MJA.hu főoldala

ahol megtanulhatsz önállóan hajózni a tengeren

Vass Tiborról
tengeri vitorlázás
RÓLUNKTANFOLYAMOKTovábbképzésekTengeri rádiózás TRÉNINGEKÁRAK IskolahajóHAJÓNAPLÓTENGERI TUDÁSTÁRJAKVIDEÓK
tengeri vitorlás jogosítvány

Egyéni naplók
 
 
Útkiválasztás
Az összes út
listázása:
 
Adott út megtekintése:
 
Összetett keresés
Út típus:
Régió:
Résztvevő:
Dátum:
-tól
-ig
  
  Főoldal / Hajónapló / 223. út- Irány Tunézia!
 
tengeri hajónapló
Az Online Hajónapló lényege, hogy közvetlenül a hajóról kerülnek fel a képek, szövegek, adatok a weboldalra.
Hozzávalók:
mobil internetelérés, számítógép, digitális kamera.


tengeri hajónapló az oktatásról
223. út- Irány Tunézia!2006.06.10. - 2006.06.30.

223. út
Ez egy 3 hetes kapitány tréning. Tervezett útvonal: Portoroz, St. Maria di Leuca, Messinai-szoros, Stromboli, Majd Sziciliát megkerülve Tunézia, Málta, Görögország, Montenegró, Dubrobnik és vissza Portorozba.

Üzenet a hajónakRészletes napló

jun. 30 - Bepakolás és indulás délnek
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Egy óra körül érkeztem. Felélesztettem a hajót, nagy nehezen, 2 hosszabbítót összedugva bekapcsoltam az áramot is. Szépen kitakarították a hajót, kimosták az ágynem?t is. A víz feltöltéséhez vennem kellett egy 30 méteres slagot, olyan messze volt a csap. Nem baj, jól jöhet még ez a Földközi-medencében!
Hamarosan megjött István és Pacinó, majd Erzsi és Péter is. Hozzákezdhettem a szélmér? szereléséhez az árboc csúcsán. El?ször csak az új érzékel?t akartam a régi termináljába berakni. Ez sajnos nem ment. Valamiért nem csúszott be a helyére. Sajnos olyan magasan volt, hogy csak nagyon ágaskodva tudtam megnézni, mi is a hiba. Nem találtam meg. 20 perc sikertelen próbálkozás után abbahagytam. Aztán a régi csatlakozót próbáltam leszerelni, hátha kézben tartva a helyére tudom illeszteni, de ez sem ment, mert nem fordult el a csavarja. Akkor maradt a tartalék megoldás: az egészet, kábellel együtt kell cserélni. Többszöri próbálkozásra aztán át tudtuk húzni az új kábelt az árbocon. Közben a legkisebb hullámverésre is métereket lengtem a 20 méteres magasságban. Többször feladtam már a reményt, de végül is sikerült. Az új terminál rögzítését?l féltem a legjobban, de ez volt a legkönnyebb feladat: kifúrtam 2 lyukat az árboc vízszintes fedelén és belecsavartam 2 csavart. A régi terminál meg ott maradt, mert nem tudtam leszerelni. Majd ha egyszer kivesszük az árbocot, le fogom vágni. Mindez 2,5-3 órás feladat volt és ez id? alatt mint egy lobogó lengtem fenn az égben. Nagyon elfáradtam, mire kész lett.
Egész id? alatt az járt a fejemben, hogy egy hideg sört fogok inni. Amikor végül leeresztettek és indultunk volni a kocsmába, jött a telefon: D.Tamás autója kb 50 kilométerre lerobbant. El kell menni a kajáért és értük. István és Pacinó már ittak, én meg jól kiszáradtam az árbocon, így Péter, Erzsi és én mentünk el 2 autóval.
Tamás autóját egy szervízben találtuk az aknán: hétf?n hozzákezdenek. Átpakoltuk a kaját és akkor találtam magam szemben azzal a ténnyel, hogy miért is jöttek ketten a nagy terepjáróval: 280 000 forintért vásároltak kaját, 3 hétre! Ilyet még nem hallottam és nem is láttam!
irdatlan volt a kaja! Pedig mint kiderült, víz nem is volt benne! Sörb?l pl. 10 tálca! És mindenb?l 3 hétre való! Iszonyú nagy munka volt összeírni és megvenni a sok-sok kaját! Hova fogjuk elrakni? Még nem tudom.
Végül átpakoltunk a három autóba (Zoliék is megérkeztek és várták a fejléeményeket), majd visszaautóztunk Portorozba, ahol elkezd?dött a puzzle: mit hova pakoljunk. Hát nem volt egyszer?, az biztos. Amit lehetett kipakoltam az autómba, hogy több hely legyen. Midendenhova raktunk valami kaját. Az asztal alá kerültek azok a cuccok, amit nem tudtunk sehova sem begyömöszölni: egy láda kenyér, egy láda zöldség, egy doboz krumpli, egy nagy doboz keksz és egyéb rágcsa. Volt it a kagylóleves konzervtól kezdve tejberizsig minden, ami szem szájnak ingere. Csak víz nem volt, ezért el kellett még menni.
Fél 10-re végeztünk a pakolással. Nem akartam elindulni, mert nagyon fáradt voltam, de készítettünk egy tervet, mi van ha reggel vagy este indulunk. Kiderült a reggeli indulásnál Leucába is és a Lipari-szigetekhez is este érkezünk. Ezért akaratom ellenére, mégis el kellett indulnunk, hogy kés?bb megfelel?bb körülmények között legyünk.
Így 23 óra körül elkötöttük a hajót, átmotoroztunk Piranba, ahol szépen kikötött Zoli. A határ?r és a vámos a szomszédos kávézóban ücsörgött, majd meglátva minket átjöttek az irodájukba és 30 másodperc alatt kiléptettek Szlovéniából. Mikor megtudták, hogy Szicíliába indulunk nagyot néztek és jó utat kívántak.
Így hát elindultunk Szicília felé, elvégre nem okozhattunk csalódást nekik...

