan: jó helyen jártok! El?ttünk 5 hajó oldalt 2, hátul pedig 1 hajó fényei látszódtak a távolban. Szóval nagyon szép romantikus éjszaka volt. Irigyeltem Attilát, hogy ilyen ?rséget fogott ki!
Reggelre Korfura érünk.

Így is történt. Hajnalban még találkoztunk ugyan ezzel a furcsa motorcsónakkal a part közelében. A vízhez képest nem haladt, elmentünk mellette, de semmi életjelet nem adott. Ez egy 45 láb körüli Azimut lehetett.
Hét óra el?tt pár perccel átértünk a Jón-tengerre az Adriáról, majd rövid ünneplés és némi alkohol orális fogyasztása után tovább folytattuk utunkat Korfu Guaovia Marina felé. Fél nyolc körül kötöttünk ki. Hirtelen jött még két másik hajó is, de mi voltunk az els?k. Vagy a kút órája csalt, vagy púposra töltöttem gázolajjal a tankot, mert a 240 literes tartályba 262 litert sikerült tankolni. Gyanítom, hogy az els? feltételezésem volt a helyénvaló. Miközben töltöttük a gázolajat, gyorsan vizet is tankoltunk. Görögországban 1,05 euróba került a (csalárd mennyiség?) gázolaj. Megtankoltunk, majd irány Korfu óvárosa, ahova kilencre meg is érkeztünk.
Az óvárosi kiköt?ben álltunk meg egy kiránduló hajóra rákötve. Csodálatos szikrázó napsütéssel fogadott Korfu városa. Terv szerint 12-ig maradunk, majd irány Paxoi, amit angolul Paxosnak írnak. Mind a két változatot használják.
11 óra. Visszajött a csapat, mehettünk. Irány az utunk legdélibb pontja.
Kezdetben motoroztunk, de kés?bb megjött az északnyugati szél, így végre egy jót vitorlázhattunk.
Paxoi el?tt lehorgonyoztunk egy kis öbölbe fürdeni, a víz 24,8 fokos volt. Nekem ez hideg volt, de a fiatalok persze fürödtek.
Aztán behajóztunk Paxoi-ba, egy nagyon er?s versenyfutással. AZ utóbbi fél órában azt láttam, hogy 6 hajó érkezett a kicsi kiköt?be, és még hárman közelednek. Bizony rányomtam a gázt 3400-ra, és kilenc csomó felett röpülve megel?ztük a többi hajót. Kés?bb kiderült, hogy kár volt izgulnom, mert még kés? este is akadt egy-két üres hely. De ezt akkor még nem tudhattam. Minden esetre szépen behajóztunk a kis szigettel védet Gaia nev? városkájába Paxoinak és horgonyt dobva kitolattunk parthoz, közvetlenül az étterem elé. El?ször rossz helyre álltunk, mert ott nem volt megbízható karika, ahova a farkötelet kiköthettük volna. Ezért újra kezdtük a man?vert. Másodikra már tudtuk, hova kell állni. De így sajnos legalább 15 méterre került a hajó az étteremt?l, de valahogy kibírtuk ezt az irdatlan távolságot. Lajos leeresztett 35 méter láncot az 5 méteres mélységben, úgyhogy a hajó állt, mint Katiban a gyerek. Pontosabban nem tudom, hogy állt Katiban a gyerek, de mi nagyon jól ki voltunk kötve. Kis mal?rként Attila eltört egy 12 betonvasból készült karikát, de kicsire nem adtunk. Minden esetre jobb lesz félni t?le.
Kikötés után jöttek a Dizel for boat és a Water for Boat feliratú lajtos kocsik, de mi nem vettünk semmit, nem bíztam bennük.
Most érkeztünk meg az utunk legdélibb és legtávolabbi pontjára.
Hamarosan a nem túl távoli étteremben gy?lt össze a csapat, úzót ittunk, majd rosét, közben hihetetlenül finom vegyes görög el?ételeket ettünk. Miközben ültünk az étteremben, egy közönséges fehér házi kacsa pár kötött ki azon a helyen, ahova el?ször meg akartam állni. Nekik szerencsére nem volt szükségük kiköt?kötélre, csak egyszer?en a fiú kacsa (talán a gúnár?) kiugrott a vízb?l a partra, ott totyogott és csalogatta ékes kacsaszóval a párját. Annak túlzottan nem tetszett a hely (pedig nagyon jó volt az úzó), ezért kisvártatva tovább úsztak.
Aztán jött az igazi finom görög vacsora. Degeszre ettük magunkat, a nagyon finom görög ételekkel. A rosé is jó volt, különösen a félpohárnyi úzó miatt. Beletettük a jégkockákat, ett?l olyan tejessé vált az egész. Elmeséltem, hogy idegen országokban az ember ne igyon csak palackos vizet, ha nem akar hasmenést kapni. De még ilyenkor sem lehet biztonságban, ha valahol jégkockával iszik valami italt.
Aztán a fiatalok elmentek sétálni, én visszamentem a hajóra és arra emlékszek csak, hogy az óra 19.22-t?t mutatot, majd szinte elájultam.
A jégkockás tanmesém annyira igaz volt, hogy éjjel iszonyú hascsikarással ébredtem, de szerencsére csak 1,5 lépésre van a WC az ágytól.