Június 12. Hétf?: Pihen? Viestében, majd tovább hajózunk, immár kevésbé hánytató módon.
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Az éjszaka sem volt könny?, a hajót továbbra is dobálták a hullámok. Össze-vissza repültek a tárgyak a szalonban, de aztán el?bb vagy utóbb megtalálták a helyüket és elhallgattak, elaludtak. Amíg fent volt a vitorla, jobban stabilizálta a hajót, de a szél gyengébb volt a hullámoknál, így állandóa be-belobbantak a vitorlák. Fel kellett tekerni ?ket még tegnap este. Az ?rségek egymásnak szépen átadták a hajót, és mi faltuk a mérföldeket.
Reggel elhajóztunk a Pianosa-sziget mellett, messzir?l láttuk a Tremiti-szigeteket is. Reggelre a szél lecsökkent 12-15 csomóra, kisütött a nap is. Nyolc óra után, amikor a többség már felkelt, felhúztuk a vitorlákat is, motorláztunk.
Aztán fél 11 körül Kati bevezette a hajót Vieste kiköt?jébe. A kiköt? el?tt egy kis sziget van kelet felé, világítótoronnyal, közöttük a vízmélység 8 méter körül van. Nagyon megtéveszt? volt a víz zöldes színe, a nyílt tenger azúrja után. A világítótorony és a part között egy kábelt feszítettek ki, amely elég mélyen belóg. Nem biztos, hogy átférnénk alatta. Aki erre jár, az csak északnyugat fel?l hajózzon be, különösen éjszak Viestére.
Maga Vieste egy csendes kis városka, zsúfolt kiköt?vel, Van itt marina is, noha szerintem augusztusban biztosan nincs itt hely. Most még talán ha 6 hajó ki tudott volna kötni. A küls? mólón valószín?leg nyáron víz és villany is van, így akár 100 hajó is beférhet oda. Maga a város (legalábbis az a része amit én láttam) 4-5 emelet magas, hagyományosan olasz stílusú házakból áll, amelyeken még nem látszott a délolasz kopottság, elhanyagoltság. A házak a kiköt?t fogják karéjba, míg a lábuknál néhány étterem is található. A tenger sivataga után valóban egy csodálatos menedéknek t?nhet az elcsigázott tengeri vándornak. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a helyet, ha erre viszi hajója, egy éjszakát érdemes itt megpihenni.
Persze az olaszok itt sem tagadták meg magukat: két katonai létesítmény is volt itt. FÖLD, végre FÖLD! kiáltották többen magukban, amikor 36 óra után partra szállhattak. Én a hajón maradtam, míg a többiek sétálni mentek. Kiderült, hogy van itt benzinkút is, így amikor az egy órásra engedélyezett séta után megjött a csapat, rákötöttünk egy halászhajóra, hogy elérjen a cs? vége hozzánk, és megtankoltunk. A sok motorlázás miatt 6,2 litert fogyasztott a motor óránként, a tervezett 7,5 liter helyett. Tiszta nyereség!
Indulás után kisvártatva utánunk jött egy parti ?rség naszád.
Folytatás következik.



A naszád 100 méterre megközelített minket, majd távcsővel figyeltek. Valószínűleg megnyugtatta őket, hogy a hajó két oldalán hátul megtalálták a H-21769-14 lajstromszámunkat, és Budapestet. Kisvártatva visszafordultak a kikötőbe.
A szél befordul északira, majd átfordult észak-északnyugatira és felerősödött. De most már sokkal jobb viszonyok között hajóztunk, mivel félhátulról kaptuk a hullámokat amelyek az Otrantói-szoros felé lökdösték hajónkat, az áramlat is segített minket, a vitorla repített és csak száguldottunk délnek.
Délután már a szextáns is előkerült, megtörténtek az első mérések. Mikor mindenki kétszer megmérte a nap magasságát, elvégeztettem egy mérési hiba meghatározást: 7 mérésből. Elég jó eredmények születtek.
Aztán a víz és a szél folyamatosan csillapodott, egyre nyugodtabb körülmények között hajóztunk.