Szeptember 27 Az Adria nem nagyon akar visszafogadni minket.
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Paxoi
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Reggeli a kerthelységben
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Csillagászati mérések
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Misi vezeti a mérési naplót
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
De azért tud élni, sörrel a kezében a cekkerben
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Lajos, az SMS virtuóz
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Albánia
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Reggel nagy nehezen kel téletre a csapat, úgy látszik mások is elfáradtak, nem csak én. Indulás el?tt még kimentünk egyet KV-zni, majd rövid beszélgetés után ragyogó napsütésben kihajóztunk Paxoiból és elindultunk hazafelé.
Menet közben megreggeliztünk, jót beszélgettünk, aztán kezd?dtek a csillagászati mérések: A NAP és a Hold magasságát mérték.
Nagyon szép csendes tengeren hajóztunk Korfu és a szárazföld között. A tükör tengeren visszatükröz?dött az ég és a hegyek feletti gomolyfelh?k képe, mintha egy rajzfilmben hajóztunk volna. Misi befeküdt a cekkerbe, majd a fiuk is körégy?ltek, onnan csodálták sörözgetve a természet fest?vásznát.
Lajos a kormánynál SMS-ek garmadáját írta. Megmutatta, kinek írta, de szerintem csak a CKM magazinból kifényképezett bombázót mutogatta nekünk. Minden esetre mindenkinek csorgott a nyála.
Közben felvettük a deviációs görbét, majd Péter és Attila kézbe vette a bussola kulcsot.
Így érkeztünk vissza a Jón-tenger és az Adria határára, ahol egy kis beszédet tartottam, megpróbáltam jópofizni az Adriával, egy sikamlós hasonlat köré építve azt, de csak nekünk tetszett, mint kiderült kés?bb Posszeidónnak nem. Pedig úzóval is megkínáltam, de mégsem nyertem el kegyeit.
Ugyanis ahogy kifordultunk a Korfu-csatornából és bekanyarodtunk az aknazár sarka felé, rögtön elkezdett fújni a szél, kezdetben csak 10, majd 15, aztán volt amikor 25 csomóval is, pont szemb?l. És akkor elkezd?dött a kálváriánk. A hajó hamarosan el kezdte csapkodni vizet. Megpróbáltunk vitorlát húzni, elfordulni az albán partok felé. Ez sem volt jó. Végül a szél beállt 305 fogba, pont arra, amerre nekünk mennünk kellett volna. Ezért nekünk egyre jobban balra kellett kanyarodnunk. Végül csak 260 fokban tudtunk halad, az olasz partok felé. Bíztam abban, hogy mire leszáll az éj a szél is csökkenni fog, de az bizony nem nagyon akart bekövetkezni.
18 óra a szél 315 fokból fúj, 22-25 csomóval. A hajó nagyon bukdácsol, a víz állandóan feljár a fedélzetre.
19 óra 10 A szél 18-22 csomó között változik. A sebességünk így Olaszország felé haladva 7 csomó körül volt, de ha megpróbáltunk irányba hajózni egyb?l az Odysseus esett-kelt a hullámokon és a sebességünk 3 csomóra csökkent.
19 óra 40 csak bukdácsolunk, nem haladunk. Most már csillapodhatna a szél is.
20 óra 23 Végre elérte a szélirány a 350 fokot! Nem sokáig maradt ott, de már legalább elérte. Néha a szélsebesség leeik 14 csomóra, de azért visszaugrik 17-re is. Legalább 20 alatt van! A hajó továbbra is bukdácsol id?nként. Most már 285 fokban hajózunk. Otranto 28 mérföldre, 4 órára van. De remélem hamarabb fordul a szél, csökkennek a hullámok. A Kotori-öböl bejárata még 151 mérföldre és 348 fokra van. Odaérünk?
20 óra 50 A szél 310 fokba fordult, lecsökkent 12-15 csomó közé. Megpróbáltunk ráfordulni a Kotor felé vezet? 348 fokos rottára, de nem sikerült tartanunk. A sebességünk lecsökkent 5 csomóra, csak a vizet püföltük. Vissza kellett térni a korábbi 285 fokba. Talán majd kés?bb, amikor már el kezd csillapodni a tenger.
Az AIS képerny?jén felt?nt a Topaz Ace nev? hajó, amely 18,5 csomóval tart Koper felé. Holnap estére odaér. A 230 méteres hosszával és a 26 méteres szélességével neki meg se kottyan ez a hullámzás, amiben mi itt zötyköl?dünk. Lajos volt ?rségben, természetesen kikötve. Misi kijött a kabinjából, mert állandóan le akart esni az ágyról. Attila az orrkabinban tisztítja a veséjét: minden egyes hullámütést klasszul felhasznál erre. Csodálom, hogy bírja. Péternek jó, mert a hajó balra d?l, és így az ágy belseje felé gurul.
21 óra 48 Megpróbáltunk Kotor felé fordulni. Nem ment. Aztán Albánia felé, az sem ment. Püföltük a hullámokat, a hajó lelassult, és csak rezgett mindene. Maradt Olaszország. Már szinte mindegy, merre fordulunk, csak püföljük a vizet. Kedves Napló Olvasó. Ha azt látod a nyomkövet?n, hogy nem egyenes irányban hajózunk, hanem helyette különös görbéket, cikk-cakkokat írunk le, az a küszködésünket tanúsítja. Érezz velünk és gondolj arra, hogy a tengeri hajózás nem csak abból áll, hogy szeljük a habokat a feszül? vitorlák alatt egy doboz hideg sörrel a kezünkben! Hozzá tartozik az is, hogy este 10 órakor vaksötétben kínlódunk az Otrantó-szorosban és még nem tudjuk ennek mikor lesz vége, és hova jutunk!
22 óra 48. Ismét megpróbálunk Kotor felé fordulni. Talán menni fog, mert a hullámok az elmúlt egy órában mintha csillapodtak volna. Már Péter van ?rségben, Lajos neki és Attilának is készített szendvicseket, miel?tt lefeküdt volna. Különben szép csendes éjszaka van, ragyognak a csillagok, a szél 280 fokból fúj 10 csomóval. Igen talán sikerülni fog most tartani Kotor felé a 355 fokos irányt, ami még 138 mérföldre van innen. Ugyan még bele-bele csapódik a hajónk a hullámokba, de ez már t?rhet?.