Június 13.Kedd: Áthajózunk az Adriáról a Jón-tengerre. Merre tovább? Este küzdünk a Squillace-öbölben.
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Reggel nyolc óra után hajóztunk át az Adriáról a Jón-tengerre. A két vizet egy elméleti határvonal választja el: a S. Maria di Leuca (ennek semmi értelme nincs, a tengerészek Sántamárialukának nevezték el ezt a helyet).fok világítótornya és az albán Butronto-folyó torkolatát összeköt? egyenes. Mi most a nyugati sarokban surrantunk ki az Adriáról, vissza pedig terv szerint a keleti sarkot választjuk majd.
A fok után rögtön befordultunk a kisméret?, de nagyon barátságos öbölbe, ahol ismét megtankoltunk. Most 6,8 litert fogyasztott a motor, a motorlázás miatt. A csapatnak 45 perc pihen?t adtam, indulás 10 órakor. Feltöltöttük a víztartályokat közben.
Ahogy elindultunk, egy nyikorgó hangot hallottam a motorból. Megálltunk és azt vettem észre, hogy laza az ékszíj.
Megfeszítettem, majd indultunk tovább. A nyikorgás megsz?nt, ugyan, de kisvártatva kiderült, hogy nincs töltés. A frissen generálozott 80 amperes generátorom feladta. Szerencsére itt volt az 50 amperes tartalék generátor, felszereltem azt. Nem volt egyszer? a himbálódzó hajón szerelni, de sikerült. Most már mehettünk tovább.
Az id?járási el?rejelzést elemezve, kiderült, ha az eredeti terv szerint megyünk tovább, akkor Szicília nyugati részét?l kezdve er?s szembeszélben és hullámokban kellene hajóznunk. Ezért meghánytuk-vettettük a kérdést és úgy döntöttem, hogy megfordítjuk az útvonalat: el?ször Málta, majd Tunézia és utána Szicília és onnan az eredeti terv szerint Görögország lesz a sorrend. Most az Etna lábánál fekv? Riposto nev? városkába hajózunk, ott autóbérlés és utána Etna, Taormina látogatás lesz a program.
Közben beer?södött a szél, vitorlát bontottunk és átvágtunk a hírhedett Tarantói-öblön, ahol mindig kellemtelen hullámzás nehezítette meg utunkat. Mint most is. 8-9 csomóval hasítottuk a Jón-tenger habjait, de csúnyán dobálták a hullámok a hajót. Ez csak négy óra körül kezdett mérsékl?dni. egyre jobb lett ezzel a hangulat is, különösen akkor javult, amikor felt?ntek a delfinek. Kezdetben csak egy pár delfin jött, majd kés?bb a többiek is itt ugráltak körülöttünk. Érdekes volt látni az ugráló, hasukat mutogató kedvesen mosolygó jószágokat! De azért azt is láttam, hogy az a delfin pár, amelyik els?ször úszott oda hozzánk, kisajátította a hajónkat és az orrba senki mást nem engedett oda. Szó szerint elzavarták a többieket! Ezt a viselkedési formát már nem el?ször láttam. Vajon miért?
Ahogy csendesedett az id?, behúztunk Istvánnal és Pacinóval egy 50 ohmos antenna kábelt az AIS vev? antennájához a hátsó korláttól a térképasztalig. Nem volt egyszer?, de ügyesen megoldottuk. Most már a víz színt alatti antennát 3 méter magasra tudtuk elhelyezni. Kíváncsi vagyok, mennyivel lesz jobb a vétel.
Az AIS, az Automatic Identification System (automatikus azonosító rendszer) szavak rövidítése. A kereskedelmi hajókat kötelez? felszerelni ezzel a rendszerrel. Az AIS adó adja a hajó legfontosabb adatait: nevét, hívójelét, MMSI számát, célkiköt?jét, pozícióját, méreteit, stb, míg a megfelel? szoftver ezekb?l az adatokból meg tudja határozni az összeütközés veszélyességét. Nagyon hasznos készülék. Eddig csak a nagyon közeli hajók jeleit vettük, remélem most már más lesz a helyzet! A Tarantói-öböl másik végében, Crotone városkánál már tükör vízen hajóztunk, amikor megint jött egy ?rhajó és megállt olyan helyen, ahol, vagy 100 méterre mentünk el mellette. Nagyon néztek minket távcs?vel, de nem jöttek oda hozzánk. Mindenesetre mi kikerültük a Rizatto-fok körüli természetvédelmi területet, nehogy elkapjanak.
Kisvártatva holthullámok érkeztek szemb?l. ?Valahol nagyon fújhat a szél!? ? mondtam, és nem is gondoltam, hogy mennyire igazam lett. Fél órán belül bekerültünk a az olasz csizma talpát jelent? Squillace-öbölben tomboló 30 csomós nyugati szélbe. És nem tudtunk haladni. Az idilli állapotok rögtön megsz?ntek, a hajó szörnyen bukdácsolni kezdett, csapkodta magát a hullámokba és lelassult. Az öböl másik oldaláig még 32 mérföld volt hátra!
Kedves olvasó!
Ha azt látod, hogy a nyomkövet? térképén az egyenes vonal helyett lépcs?szer?en és látszólag értelmetlen irányban haladunk, akkor tudd, hogy ezt nem viccb?l teszzük, hanem küzdünk az elemekkel Sajnálj minket és ne irigyelj. Nem tudunk egyenesen menni, csak így. Szóval nem volt egyszer? a menet.
Végül mégis átverekedtük magunkat a Squillace-öblön, és a másik felén már csendes vízben hajóztunk tovább. Itt gyakori esténként az er?s nyugati-északnyugati szél, amely egy olyan helyi jelenség, amit az el?rejelzések nem mutatnak.
Innen már nyugodtan telt az éjszaka.

Június 14. Szerda: Megérkezünk Szicíliába. Etna, Taormina, majd este 9-kor irány Málta.
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
A tonhalász bóják
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Indulás után kitérünk egy helikopter el?l Reggelre elértük az olasz csizma lábujját és célegyenesbe jutottunk: Az utolsó kanyar után végállomás Riposto. Ahogy befordultunk, megpillantottuk a távolban az Etnát! Kiemelkedett a ködös tengerb?l, mint egy jéghegy. A térképr?l lemértem a távolságát: 52 mérföld, vagyis 96 km!
Gyönyörködtünk az Etnában, közben Erzsi kérdezte: ?mik ezek a bóják?? El?ttünk furcsa foltok voltak a vízen, távcs?vel megnézve sárga bóják sorakoztak, tetejükön keresztel. Arra gyanakodtam, hogy tonhalász hálót fektettek le, ezért nagy ívben elkerültük azokat. Ahogy közeledtünk a Messinai-szoros vonalához egyre n?ttek a hullámok és er?södött a szél is. Bizony megint elkezdtünk bukdácsolni a hullámokon! Szerencsére nem tartott 1-2 óránál tovább, és mire fél egy tájban Ripostoba érkeztünk, már szinte teljes szélárnyékba kerültünk. Ripostoban az utóbbi években egy gyönyör? marinát építettek ki, ahova be is álltunk a hajóval. A csapat bérelt egy kis buszt, majd felautóztak az Etnára, majd onnan Taorminába. Nagyon jól érezték magukat végre a szilárd talajon!
Én a hajón maradtam, javítgatásokkal foglalkoztam, meg Sezónak végre befejeztem a régóta várt anyagát.
Három óra után jött egy carabieneri és ellen?rizte az útleveleket. Elvitte, majd fél óra múlva visszaadta. Nagyon örült a Piranban bélyegzett utaslistának, látta, hogy uniós országból jövünk.
Kés?bb elmentem a Gardia Costerra parancsnokságra, hogy beléptessem a hajót és az embereket Olaszországba. Itt is nagyon örültek a piráni utaslistának, lemásolták az útleveleket, a hajó papírokat és a biztosítási kötvényt. Majd az ügyeletes tiszt kitöltötte a megfelel? papírokat és 1 óra 20 perc után végeztünk is. Most már nyugodtan hajózhatunk az olasz vizeken! 8 óra körül megjött a csapat, az élményekt?l feldobódva, de fáradtan. Fürdés után rögtön indultunk is Málta felé.
Már besötétedett, amikor furcsa jelenséget láttunk: fehér és piros villogó fények voltak elszórtan el?ttünk. Azt gondoltam, hogy ezek szintén tonhalász hálók. Azokat sarkait így szokták megvilágítani. Úgy döntöttem, hogy a nyílt tenger fel?l fogjuk elkerülni ?ket. A furcsán villogó piros volt legmesszebb a parttól, így azt kerültük. Amikor a közelébe értünk, egyszer csak el kezdett dübörögni, átváltozott a bója helikopterré és felszállt!
Elkezd?dtek a találgatások, hogy mi lehetett ez. volt itt minden: mentési gyakorlattól a pecásokon át kábítószer csempészekig minden. Én mindenesetre azt gondoltam, jobb, ha nem is tudjuk meg mi is volt ez. Különben is, nem láttunk semmi!
Még több ilyen háló csoporttal találkoztunk, messzire elkerültük ?ket és háborítatlanul hajóztunk Málta felé.
Az AIS remekül m?ködött: volt amikor 18 hajót jelzett a közelünkben, de radar csak 5 hajót mutatott. A legtávolabbi hajó, amelynek vettük a jeleit 82! mérföldre volt t?lünk. Hihetetlen! Csendes éjszaka fogyasztottuk a Máltáig hátralév? mérföldeket. Id?nként kellemetlen holthullámok jöttek, de ez már kismiska volt a tegnap estéhez képest.
Holnap 13 óra körül érkezünk Máltára!

Június 15. csütörtök: áthajózunk a Földközi-tengerre, majd megérkezünk Máltára, utunk
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Egy potyautas
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Reggeli Málta felé
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Máltán
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Reggel kellemetlen hírrel köszöntött: eldugult a jobb hátsó WC. Ennek csak egy oka lehetett: nem volt az ?anyag? megfelel?en kipumpálva. Nagyon dühös voltam, mert ha egyszer kifolyik valahol a lé, akkor attól kezdve WC szag lesz a hajóban. Majd megpróbálok szerezni egy szerel?t, akinek van cs?görénye, azzal hátha sikerül kipucolni a csövet.
Reggeli bundás kenyér volt, amit már a Földközi-tengeren fogyasztottunk el. Az egyes tengerek határait a Monakói Nemzetközi Tengerkutató Intézet határozta meg, így ez alapján mindig megmondhatjuk, melyik tengeren járunk.
Amikor 10 mérföldre megközelítettük Máltát el?írásszer?en bejelentkeztem, majd 1 mérföldnél ismét.
Kijött elénk a Manoal Island Marina motorcsónakja és bevezetett a B móló 11. helyére. Ez utunk legdélebbi pontja: 34 fok 54 perc, észak. Innen még nyugatabbra fogunk menni, de már minden északabbra lesz. Terv szerint holnap este 10-kor indulunk a Pantalleira-szegetre. ahova holnapután délután érkezünk. Innen másnap 5-kor indulunk Tunéziába, ahol 2 napot fogunk terv szerint eltölteni. Onnan pedig egy éjszakai menet után megérkezünk majd Szicília legnyugatibb pontjánál lév? Egadi-szigetekre, Favignanaba, amely a homéroszi \"küklopszok mezején\" található.
Mire kikötöttünk a telefonon rendelt 2 autó már itt volt, átvették a sof?rök és rögtön indult is csapat Máltát felfedezni.
én a hajón maradtam, vártam a szerel?t. A generátort rögtön elvitték, de kiderült, nincs olyan aki az eldugult hajó WC-t pucolná. Így neki kezdtem 2 órakor magam.
Hát sok minden volt a WC használója, csak gondos nem, miközben emlegettem. Aztán 5 órai küzdelem után este hétre kész lett, legnagyobb megrökönyödésemre. Szét kellett szedni a hozzáférhetetlen helyen lév? vastag, merev gumicsöveket, majd szereztem egy knock-out nev? lefolyótisztítót. Err?l kés?bb Zoli megállapította, hogy tömény kénsav. Valahogy kibányásztam a cs? végét, felemeltem és beleöntöttem a barna löttyöt. A cs? felmelegedett, bugyborékolt, habzott. Kicsi ki is fröccsent, rá a lábamra. Egyb?l a 8. utas a halál jutott eszembe, amikor azt hittem keresztül marja a lábfejemet!. Gyorsan lemostam lúgos vízzel, így elég könnyen megúsztam. Szóval elkészült a WC.
Annyira elfáradtam, hogy szinte nyomban el is aludtam.
A többiek 9 óra körül érkeztek, élményekkel gazdagon. Aztán nekikezdtek babf?zeléket f?zni.

Kati és Erzsi naplója:
A víz felől megközelítve mesés hangulat sugárzott az óvárosból, - régi sárga házak (az útikönyv szerint az 1500-as években építették).
Tibor megrendelt 2 kocsit, még gyorsan elmondta: jobbkormányos vezetést vár el itt a rendőr (Csak Zoli és Gyuri vállalkozott sofőrnek, miután senki más nem akart vezetni) sok az egyirányú utca, de ne izguljunk: minden jól ki van táblázva.
Ez utóbbi azért így nem stimmelt teljesen,- s amikor már negyedszerre mentünk végig ugyanazon a körforgalmon,- az első autó sofőrje már kicsit tanácstalan volt. Néha több utcányira is elszakadtunk egymástól, s a walki-talki sem működött mindig jól (ennek örülhettek a T-com-Máltában).
A vidék megismerése több (szinte egyforma) templom és óváros megtekintése után igazi rali-terepen folytatódott. A Máltai Stonehange-t épp akkor zárták be, amikor odaértünk, így 2-5 (?) Eu kifizetése helyett ugyanazt láttuk egy kerítés külső oldalán betekintve.
A kék barlangot felülről azonosítottuk be, majd jött az útikönyvekben kihagyhatatlannak írt Marsaxlokk kikötője. Este 7-kor már csak egy első áldozással összekötött körmenet, sok színes, szépen kifestett halászhajó ill. egy kisebb, a foci-VB-t mutató kivetítő volt említésre méltó.

Június 16. Kirándulás Gozora, majd este Máltáról Pantalleria felé indulunk
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Málta
A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!