Szeptember 28 Kotor törölve, irány Dubrovnik, de kárpótlásul kifogjuk a Bigfisht.
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A peca
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Így kell halat fogm
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ekkora halat fogtam
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Lajos pucolja a halat
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A mai els? delfinshow
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Készül a reggeli
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
filzett Bigfish
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
És készen
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Misi kötelezik
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Meg a többiek is
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Természetesen legjobban Fuksz Lajos fuxolt
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ezt t?le kaptam, hogy szépen és szépeket írjak
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
4 óra 15 Nem sikerült felgyorsulnunk, csak 7,6 csomós a tengerfenékhez viszonyított sebességünk. Ezzel ma este fél 10 felé érkeznénk meg Kotorba. Ekkor már igen problémás lenne belépnünk, és már teljesen sötét lenne. Ezért Misinek javasoltam, hogy inkább Dubrovnikba menjünk, hagyjuk ki Kotort. Különben Dubrovnikba fél kilencre érkeznénk, a jelenlegi sebességünk alapján. Ezzel nyerünk 6 órát holnap. Vagy korábban érkezünk Korculára, vagy akár Hvaron is aludhatunk. Majd meglátjuk. Így a döntés alapján 13 fokot balra fordultunk, ezzel irány Dubrovnik. Hihetetlen, de ez a 13 fok 6 óra hajózást jelent. Sajnos a szembe jöv? szél meghiusította a kotori kikötésünket. Oda 16 30-ra kellett volna érkeznünk. Veszítettünk 6 órát ezzel a csalinkázással. Kár. És még az a rossz, hogy egyetlen prognózis sem jelezte ezt a szelet itt, az Otrantói-szorosban! Noha akkor sem tudtunk volna semmit sem csinálni. Korábban kár lett volna indulnunk, kés?bb meg már nem tudtunk volna. Hát ilyen ez az Adria! Mint egy szeszélyes n?személy, ha kedve tartja beenged, ha nem akkor nem. Pedig Posszeidónnak finom hideg úzót áldoztam, amikor átléptük a Jón-tengerr?l az Adriára. Kevés lett volna talán? Vagy esetleg megbántottam volna?
El?ttünk villámlik, de a radaron még a 48 mérföldes skálán sem látszik a zivatar. Lehet, hogy nagyon messze van, de így éjszaka ezt nem lehet megítélni. Három hajó van most körülöttünk.
7 óra 25 Felébredtem, kimenten szétnézni. Péter volt ?rségben, és arról panaszkodott, hogy még nem volt ilyen unalmas ?rsége. Sehol egy hajó, semmi sem történik. Gondoltam itt az id?, hogy adjak egy esélyt a Bigfishnek, ezért kieresztettem a pecát.
A hajóról való pecázást Tahitin tanultam a Joshua nev? néger ?rt?l, akivel összebarátkoztunk, mivel Gyula barátom szerint a legrosszabb arcú emberrel kelt egy ismeretlen helyen jóban lenni. Így is történt. ? mutatta meg, hogy a damilra milyen horgot és csalit kell felkötni, milyen hosszú legyen a drótel?ke, meg azt, hogy milyen hosszú legyen a damil és amikor kikötjük a hajóhoz, akkor egy gumirugót kell beiktatni, mert az igazi Bigfish nagyot ránt, és elszakad a damil. A pecám alkatrészeit az évek alatt kicserél?dtek, de a guriga megmaradt.
Szóval ezt a pecát dobtam ki fél nyolc körül. Péter kérdezte, hogy tudjuk meg, ha halat fogtunk. Hát vízisíelni fog mögöttünk, egyb?l meglátjuk. Aztán elmentem a hajó orrába felh?ket fényképezni, és amikor visszafelé jöttem, láttam a vízisíel? versenyz?nket, aki 7,5 csomónál rákapott a horogra. Péter el?ször nem is látta a halat, de én tudtam, hogy mit kell nézni. Kevesebb, mint 10 perc alatt lett meg a Bigfish. Levettük a gázt, nehogy leszakadjon a hal. És elkezdtem felcsévélni a damilt. Közben Lajos is feljött, aminek nagyon örültem, mert valakinek kíméletesen le kellett ütni a halat, amikor kihúzom majd és meg kell tisztítani és fel kell szeletelni. Általában 60-70 centis tonhalakat szoktam fogni, de idén ez a hatodik utam, amikor elhagytam az Adriát, de csak másodjára fogtam halat, pedig mindig próbálkoztunk. Arra gondoltam, talán rossz a csali, de akkor eszembe jutott a szomáliai mondás: az ügyetlen mester a szerszámát okolja.
Szóval csévéltem, csévéltem felfelé a damilt, aztán amikor már csak 20-30méter lehetett hátra, hirtelen megindult a Bigfish lefelé! Ilyet még nem tapasztaltam! Er?sen húzott és csak nehézség árán lehetett csévélni. Szóltam Péternek, hogy indítsa a motort, nehogy alánk jöjjön, mert akkor nagy baj lesz! Ha rátekeredik a propellerre a damil, akkor mehetek le lefaragni! Aztán megvillant egy kékes-fehéres hatalmas árnyék: a Bigfish! El?ször azt gondoltam, hogy egy kis cápát fogtunk, de aztán kiderült, hogy szerencsére életem második legnagyobb sárgauszonyú tonhalát fogtuk ki!
Kinyitottam a hátsó cockpit ajtót és berántsam a halat. Ez a legveszélyesebb pillanat, mert az egész hal súlyát a szájába akadt horog tartja. Volt már olyan, hogy leszakadt ennél a m?veletnél a hal. Nagyon körültekintéssel kell húzni, hogy megmaradjon a fogás. Magamban fohászkodtam Posszeidónhoz, kértem a f?nököt, hogy adja nekünk a halát, ha már az éjjel íly goromba volt velünk.
Ez egy nagyon nagy halnak t?nt, ezért reálisnak láttam a veszélyt. Így hát kivártam, amíg egy hullám éppen felemelte a halat, de sajnos az els?re nem sikerült. Nagyon megijedtem, hogy elveszítjük, ezért a következ? lehet?séget gondosabban választottam meg és hirtelen behúztam. Sikerült! Meg van a Bigfish! Idén a második Bigfish! Kés?bb lemértük, el?ször 88 centit mértünk, de aztán pontosítva csak 86 centi volt. Az Odüsszeusz Expedíció alatt fogtam egy 98 centis tonhalat, így a Földközi-tengeren ez volt a második legnagyobb tonhalam.
Aztán Lajos szakszer?en fejbe vágta a halat, hogy minél kevesebbet szenvedjen. Utána megpucolta, felfilézte. Mindenki el volt ámulva, hogy mennyi színhúsa van a tonhalnak! Bizony ez a Bigfish még 8 embernek is sok lenne, hát még négynek! (Én nem eszek halat.)
Közben hirtelen megleptek a delfinek. El?ször csak kett? jött, majd hirtelen 8 lett, aztán vagy 30. Az biztos, hogy nem a tonhalra jöttek, mert szemb?l érkeztek. A delfinek ott tolongtak a hajó orra el?tt, azzal versenyeztek, hogy ki tud közelebb úszni a hajónkhoz. Szó szerint lökdös?dtek, láttam egyet, amelyik jól oldalba taszajtotta a társát. Láttam egy családot: e mama és a papa delfint, egy kisdelfinnel, de ?k távolabbról nézték a hajónkat, nem akartak belekeveredni a tolongásba. Ott úsztak a hajó orra el?tt, id?nként kivágtak jobbra-balra, ugrottak egyet, majd ismét vissza a dzsumbujba! Volt amelyik úgy produkálta magát, hogy körbe forgott a tengelye körül! Mind eközben a hajónk a vízhez képest 8 csomóval haladt! De a delfineknek ez meg se kottyant! Mintha álltunk volna!
Nem értem, hogy is úsznak a delfinek. Pontosabban tudom, hogy a farkukkal csapkodnak, de ezt a hajóról nem lehet látni! Mintha mozdulatlanul suhannának a vízben. Azt sem értem, hogy tudják bemérni a távolságot a hajóhoz viszonyítva. A hajónk ugrál a hullámokon, olykor akár egy métert is felemelkedik az orra, miel?tt visszazuhanna. De a delfinek ott cikáznak centikre a hajótól és a fekete gombszemeikkel vizsgálgatnak minket és mosolyognak ránk az éles fogakkal teli szájukkal. A vége felé már csak két delfin úszott velünk, az egyik hátán a hamvas b?rén csíkok látszottak, vélhet?en valahol elakadhatott egy hálóban, de aztán szerencsére kiszabadult. Szóval már csak ez a két delfin volt velünk, amikor jobbról nagy b?szen ugrálva egy harmadik akart hozzájuk csatlakozni. De ez a csíkos hátú nem engedte! Szó szerint elzavarta! Orrával ellökdöste a az ugrálóst, majd adott neki egy bodicseket és még egyet. Erre az ugrálós megértette, hogy a csíkos hátú kettesben akar maradni itt velünk a n?jével. Aztán vagy 10 perc múlva a csíkoshátúék is megunták, elkanyarodtak és ismét egyedül maradtunk. Szóval gyönyör? volt ismét a delfinekkel való találkozás.
Közben Lajos felszeletelte a halat és nekilátott a reggelinek. A mai reggelink neve Lajos szerint: tonhal-steak falatok, olivában sütve, finom f?szerekkel. Nagyon ízlett a csapatnak, de én maradtam a felvágottnál.
10 óra körül egy vitorlás keresztezte utunkat, Olaszország fel?l jött és Montenegro felé tartott. Ez is milyen érdekes. Órák óta nem láttunk egyetlen hajót sem, de aztán 400 méterre elmegy mellettünk egy vitorlás!
10 óra 37 újabb delfinshow volt körülöttünk. Jobbról hátulról nagyokat ugrálva jött két delfin, kicsit játszottak a hajóorrban, majd balra elugráltak.
11 óra. Kibukkant a Nap a felh?k közül. Gyorsan mérik is a magasságát a kadétok. A szél pontosan szembe fúj, 6 csomóval. Körülöttünk nagy felh?k, párás a leveg?, id?nként egy nagyaot út a hajónk orra a vízbe. Este 8-9 között érkezünk Dubrovnikba.
11 óra 35 Újabb delfinshow volt körülöttünk. Elkezdtem közbe a csomók és a kötélfonás oktatását, de el?tte kikérdeztem a 16 vészjelzést.
Ma volt a 165 napom idén a tengeren. Látszólag itt vagyok bezárva majd fél évet az 1 m2 + ágynyi kabinomban, de tudom, hogy cserébe megkapom a tenger végtelenjét.
14 óra 8 Dubrovnik még 48 mérföldre van, de már megjött a horvát hálózat. Megpróbálom feltölteni a netre az elmúlt napok eseményét.
16 óra 20 Kellemtelen id?járás köszöntött ránk. 10-15 csomós északnyugati szél f?j, majdnem szemben, Borús az id?, leh?lt a leveg?. Már mindenki nagyon várja, hogy végre Dubrovnikba érjünk...
17 óra 48 Még 12 mérföldre van Dubrovnik, már látszanak a part részletei, de a várost még nem lehet kivenni. Hideg van. Lajos most olvasta fel a naplót. A vacsoráról beszélgettünk: ma lesz a babgulyás napja. Bögréb?l biztosan meg tudjuk enni, anélkül, hogy kilöttyintenénk. Kint a kerthelységben mindenki tud majd enni is. A Bigfisht Lajos lefagyasztja.
18 óra 40 Vacsorára babgulyást szolgált fel Lajos a kerthelységben, bögréb?l, hogy ki ne lötyögjön. Közben 4 mérföldre elment mellettünk a világ legszebb utasszállítója, a Queen Elizabeth 2. A hossza 293m, szélessége 36 m és 10 métert merül. Mindezt az AIS adatokból tudom., amelyek a következ?k voltak:

UTC: 2005.09.28. 16:50:40
Name: QUEEN ELIZABETH 2
CallId: GBTT
Dest: CAGLIARI
SOG: 20,5kn
COG: 171°
HDT: 170°
ROT: 0°/min
Lat: 42°32.147'N
Long: 018°08.253'E
Length: 293m
Width: 36m
Draft: 10,1m
MMSI #: 232089000
Status: Under way using engine
RNG: 2.563NM
BRG: 113°

A kikötés után megpróbáltam a megmaradt irdatlan mennyiség? tonhal filét odaadni az ?röknek, de nekik nem kellett. Így egy katamaránon lév? angol társaságnak ajánlottam fel, akiknek elkerekedett a szemük és örömmel fogadták az ajándékot. Aztán rögtön el si kaptak, hogy kössem fel nekik a horgot a damílra. ?k is próbálkoztak a pecázással, de még nem volt eredménye.

Szeptember 29 Dubrovnikból Palmezanaig hajóztunk
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Indulás el?tt
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Minden rendben?
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ez a hattyú beleszeretett a pufferunkba
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Miközben az egész család elment tankolni a benzinkúthoz
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ez a folyó forrása a képen lév? katlanban van!
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Dubrovnik
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ez egy 295 méter hosszú motorcsónak
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szeptember 29 Palmazanaig hajózunk Reggel átálltunk tankolni a marina kútjához. Kisvártatva jött egy hattyú csapat és a legnagyobb megdöbbenésemre a legnagyobb hattyú elkezdett udvarolni a két hátsó, kerek, fehér pufferünknek! Ilyet még nem láttam! Odaúszott, hajlongott el?tte, nyakával körbeölelte! Nagyon vicces volt. A többiek meg csak nézték, mit csinál!
Innen minden különösebb esemény nélkül elhajóztunk a Hávar város közelében lév? Palmezana jachtkiköt?be. Útközben Péter és Attila játszotta a f?szerepet, ?k navigáltak. Amikor lehetett a partmenti navigáció módszereivel, amikor nem, akkor a GPS-el. Végül egészen jól belejöttek.
Este elmentünk vacsorázni, a helyi étterembe és itt ünnepeltük meg Misi névnapját.. Az árak az Észak-adriainak a duplája voltak. Egy dalmát sonka itt pl. 80 kunába került. Viszont a kiszolgálás els? osztályú volt, de nagyon lassú. A bolt már bezárt, így az étteremben vettünk kenyeret és mustárt holnapra. Az éjjel megjön majd a bóra és holnap igazi er?s szeles vitorlázás vár ránk.