A nagy kép megtekintéséhez kattints a képre!
Hajók az AIS-en. A piros az Odysseus
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Reggel alig tudtam elzavarni a népet, mert mindenki mindennel foglalkozott, egymást várták, szóval cseszték az id?t.
Mikor végül elmentek, nekikezdhettem a karbantartási munkáknak végre. Közben meghozták a gázolajat, a taxfree dízellel feltöltöttem a hajót.
Kicseréltem a grósz roller és a grósz kihúzó köteleit, mert már nagyon kopottak voltak. Féltem, hogy egy er?sebb szélben elszakadnak, s akkor akár vitorla, de lehet, hogy az árboc bánná a spórolásomat.
Aránylag hamar visszatért a csapat. Jól elfáradtak a nézel?désben, jól esett a zuhany a marinában. Mikor lesz erre legközelebb lehet?ség? Nem tudom.
Kijelentkeztem a Valletta Port Controll-nál a VHF 12 csatornán. Szerencsére minden rendben volt velünk, így mehettünk is utunk legdélebbi pontjáról nyugat-északnyugat felé, Pantelleria irányába. A tervezett 7,5 csomós sebességgel délután 5-re fogunk érkezni.
Elhajóztunk Málta északi partjai mentén, megcsodáltunk Sliema, és a többi üdül? város csillogó-villogó fényeit, amely csak úgy árasztotta a vidámságot, az élet örömöt. Milyen nagy volt a kontraszt Valletta sötét és komor, halottnak t?n? er?djéhez képest!
Indulás után vacsoráztunk. Közben többször kikerültünk a gyanús fény? halászhajókat. Volt olyan, amelyek ránk villogott, menjünk messzebb!
Szép csendes volt az este, de ahogy kiértünk Gozo takarásából, el kezdett er?södni a szél, és megjöttek a hullámok. Szerencsére félhátulról kaptuk ?ket, így nem akadályozta a haladásunkat.
Az AIS igen jó szolgálatot tett ismét: Szépen mutatta, hogy merre járnak a hajók. volt, amikor 42 hajót számoltunk meg a látókörünkben! Hihetetlen hasznos ez a szerkezet. Szerencsére mi éppen a Máltát délr?l elkerül? kisebb forgalmú és a nagyon forgalmas északi útvonal között hajóztunk. Így senki sem keresztezte az utunkat. Minden esetre nagyon jó érzés volt látni a t?lünk 80-100 mérföldre, süt akár 150 mérföldre lév? teret és a hajókat!
Szóval szépen nyugodtan hajóztunk. Érdekessége volt az éjszakának, hogy világító medúzák között szeltük a habokat, amelyek a mérgükben, hogy megzavartuk ?ket halványzölden fénylettek a sötét tengeren.
Egy darabig 3-5 mérföldre mellettünk volt az Amsterdamba tartó Ana2 nev? 128 méter hosszú teherhajó, majd lassan eltávolodott és már csak az AIS mutatta a helyzetét.
Az ?rségek szépen vezették egész éjjel a hajót, minden rendben volt.

Kati és Erzsi naplója:
Gozo volt a f? úticél, hiszen Odüsszeusz és Kalüpsó nimfa mégiscsak itt töltöttek 7 évet együtt.
Átautóztunk Málta északi tengerparti szép útjain, láttunk több Bay-t (ez az öböl) megnéztük a hobós Popeye-village-t, s átkompoltunk Gozo-ra. Megnéztük a Viktória-várat, majd irány az Azur-Window-t. Szinte minden prospektusban látható természeti csoda ez. Lemenve a vízpartra, búvárruhás embereket kezdtünk el követni,- akik az A-W-hoz közel egy kis védett, sziklákkal körbevett öbölben egy olyan mélyre merültek, hogy nem is láttuk ?ket...
Hazafelé végre fürödtünk a máltai tenger h?s vizében. Pontosan: a Tamások (ugye ?k kabin- és ?rség-társak is, valamint egy autóval jöttek, ill. Dunatamás szerint ugyanazt a zoknit hordják, csak váltott napokon) teljesen beúsztak. Mi, a szerény, de felfázást nem bevállalni akaró többség csak bokamagasságig álldigáltunk este fél 7-kor a homokos tengerpart vízében.
Este 8-kor elindultunk Pantelleria úti céllal.