Szeptember 30. Viharban, 47,8 csomós maximális szélben hajózunk a Kornati-szigetekhez.
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Itt még csak 30 csomós volt a szél
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Ennyi vitorlánk maradt kint reffelés után
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A viharban
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Radar gyakorlat
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A Kornati
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A h?t?
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Szeptember 30 Viharos hajózás Reggel 6-kor a terv szerint el is indultunk. A kiköt? csendes és kihalt volt, rajtunk kívül senki sem volt látható. Id?nként csöpögött az es?, de semmi komoly nyoma nem volt. A szél viszont jó er?sen fújt, 20 csomóval indult, majd 30 körül állt meg. Még a borongós id?ben elhajóztunk Hvar mellett, majd megcéloztuk a Mulo világítótornyot, ahova 5 óra volt az út. A szél olyon volt, hogy csak vitorlával hajózhattunk végre, és leállíthattuk a motort. Az ólmos hullámokon szeltük a habokat. Aztán kés?bb a nap is kikukkantott a felh?k mögül, hogy megnézze, merre járunk. Mivel tetszett neki a dolog, kint is maradt. A szél hol er?sebben, hol gyengébben fújt. A Solta sziget északnyugati részénél jártunk, amikor ismét viharossá er?södött a szél, a hullámok fel-feljártak a fedélzetre. Ekkor készült az els? sorozat fotó, azt gondoltuk, milyen nagy viharban hajóztunk.
Kés?bb elhagytuk a Mulo világítótornyát, elfordultunk jobban a szélt?l, így a kreutzból b? kreutz lett, és csak úgy hasítottuk a vizet, a GPS szerint 8,5-8,8 csomóval. A szél egyre er?södött, egyre jobban be kellett reffelni a vitorlákat.
Érdekes dolog ez a reffelés. A szabálya az, ha látod, hogy reffelni kell, akkor már kés?. De hát abból vesszük észre, hogy reffelni kell, hogy nagyon d?l a hajó, nagyon nehéz kormányozni, a kormány közép valahol lent jár, és ezzel állandóan fékezzük a hajót, amely lelassult és csak kinlódik. Aztán lecsökkentjük felére a vitorla felületet, és láss csodát! A hajónk mintha megtáltosodott volna! Kiegyenesedik, felgyorsul akár 1-2 csomóval, a kormányzás a szkanderolásból élvezetté válik! Mintha a hajó is új er?re kapna.
Szóval mi is reffelgettünk, reffelgettünk, aztán úgy nézett ki, hogy 2 méter grósz és 2 méter génua elég lesz! Hihetetlen! Készítettem egy rajzot a vitorla felületünkr?l, hogy a Kedves Olvasó is jól láthassa, hogy mennyire be kellett reffelni a vitorláinkat. Bizony most nagyon jól jött volna a viharvitorla! De sajnos azokat már ilyen nagy hullámokon és szélben nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen felszerelni. Sokkal könnyebb feltekerni a meglév? vitorlákat feltekerni! Kicsit még dolgoznom kell a viharvitorlák egyszer?bb kezelésén.
Szóval két kisméret? zsebkend?vel szeltük a habokat 8-9,6 csomós sebességgel. Különösen akkor gyorsult be a hajónk, amikor a szél tartósan 40 csomó körül megragadt, a Zirje - szigetnél. Ennek közelében esett be a szlovén pasi a vízbe, de err?l majd kés?bb.
Szóval száguldott a hajó, hatalmas, 3 méteres hullámok jöttek oldalról, id?nként több vödör víz zúdult a cockpitba, de mindenki nagyon élvezet az igazi viharos hajózást. Ekkor mértük az utunkon a leger?sebb széllökést is, a 47,8 csomót.
Hihetetlenül szép volt. Körülöttünk tombolt a tenger, fúriaként süvített a drótköteleken, hatalmas hullámokat vert, majd sziszegve letépte róluk a tajtékot, amelyet aztán csíkokba rendezett a hullámok hátán. Messze távolban különös felh? formátumok jelentek meg, de itt nálunk gyönyör?en sütött a nap, és nagyon jól éreztük magunkat. Senki sem volt rosszul, de a fiuk nem reggeliztek azért. Mi id?nként ittunk egy keveset, ettünk hozzá és királyok voltunk. Szóval talán egész évben most volt a legemlékezetesebb vitorlázásom. Kés?bb láttunk egy 45 láb körüli lengyel hajót, amelyik a Zirje mell?l érkezett, sokkal b?vebb szélben mint mi, de meglep?en gyorsan jött. Talán még nálunk is gyorsabb volt egy kicsivel, de közben a szél felélesedett, és mi préseltünk rendesen. Több hajó nem is látszott sehol. Aztán amikor elértük a Blitvenica világítótornyát és nekünk még 10 fokot élesednünk kellett, a robot kormány nem bírta a hullámokat kikormányozni, még a legérzékenyebb fokozaton sem, mert id?nként nagyon felment szélbe. Akkor én kezdtem el kormányozni. A buta robot! Nem szépen kínlódott. Nekem szinte semmit sem kellet csinálnom, csak tartani a kormányt (igaz jó er?sen), és a hajó egyenesen ment. Ha az egyik hullám balra lökte, akkor a másik jobbra. Id?nként egy kicsit rá kellett segítenem igaz, de a hajó ezekkel a vitorlákkal szépen ki volt egyensúlyozva és könnyen tartotta az irányt. A gyorsnak t?n? lengyel hajó, amint mögénk ért és ugyan olyan szélben hajózott mint mi, szinte megtorpant. Jól láthatóan n?tt a távolság közöttünk.
Aztán mint minden szép állomnak, ennek a hihetetlen száguldásnak is vége lett, elértük a Vela Kurba szigetet és elkezd?dött a radar gyakorlat. Ennek lényege, hogy Péter és Attila a térképasztal mell?l vezette a hajót egy nagyon kacskaringós pályán a szigetek között, csak a radart és a térképet használva. Mintha hatalmas ködben vagy sötét éjszaka hajóztak volna. Én meg kint a cockpitban figyeltem, hogyan kormányoznak. Nagyon jól csinálták, egyetlen hibát sem vétettek.
Amikor elértük Piskerát, akkor kimentünk a nyílt vízre és ott hajóztunk tovább utunk mai végállomása a Pantera-öböl felé. Itt vettük a következ? rádióadást:
PANPAN, PANPAN, PANPAN
All ships, Split Radio, Split Radio, Split Radio
Panpan message No 2 received from MRCC Rijeka September 30 at 13.15 UTC
Man Over Board from sailing yacht Sara, register mark 606 BG,
On position 2 nautical miles from island Smokvica
The man 35 years old, slovenian nationality.
Ships sailing on area Murtersko Morje keep sharp lookout and report to MRCC Rijeka or Split Radio.
End of message.
Ennyi egy ember élete. Ahol beesett a szlovén a vízbe, ott volt talán a leger?sebb szél. Ha azonnal nem tudták kiszedni (és nem tudták, mert Panpan üzenet lett bel?le) akkor nem sok esélye van a túlélésre. Még ha ment?mellény is volt rajta, akkor sem tudott kikapaszkodni a sziklás partra, a 2-3 méteres hullámverésben. Ha meg kisodródott a nyílt tengerre, akkor aztán neki annyi.
A havária tréningeken szoktuk gyakorolni a felkutatási - mentési m?veleteket. Ilyenkor bedobunk egy bóját a vízbe, mintha beesett volna valaki és keressük. Sok bóját elveszítettünk már! Zozó barátom ezért készített nekem egy GPS-telefon egységet, amelyik elküldi a helyzetét, ha már végleg elveszett és nem találjuk.
Szóval szerintem nincs semmi esélye, hogy túlélje, hacsak valami teljesen hihetetlen dolog nem történik közben.
Ezt az üzenetet 2 napig fogják ismételgetni, mert 48 órát maradhat életben elméletileg ebben a 22 fok körüli vízben. Semmit nem fogunk megtudni a sorsáról, megtalálták-e vagy nem. Err?l semmit sem mondanak be a rádióban.
Mi nem tudtunk arra menni hogy segítsünk mert már nagyon messze jártunk attól a helyt?l. Kés?bb a lemen? nap fényében egy újabb mérési hiba sorozatot határoztunk meg, amelyb?l kiderült, hogy mindenki sokkal pontosabban tud mérni a szextánssal.
Már lement a nap, amikor megérkeztünk a Pantera-öbölbe és elkezdtünk lehorgonyozni. Itt vannak ugyan bóják, de így a szezon vége felé én már nem bízok a bójákban, ezért inkább horgonyoztunk. A horgonyt Péter és Attila kezelni, egészen ügyesen. Jó sokszor, mert amikor megrángattam a motorral, akkor sajnos el kezdett szántani. Rossz volt a talaj, ahova ledobattam. Végül átmentünk az öböl dél felébe, ahol már koromsötétben horgonyoztunk le. Jól megrángattam a horgonyt, de fogott. Aztán még leengedtek 10 métert, így a 6 méteres vízben 40 méter láncunk volt kint. Beállítottam a mélység riasztás és GPS horgonycsúszás riasztását, hogy felébredjek, ha mégis megcsúszna.
Vacsorára virslit ettünk, majd jót beszélgettünk és az egyre er?söd? szélben nyugovóra tértünk.
Remélem reggelig alszunk, semmi kaland sem fog velünk történni.

Október 1. Ismét viharba kerülünk és közben elszakad a vitorla
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A szakadt vitorla
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A vihar grósz, de már es? utáni köpönyegként
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Az utolsó vacsora
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Rovinj by night
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Az éjszaka szerencsére eseménytelenül telt. A horgony fogott, a két alarm közül egyik sem riasztott. Igaz, hogy fél kett? után a szél északiasra fordult és 16-20 csomóig er?södött, de csak a hullámok voltak egy kicsit nagyobbak. Többször kimentem ellen?rizni a helyzetünket, nem bízva meg teljese a m?szerekben. A leveg? leh?lt, kifejezetten fáztam. Pedig a h?mér? szerint 19 fok volt a hajóban. Egy februári vagy márciusi tréningen mennyire örülnénk egy ilyen h?mérsékletnek!?
Hét óra körül szedel?zködni kezdett a csapat, így el is indulhattunk.
Lajossal ketten szedtük fel a horgonyt. Meg felszedtünk egy csomó tengeri gazt, meg egy hosszú, hosszú 12 milliméteres drótkötelet is. Mi lehetett ez? Ki hagyhatta itt? Milyen események, tragédiák történhettek, amikor elszakadt a kötél? Lehet, hogy egy zátonyon lév? hajót próbáltak levontatni, akkor szakadhatott el. De az is lehet, hogy egyszer?en belesett a vízbe. Sohasem fogjuk megtudni az igazat.
A drótkötél nem volt feszes, így nem is ez tartotta éjjel a hajót. Lajos aránylag könnyen leakasztotta a drótkötelet a horgonyról és már indultunk is a friss szélben. A mai úti célunk Rovinj, és még 100 mérföldre volt innen.
A Premuda-szigetig aránylag nyugodt volt az utunk. A szél az igazi bóra volt: hol feler?södött 25 csomóig, hol legyengült 10 csomóra, viszont hideg volt, a leveg? kristálytiszta, a távoli hajók felét eltakarta a horizont, csak a magas felépítményei látszódtak. Távcs?vel megnézve egyértelm? bizonyítékát láttuk, hogy a Föld gömböly?. A távoli szigetek meg úszni látszottak a horizonton. A melegebb tenger fölötti h?vösebb leveg? produkálta ezt a Fata Morgana néven ismert tengeri délibábot. Nem tudom, az olvasók közül ki ismeri ennek a kifejezésnek az eredetét? Ez bizony a Messinai-szorosban született, mert gyakran megfigyelhet?, és ezt a nevet vették át a világ tengerészei. Nagyon érdekes látvány volt, ahogy a tenger látszólag befolyt a sziget alá! Távcs?vel még jobban megfigyelhet? ez a meghökkent? látvány!
Ahogy elhagytuk a Premuda-szigetet szembe kaptuk a szelet és a hullámokat. Nekünk az Unije felé kellett mennünk, de az oda vezet? rottán a szembejöv? hullámokon el kezdett csapkodni a hajó, mint egy makrancos hölgy. Pedig ugye Odysseus a neve. Szóval csak hisztizett, de nem ment el?re. Így jobbra kellett kerülnünk. Azt találtam ki, hogy ha Losinj partjainak közvetlen közelében fogunk hajózni, akkor kisebb lesz a hullámzás. Ez kés?bb be is igazolódott. Bekanyarodtunk az Ilovik takarásába, a hajó kisvártatva kikerült ebb?l a hullámmez?b?l és felgyorsult.
Ahogy elértük a Losinjt ki tudtuk húzni a grószt is egyharmadig, mert 20 fokról kaptuk a szelet jobbról. Így motorlázva elértük a 8-8,6 csomós sebességet. Aztán hamarosan lehagytunk két hajót is. Az egyik 500 méterre lehetett a parttól, és csak csapkodta a habokat, miközben mi meg száguldottunk. A másik bent maradt abban a hullámmez?ben, ahonnan mi kimenekültünk, és nagyon küszködött. Legalább kétszer gyorsabbak voltunk nála. Nagyon élveztem a hajózásunkat. Ketten voltunk kint a kerthelyiségben Misivel. ? volt ?rségben, gondosan figyelte a m?szereket, nagyon pontosan, precízen vezette a hajót. Id?nként kérdeztem, mennyi a szél? 35 csomó- válaszolta. Majd 38 csomó, 41 csomó! Lement 31-re, közvetítette a bóra játékát. Jól be volt öltözve a viharruhájába, mert id?nként egy-két vödör tengervíz azért fel-feljött, mutatva azt, hogy ez bizony Posszeidon országa. , A leveg? h?vös volt, így nagyon jól esett a szikrázó napsütés langy melege, és mint egy macska lustálkodva elnyúltam a téli viharruhámban a cockpit ülésén, a nap irányában a tenger egy ezüstfolyam volt, amely annyira vakított, hogy csak hunyorogva lehetett belenézni, az ég hihetetlenül mély kék volt, a felhúzott sprayhood megfogta a felfreccsen? vizet, szóval idilli állapotok uralkodtak a cockpitban. Amikor már teljesen úgy éreztem, hogy én vagyok a király, akkor egy furcsa reccsenést hallottam. Mintha egy kötél megcsúszott volna. Rögtön a grószkocsira néztem, lustán ráér?sen? Mi van, megcsúsztál öreg? De mivel nem válaszolt és én semmi szokatlant sem láttam, azt gondoltam ez is az egyike azoknak a tengeri zajoknak, amelyek eredetét sohasem fogjuk megtudni. Felnéztem a mélykék égre . . . és megh?lt az ereimben a vér! El?ször nem hittem a szememnek és jó néhány pillanat kellet, mire tudatosult a látvány: a grósz fels? harmadában szétnyílt a varrás! Egy hatalmas rés tátongott rajta! Ez volt az a furcsa reccsenés. És közben a szél 38 csomóval kezdte feszegetni a többi varrást is! Azonnal be kell tekerni a vitorlát! Kiáltottam. Mindenki gyorsan jöjjön el?! Misi álljunk hátszélbe és motorozzunk a szél alá! – adtam ki a parancsokat. EZ azért volt szükséges, hogy csökkentsük a relatív szélsebességet. Ha mi 8 csomóval haladunk, akkor a látszólagos szél 46 csomó, ha elfordulunk, akkor csak 30 csomó! Na erre játszottam rá. Elég nehezen tudta a nagy hullámok, a sérült vitorlánkkal tartani az irányt, de azért valahogy sikerült. Közben elkerültek a többiek, és nagy nehezen sikerült betekernünk a vitorlát. Sajnos, az er?s szélben még egy helyen szétment a varrás, de úgy t?nt, hogy szakadás nélkül sikerült megúszni a balesetet. És nagyon fontos, hogy talán a hátsó trimzsinór ( a vitorla hátsó élét megfeszít? zsinór, amely bele van varrva a vitorlába) nem szakadt el, és így van arra esély, hogy ki is tudjuk majd szedni a vitorlát az árbocból. Hála Péter, Attila, Lajos és Misi gyors és szakszer? közrem?ködésének. Péter és Attila mint a motolla tekerték befelé a vitorlát, Lajos engedte a kihúzó kötelet én meg csak adtam az utasításokat. Szóval igazi csapamunka volt!
Kés?bb megnéztem a szélsebességet, akkor 35-42 csomó között volt a szél, a m?szerek grafikonja alapján.
Rögtön az jutott eszembe, hogy fel kellett volna húznunk a viharvitorlákat ebben a szélben. De az el?rejelzés szerint, itt már 5 csomós déli szélnek kellett volna lenni, a 40 csomós bóra helyett. És amikor már beer?södik a szél, akkor szinte lehetetlen vállalkozás a viharvitorlák kirakása. Ezen még finomítanom kell, de azért megúsztuk, ha ki is tudjuk egyben szedni a vitorlát az árbocból. Ebben az esetben szerintem legfeljebb 100 euróba kerülhet a javítás.
Közben a tenger is tajtékzott, hófehér habok borították a víz felszínének a felét. Gyönyör?, de egyben félelmetes látvány volt!
És most jött el az ideje a vihar grósz felhúzásának! Valami védett helyet kellett keresnem, ahol elbújhatunk a szél és a másfél méteres hullámok el?l. Találtam is ilyet a térképen, a losinji repül?tér mögötti öbölben. Odamotoroztunk, majd ledobta Péter és Attila a horgonyt a csendes öbölben, ahol csak 20 csomós volt a szél. Talán negyed óra kellett ahhoz, hogy ebben a nyugodt környezetben a narancsos árnyalatú piros vihar grószt felhúzzuk. Amikor ez megvolt, folytattuk az utunkat, most várt ránk az a szakasz, amelyt?l a legjobban tartottam: átkelés az Isztriára, a hol teljesen kileszünk majd szolgáltatva a dühöng? bórának, a nyílt íz, ahol a hullámok ebben a szélviharban nagyon magasra n?hetnek. De a sors fintora, hogy pont itt csendesedett a szél 20 csomó körülire! Hiába húztuk fel a vihar vitorlát, nem volt rá szükség! Szép nyugodtan átértünk. A vége felé már volt amikor a génuát már teljesen kibontottuk, de még a motort is el kellett indítanunk.
Amikor elértük az Isztria déli pontját jelz? Porer világítótornyot, annyira lecsöndesedett a szél és a tenger, hogy megkockáztattam, hogy leszedjük a grószt. A gyenge széllel szembe motoroztunk, hogy a szél is segítsen kibontani a vitorlát, ha már megcsinálta a bajt. El?ször megpróbáltuk hagyományos módon kihúzni, de csak félig sikerült. A szakadt részek elakadtak. Azt láttam, hogy a trimzsinór épp, így nekiláthattunk a kibontáshoz. A bocman székkel (ami leginkább egy gyerek hinta üléséhez hasonlít) felcsörl?ztettem magam addig a pontig, ahol elszakadt a varrás, és megpróbáltam kiszabadítani. Egy fél métert sikerült is kiszedni, de több nem jött. Ekkor lekiabáltam, hogy tekerjék vissza egy kicsit. Ekkor meglazult a vászon, és ismét kijött egy darab. Közben ott lógtam 15 méter (3 méter = 1 emelet) magasban, és feszegettem a vitorlát. Két lábbal átöleltem az árbocot, hogy meg tudjam tartani magam, mert a hatás-ellenhatás elve még az árbocon is m?ködött: feszegettem a darabokat, de csak a kötélen hintáztam.
Pár perc múlva már annyira elfáradtam a kapaszkodásban, hogy azt gondoltam feladom. Ha legalább egy kötél lett volna nálam, amivel kiköthetném magam az árbochoz! Közben a hajó ment el?re, neki egy szigetnek, de én fentr?l jól láttam mindent. Különösen azért mert jöttem egy kis hullámzás, ami miatt az árbocon én métereket ugráltam (vagy legalábbis így éreztem). Így lekiabáltam Péternek, hogy forduljon jobbra 80 fokot és kicsit gyorsítson. Így hajóztunk át a zátonyos vizeken. Én fent hintáztam az árbocon, a fiuk lent húzták kifelé, majd befelé a vitorlát, Péter meg kormányzott. Amikor sikerült egy darabot kiszabadítani, akkor feljebb húzattam magam. Aztán hirtelen kiszaladt az egész vitorla és gy?ztünk! Gyorsan leeresztettek, majd leengedtük a vitorlát. Kedves olvasó, azt hiszed, hogy csak a hatás kedvéért írom, hogy amint leengedtek, feltámadt a szél, és méteres hullámzásba kerültünk! Attilának rögtön rá kellett feküdnie a vitorlára, hogy fel ne kapja a szél a vásznat! Mintha csak erre várt volna a tenger! Le kellett lassítani, hogy ne legyünk csurom vizesek. Ha néhány percet kések, akkor már a lejövetel is komoly kaland lett volna. A vitorlát pedig biztosan összeszaggattuk volna. Nem is tudtuk rendesen összehajtani, csak valahogy összegöngyölgettük az ugráló hajón, majd a sprayhood takarásában nagy nehezen belegyömöszöltük a vitorlazsákba.
Nem is tudtuk tartani a Rovinjba vezet? rottát a nagy hullámok miatt, el kellett fordulnunk a part felé. Így hajóztunk el a Brijuni-szigetekig, a part mellett osonva, lopva, mint egy tolvaj. Aztán végül mégis csak elértük Rovinjt, a reggel tervezett 16 óra helyett 19 óra 20-kor kötöttünk ki a marinában. Slaggal lemostam a két napos, amely már vastagon borította a hajót. Legalább 5 kilót össze tudtam volna seperni! Sajnos, amikor lehúztuk a grószt, akkortól szabadon lötyögött a drótkötél az árbocban. Lajossal megpróbáltuk trükkösen megfeszíteni 3 helyen hátrafeszítve, de csak 70 %-os sikerrel jártunk. Bizony kellemetlenül zörög.
Kint 11,9 fok van, elmegyünk vacsorázni egy étterembe.