Június 17. Majdnem kikötünk Pantelleirán, de aztán végül Tunéziában alszunk.
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
AZ éjszak eseménytelenül telt, szerencsére. Az ?rséget felvidította és egyben elborzasztotta a VHF rádió 16-os csatornáján hallatszó ?forgalmazás?: ez a Mariózással kezd?dik sötétedés után. Különböz? hangszíneken, módon azon versenyeznek a tengerészek, hogy ki tud legmeghökkent?bben Mariózni. Ezt követ?en általában áttérnek a Filippinó ? monkey, majd a monkey? monkey?!, monkey!!-zásra, amit különböz? állathangok: nyerítés, kukorékolás, ugatás, nyávogás, és ki hogy tud állathangokból álló hangverseny követ. Talán csak az éti csiga és a halak hangját nem utánozzák. Id?nként megszakítja egy-egy közlemény: ? all ships, all ships, all ships, this is banana radio, banana radio, banana radio. Security message No 2: filippino monkey. Id?nként a gyenge idegzet? és tapasztalatlan, a Rádiószabályzatot ismer? tengerész beszól: ?change chanel, Please!?, de akkor az társulat neki esik és ? lesz a f? m?sor.
Kíváncsi vagyok Schláth János és Lékai Tamás mit szólnának ehhez? Különösen a ROC vizsgán?
Szóval nem unatkoztak az ?rségben lév?k. A szél folyamatosan er?södött, a hullámok n?ttek, de ezt már 5 napja tudtam, a MaxSea el?rejelzése alapján. Ezért változtattam meg az útvonalunkat, hogy ne szembe kapjuk ezt az id?t. Reggelre ,ár 2 méteresek voltak a hullámok, de azok nem fékeztek, hanem mint gondos kezek, egymásnak adogatva vittek minket nyugatnak.
Olyan szépen haladtunk, hogy a ma esti érkezés helyett már 2 óra körül elértük Pantalleirát. Ekkor hajógy?lést hívtam össze: kikössünk 3 óra körül, vagy menjünk rögtön Tunéziába. Mindenki Tunézia mellett voksolt. Így megcsodáltuk a fest?i vulkanikus szigetet, majd elhajóztunk a f?városához, bekukkantottunk, majd könny? szívvel tovább mentünk. Én utoljára 2000-ben jártam erre, akkor is olyan kis porfészek hangulata volt, mint most.
Délután 6 óra felé t?ntek fel Afrika partjai a párás leveg?ben. Nem is el?ttünk, hanem balra láttuk meg a távoli hegyeket.
Tunéziában egy olyan kiköt?t választottam, ami a legkevesebb hajózással járt, ez volt Kelibia. Nem vártam sokat t?le, a North Afrika Pilot semmi érdekeset nem írt róla. Az volt a terve, hogy autót bérlünk sof?rrel, majd elmegyünk Karthagóba és megnézzük a tuniszi bazárt.
Este 8 körül érkeztünk a 2 méteres hullámverésbe a Kelibiához. Éppen kirajzottak a halászhajók, akik szembe kapták a minket segít? tengert. Ugráltak mint a bakkecskék, csak úgy csapták a vizet az orrukkal. A halászokon látszott, hogy ?k ezt már megszokták, nyugodtan tettek-vettek a bakkecskék hátán.
Amint befordultunk a védett medencébe, rögtön megsz?nt a hullámverés is. És elénk tárult Kelibia maga. Hát nem csalódtam. Nem vártam semmit, de azt megkaptam a látványtól. Balra vagy 30 halászhajó készül?dött a kifutáshoz, rendezgették a hálóikat. A legnagyobb hajó 15 méteres lehetett, a legkisebb talán 3. Jobbra mindenféle félig elkorhadt bárkák álltak a part mellett, köztük a tunéziai parti ?rség hadihajója, amely már az I. Világháborúban is harcolt! Szemben velünk egy ócska mólóhoz kötve állt 3 vitorlás jacht és egy motoros és vagy 5 romhalmaz. Mi egy olyan 68 lábas 15 éves motoroshoz tudtunk kikötni, amely egy 20 méteres kétárbocos hajóromhoz volt kötve, amely egy 10 méteres ?nemtudom,hogymértnems?llyedtmárel? állapotú mégromhalmazabb hajóhoz? volt kötve. Egy fekete b?r?, kicsi, de mozgékony ember segített, mutatta a helyet. félelmetes figura volt, de kés?bb kiderült, hogy a kiköt??r. Különben nagyon barátságos volt, de rögtön találkoztunk ez els? problémával: ez francia gyarmat volt, és angolul szinte senki sem beszélt!
Még a parttól 12 mérföldre felhúztuk a Máltán vásárolt piros, félholdas tunéziai lobogót és a sárga Q lobogót, így azonnal jött 2 egyenruhás. Be akartak mászni a hajóba, de a motoros fedélzete másfél méterre volt a miénkt?l, így nem jöttek. Helyette felszólítottak, hogy a papírokkal menjek az irodába.
Én mentem is, szerencsére az egyik rend?r a 3 közül beszélt egy kicsit angolul. A f?nök leginkább Mel Gibson néger társához, a Dany Gloverhez hasonlított. El?ször sima ügynek t?nt a bejelentkezésünk. Megkérdezték, hogy Magyarország az Unió tagja-e? Zolival válaszoltunk: igen, persze. Ok. Aztán elkezdtek lapozgatni a dossziékban, telefonálgatni. Mindez este fél 9-kor kezd?dött. Közben beszélgettünk: elmondtam, hogy holnap autót akarunk bérelni és elmenni Karthágóba, Tuniszba. El?ször nem akarták megérteni, de amikor körül írtuk Karthágót, akkor az egyik végre rávágta: ?Á, Kártáázs?! és már sínen is voltunk. A f?nök rögtön el kezdett szervezkedni, kisvártatva kiderült, hogy taxi, kisbusz nincs, de van három barátja, aki 100 tunéziai pénzért elvisz minket holnap. Nem tudtuk mi az árfolyam, de aztán többszörös áttétellel, átszámolással végül kiderült, hogy ez kb. 210 euró. Közben a többiek próbálták a beléptetésünket intézni. Folyamatosan telefonáltak és lapozgatták a dossziékat. Találtak egy olyan táblázatot, amely szerint a a lengyelek, a csehek, a magyarok és az örményeknek? nem kell vízum, ha utazási iroda szervezésében jönnek. Ha uniósok vagyunk, akkor egy másik passzus szerint egyáltalán nem kell. De uniósok vagyunk-e? Volt egy nagy Európa térkép a falon, többször meg kellett mutatni, hol van Magyarország. Amikor végre meglátták, akkor rávágták: ? á, Bukharest!?. Aztán nagy nehezen sikerült rávezetni ?ket Budapestre.
Ismét telefon. Valószín?leg a vonal másik végén lév? f?nök sem tudta a helyes megoldást, mert többször lepattintotta ?ket. De a jövend? üzlet reményében Dany Glover kitartott: nekünk nem kell vízum, mi uniósok vagyunk, csak az el?írások nem követik a történelmi változásokat.
10 óra után már kezdtem feladni a reményt. Már kezdtünk beletör?dni, hogy fejenként legalább 10 euró vízumdíjat kell majd fizetni. Különben mind a hárman nagyon vidámak voltak. Többször eljátszották egymásnak a f?nök meglep?dését és tanácstalanságát a problémán. Nagyon jól szórakoztak így egymást közt. Mi is, de már mentünk volna. Kicsit megtörte a várakozás gyötrelmét egy pocakos 35 év körüli, farmeros, kibuggyanó hasát sárga kockás inggel sikertelenül palástoló fickó megjelenése, aki mint kiderült a kiköt? kapitány volt. Elmondta, hogy holnap vasárnap, minden bank zárva lesz, de nála tudunk pénzt váltani. megnyugodtunk. De a rend?rök addig nem engedték az ügyletet, amíg a papírok rendbe nem lesznek.
Aztán fél 11 után pár perccel, az utolsó telefonnál Dany Glover arca felvidult, a többiek elkezdték csapkodni az asztalt, majdhogynem táncra perdültek örömükben a hír hallatára, ami minket cseppet sem lepett meg: uniósok vagyunk.
Innen kezdve olajozottan folytak az események: kitöltötték azokat a kartonokat, amelyek ha elvesznek, akkor soha az életben nem jutunk ki Tunéziából, majd jött Tamás és a kiköt?kapitány, aki nem akarta megérteni, hogy miért csak 300 eurót váltunk be. Én hirtelen azt találtam ki, hogy nincs eurónk, majd a bank automatából veszsük ki a hiányzó pénzt. Ebbe belenyugodott, de rögtön lenyúlt (persze számla nélkül 10 líra kiköt?i díjat).
Piros pecsét került az útlevelünkbe, majd azt hittük vége.
Nem, majd ?k kiosztják az útleveleket a hajón, amikor majd a vámossal ellen?riznek. Menjünk nyugodtan vissza a hajóra. Este 11 óra volt ekkor.
Kisvártatva megjelentek, fölénk tornyosulva a motoroson. Nem tudtak lemászni, ezért ki kellett raknom a járót. Közben a vacsora már majdnem elkészült, nagy volt a sürgés forgás nálunk. Körülményesen, mindenkit jól megnézve kiosztotta a rend?r az útleveleket, majd ki kellett tölteni a vámnyilatkozatot. Többek között: milyen elektronikus berendezések vannak a hajón? Beírtuk a 4 GPS-t, az 5 számítógépet és a 10 mobiltelefont. Erre a elkerekedett a szemük, de nem mertem kevesebbet írni, mert kitudja, hogyan fogunk kilépni holnap este.
Aztán a vámos bejárta a hajót, inkább kíváncsiságból, mint ellen?rzésként és elmentek. 10 perc múlva jött Dany Glover és elmondta: 450 líra a három autó, csak ennyiért vállalják a sof?rök. A válaszadást holnapra halasztottuk, noha ?k úgy vették, elfogadtuk az új árat.
Megvacsoráztunk és az els? és egyetlen afrikai éjszakánkon nyugovóra tértünk végre.