Október 2. Utolsó nap, 1150 mérföld hajózás után visszatérés Portorozba
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Az utolsó reggeli
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Hat el?tt pár perccel indultunk el. Nagyon hidegnek t?nt a reggel, Lajos kezdte az ?rséget. Szinte teljes szélcsend volt, így suhantunk ki az alvó Rovinjból.
A csendes, hideg, igazi ?szi reggelen egy csodálatosan szép napkeltével örvendeztetett meg a természet minket. És ami a legkülönösebb volt, a nyugati oldalon egy teljes szivárványt is láttunk.
Olyan hidegnek t?nt belül a hajó, hogy bekapcsoltam a f?tést is. Így most már mindenkinek jobb lett a közérzete.
Lajost 8-kor leváltotta Misi, majd 9 óra körül tervszer?en megérkeztünk Umagba, ahol rövid, de hosszúnak t?n? várakozás után kiléptünk Horvátországból.
Aztán beléptünk Piranban Szlovéniába, megtankoltuk a hajót, majd irány Portoroz. Itt a B39-es helyre állt be a hajónk. A hely nagyon sz?k, alig tudtuk behúzni magunkat az oszlopok közé.
Kipakolás, majd egy rövid reggeli - ebéd után véget ért a 207 hajóutam.
Éjszaka 423,7 mérföldet, összesen pedig 1150,8 mérföldet hajóztunk.

Köszönöm nektek, társak.

 

Iroda (a térképen): Bp. XI. Barázda u. 18.
GPS: Lat=47.457838°N Lon=19.042611°E


levél: 1116 Budapest Barázda u. 18.

+36 70 6248600

+36 1 4810348


<
A Jachtakadémia számokban:
havonta frissülő adatok

Alapítva: 1992.

Tengeri
tanfolyamok:
390

Rádiós
tanfolyamok:
239

Hallgatók:
4401
Utolsó neve: Szabó Péter

Túrák:
427

Mérföldek:
(Vass Tibor)

215 312tmf, ami 9,97 Föld kerület

Következő tanfolyamok:

  • 390. dec.13.kikötői manőverek elmélete
  • 391. nov.30.Coastal Skipper
  • 392. nov. 30.Offshore Skipper
  • 393. dec.10. trópusi charter
  • 394. jan.11. túléléstechnika elm.+ uszodai gyakorlat
  • 395. jan.10.Coastal Skipper
  • 396. jan.10.Offshore Skipper
  • 397. jan.15. csil.nav. a Planetáriumban
  • 398. febr.18. tengeri radar
  • 399. febr.21.havaria elmélet



Tengeri

tanfolyamok


Tengeri rádiózás

GMDSS/SRC

GMDSS/LRC

Rádiós tanfolyamok kezdete
2018. őszi szemeszter
No 236. 08.31.
No 237. 09.21.
No 238. 10.12.
No 239. 11.02.

2019. téli szemeszter
No 240. 12.21.
No 241. 01.11.
No 242. 02.01.
2019. tavaszi szemeszter
No 243. 02.22.
No 244. 03.15.
No 245. 04.05.
No 246. 04.26.
No 247. 05.17.
Magyarázat
Az időpontok a hétköznapi csoport távoktatásos tanfolyamának kezdetét jelentik.

Rádiós tanfolyamok részletei

Megjegyzés:
A szürke színű képzéseinkre már nem lehet jelentkezni.

Tengeri jogsi

2018-19.


Távoktatásos tanfolyamok

Coastal Skipper tanfolyam
(12 mérföldes vizsga)

  • 383. szept.28. (28 nap)
  • 391. nov.30. (14 nap)
  • 395. jan.10. (14 nap)
  • 401. márc.14. (10 nap)
  • 407. jún.07. (14 nap)
Zárójelben a modulok közötti idő.
ami a tanfolyam intenzitására utal.

Offshore Skipper tanfolyam
(200 mérföldes vizsga)

  • 384. szept.28. (28 nap)
  • 392. nov.30. (21 nap)
  • 396. jan.10. (21 nap)
  • 402. márc.14. (10 nap)
  • 408. jún.07. (10 nap)
Zárójelben a modulok közötti idő.
ami a tanfolyam intenzitására utal.

Hétvégi tanfolyamok

  • 387/H nov.18.Coastal Skipper
  • 388/H nov.25. Offshore Skipper
Hajózási tanfolyamok

Órarendek 2018-19.



Tengeri gyakorlat

Szkipper Tréning

  • No 423. 18.szept.6.
  • No 424. 18.szept.17.
  • No 433. 19.ápr.01.
  • No 434. 19.ápr. 24.
  • No 436. 19.máj.16.
  • No 437. 19.jún.11.
  • No 443. 19.szept.15.

Kapitány Tréning

  • No 438. 19.jún. 27.
  • No 439. 19.júl.18.
  • No 442. 19.aug.29.

Havária (Spec. VIP) Tréning

No 426. 18. okt. 26.
No 430. 19. márc.10.

VIP Manőver Tréning

  • No 424. 18. okt. 1.
  • No 425. 18. nov 25.
  • No 431. 19. márc.18.
  • No 432. 19. márc.25.
  • No 435. 19. máj.6.
  • No 446. 19. nov.4.
  • No 447. 19. nov.9.
Hajózási gyakorlatok

Trópusi túrák

  • Phuket-Langkawi
    No 427. 18.11. 1.
  • British Virgin Island
    No 428. 19.01.19.
    No 429. 19.01.28.
  • Tahiti
    No 444. 19.9.26.
    No 445. 19.10.8.


Speciális tengeri tanfolyamok

Csillagászati mérések a Balatonnál

  • 386. 18.okt. 10.
    esőnap: 18. október 12.

Csillagászati navigáció a Planetáriumban

  • 397. 19. jan.15.

Kikötői manőverek elmélete

  • 390. dec.13.
  • 404. ápr. 14.

Horgonyzás a tengeren

  • 405. máj.13.

Biztonság a tengeren

  • Túléléstechnika elmélet és uszodai gyakorlat
    394. jan.11.

  • Havária elmélet
    399. febr.21.

Adriai meteorológia tanfolyam

  • 403. ápr.16.
  • 406. jún.03.

Tablettel a tengeren

  • 400. febr.28.

Tengeri radar

  • 398. febr.18.

Charter tanfolyam

  • Trópusi Charter:
    393. dec.10.
  • Európai Charter:
    410. máj.15.

Hajózási tanfolyamok


Megjegyzés:
A szürke színű képzéseinkre már nem lehet jelentkezni.



Jachtakadémia az RTL Klub műsorában


Ilyen a Skipper tréning <


Tengeri túléléstechnikai tanfolyam
Wild Joe Sailing Team
-->
RÓLUNK TENGERI TANFOLYAMOK TRÉNINGEK HAJÓNAPLÓ Tengeri Tudástár LETÖLTÉSEK JAK VIDEÓK látogató
2013. február 11.-től