június 18, vasárnap, a legnagyobb meglepetésünkre. Karthágóba autózunk, majd pofára esünk a bazárban. Este azért visszaindulunk Európába.
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Egész nap az a vicc járt a fejemben, hogy egy tengeri vitorlázó kikötött egy szigeten és és kérdezi: milyen nap van ma? Hát kedd, - válaszolják a helyiek. De milyen dátum? Hát 14-e, jött válasz. De melyik hónap? Hát május! Jó, jó, de melyik év?
Szóval nekünk itt a hajón teljesen máskén múlik az id?. Nincsenek hétköznapok és munkaszüneti napok, szombat és vasárnap. Nekünk csak ma Tunézia, holnap Favignana, holnap után Lipari-sziget mérik az id? múlását. Így bizony nagyon kellemetlenül döbbentünk rá, hogy ma valóban vasárnap van. Persze ezért is tudtak tegnap este a rend?rök autót szerezni, mert ma a sof?rjeink sem dolgoztak, csak maszekoltak egy kis pénzt. Végül kiegyezett velük Tamás 300 euróban és indulhattunk is a kéz kis francia autóval és a 20 éves Audival Kartázsba.
Nagyon érdekes volt látni a tunéziai vidéket, az egyszer? emberek nyomorúsága elszomorított, a föld sivársága megdöbbentett. De mindenki tiszta ruhába volt, az emberek nevetve terelgették az állataikat. Indulás el?tt a sof?rünk mindenki lelkére kötötte, hogy ha megállítanak a rend?rök, akkor nem fizet? utasok, hanem az ? barátai vagyunk. Bizony volt miért aggódni: lépten nyomon rend?rökkel találkoztunk, akik éppen igazoltattak valakit, vagy páváskodva feszítettek az egyenruhájukban. Másik nagy meglepetésem volt, hogy 12 évvel ezel?tt jártam itt utoljára, de az elnökük cseppet sem öregedett, s?t inkább fiatalodott egy kicsit. Könny? volt erre rájönni, hiszen lépten-nyomon az ? képével találkozhattunk az utcán. Ilyen az igazi gazdaságos elnök! Nem kel 4 vagy akár 2 évente cserélni a képét, mint máshol, ahol változnak az elnökök!
Szóval baj nélkül eljutottunk Tuniszba. Mi legalábbis, mert az Audi egy keresztez?dénél nem fordult el, majd aztán Péterrel és a lányokkal rögtön eltévedt és vagy 25 perc késéssel találkoztunk ismét.
Egész úton azon morfondíroztam, hogy mit is megyünk megnézni? Azt a várost, amit a rómaiak a földdel tették egyenl?vé, és még sóval is behintették? Akkor mi a látnivaló?
Karthágóba érve el?ször a víztározókat csodáltuk meg. Hihetetlennek t?nt ez a mérnöki alkotás és hogy még jó része mai is megvan.
Ez után elmentünk a Karthágó múzeumba, ahol megfejthettük a rejtélyt: a 4 egymást követ? ókori kultúra volt a látnivaló. Közben el kezdtem aggódni, mert 25 csomósra er?södött a szél. Hogyan fogunk ebben hajózni az éjjel?
Két órán át gyönyörködtünk a maradványokban, a szobrokban és csodáltuk az ókori építészet alkotásait. Aztán mindenki nagyon elfáradt, és irány a bazár. Útközben többször is találkoztunk szemét szed?kkel, akik kék kukás zsákokba gy?jtötték az út menti szemetet.
Idefelé jövet, megpróbáltam rávenni a sof?rünket, hogy el?bb a bazárba menjünk, majd csak utána jöjjön a kultúrprogram. Á, ne izguljak a bazár még vasárnap is egész nap nyitva van. Hát tévedett. Amikor 1 óra körül odaértünk, minden ötödik üzlet zárva volt már, a többi éppen most zárt. Viszont a nyitva lév?k választéknak a háromnegyedét a 7 sárkány piacon is meg lehetne venni. Szóval a Kínában gyártott eurógagyival voltak tele az üzletek. Elvétve volt egy-egy f?szer árus, amelyik látszólag földet, fakérget, száraz gazt és különböz? szín? falfesték színez? porokat árult.
Szóval nagy csalódás volt a bazár. Megnéztünk 2 mecsetet kívülr?l, Zoli egész jól eligazodott az útikönyv alapján a girbe-görbe utcákon. Aztán szembe kellett nézni a valósággal: minden bezárt. Irány a hajó, vár minket Európa!
Hat óra körül értünk vissza. A kiköt? kerítése mellett elautózva, láttam. hogy valaki mászkál a hajón. Én rögtön kiszálltam, a többieknek még egy szép helyet mutatott a sof?rünk. Átmásztam a kerítésen, a kerítésen és futottam a hajó felé. A bazi nagy motoros ki akart menni, ezért át akarták húzni a hajót egy másik helyre. De az sokkal kisebb volt, mint az Odysseus. Szerencsére id?ben érkeztem, így megakadályoztam a károkat. Mondtam, ha elmennek, akkor a majd a helyükre állítjuk a hajót. Igen ám, de még várták a szolgát piával és kajával. A tulaj két fiatal lánykát akart megcsónakáztatni. Közben azért nagyok voltak a hullámok. Hogyan akar ez hajózni?
Nagy nehezen elindultak, majd a hajónkat immár a megérkez? többiekkel behúztuk a motoros helyére. Nem telt el 10 perc, vissza is jött a motoros, de már máshova kötött ki. Hiába, még egy bazi nagy motoros sem bírja úgy a hullámokat, mint egy vitorlás. Jöttek a rend?rök ( nem a tegnapiak), hogy az útlevelekkel menjünk az ?rsre indulás el?tt. Meg is tettem ezt. Szerencsére minden kis cédula meg volt, így senki sem akasztottak f?be. Viszont a vámosra várni kell. Lehet, hogy negyed órát, de lehet, hogy 3-4 órát.
Szerencsére megjelent Dany Glover és elpanaszoltuk neki sérelmünket. ? persze inkább a kirándulásunk fel?l érdekl?dött: meg voltunk-e vele elégedve? Persze meg voltunk. ? is, mert közben a sof?rök elmondták, ?k csak 70 lírát kaptak fejenként és ?k fizették az üzemanyagot is.
Minden esetre a f?nök az új rend?rökkel látszólag jól összeveszett, kiabált, gesztikulált, majd jött a vámossal és az útlevelekkel és már mehettünk is.
Az egészet összevetve, jó hogy rajta keresztül béreltük az autókat.
Szerencsére a szél elcsendesedett és így aránylag nyugodt vízen hajózhattunk északnak. Elérkezett az id?, hogy Odüsszeuszról meséljek az Odysseus fedélzetén. Elmeséltem az egész történetet, hogy is kezd?dött az egész, hogyan lett 2000-ben az Odüsszeusz túrából az Odüsszeusz Expedíció. Hogyan azonosítottam Bredford segítségével az egyes helyeket, hogyan bizonyítottam, hogy csak az lehet az adott helyszín, nem más.
Érdekl?dve hallgattak a többiek, míg be nem esteledett.
Ismét jó szolgálatot tett az AIS, mert bizony úgy keltünk át a Földközi-medence legforgalmasabb szakaszán, Tunézia és Szicília között, mint kóbor kutya az autópályán! Volt amikor 62 keresztbe jöv? hajót mutatott az AIS! De aztán baj nélkül kijutottunk a hajózási útvonalból és már csak a nagy sötétség volt el?ttünk.



Kai és Erzsi naplója:
Reggel 3 órás autókázás után Kartágóba értünk. Romok, múzeum, 4 kor, 4-6 kultúra, mindenki jött, hódított, harcolt, elpusztította az el?dök m?vét...
A tuniszi bazár vasárnap du. 2-3 között már nem volt forgatagos, sikátorszer?, sötét, kétes tisztaságú utcácskákon ültek az árusok. A kínai konfekciót már meg lehetett találni, de voltak tevék m?sz?rb?l, szép b?ráru, beazonosíthatatlan f?szerek, CD-k, kézzel sz?tt sz?nyegek, kerámiák?féldrágakövekb?l ékszerek,- mintha ide is elért volna a globalizáció? Csalódottak voltunk.
Mi lányok, megjegyezzük itt: az útikönyv azt írja: van bazár a helyieknek, ahol kilóra adják a cip?t. Na, pld. Ezt az utcát nem találtuk...
Este indultunk vissza Európába.

Június 19.
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

Kati és Erzsi naplója:
Favignana volt az a hely, ahol Odüsszeus hajói kicsúsztak a partra, majd a közeli Levanzo-szigetr?l tüzet és vadkecskemekegést hallva áthajóztak, belefutva a Küklopsz (kerekfej?, nem túl okos ember) karjaiba,- akit meg kellett vakítaniuk, hogy elmenekülhessenek.
Favignana-n Kati és Zoli megmászta a 388 m magas várat (kikövezett út, de kísérteties magány odafönt). A többiek sétáltak. A látnivalók: templom, söröz?, fagyis, tonhalhalász-hajó, motorbérlés, f?utca.

Június 19 Átérünk utunk során immár a 4. tengerre, a Tirrén-tengerre, majd Favignanára érkezünk, onnan később áthajózunk a Küklopszok szigetére, ezután északról félig megkerüljük Szicíliát Reggelre Favignánához érkeztünk. A sziget egyik különlegessége, hogy a nyugati partjainál van a Földközi-tenger és a Tirrén-tenger határvonala.
A másik (nekem inkább fontosabb, hogy Odüsszeusz 12 hajójával egy ködös éjjel itt ért partot. Homérosztól a következőket tudjuk meg, az Odüsszeia 9.106.sorától kezdve:
?s törvénynélküli dölyfös Küklopsznép mezejére
ért a hajónk??
Maga a partraszállás meglehetősen különös módon történt melyről ezt olvashatjuk a 9.142. sortól:
?Hát odaért a hajónk, valami isten vezette tán
át a sötét éjen, hisz nem láthattuk a földet:
mert a hajót mély köd burkolta körül??
majd pár sorral később:
?-észre se vettük a part felé hömpölygő sok igen nagy
hullámot ? míg bárkáink nem ütődtek a partnak.?

A ?csalitos szigetet? Homérosz a következő módon jellemezte a 9.116.sortól: ?Elterül egy csalitos sziget ott, éppen szemben a küklopsz-
föld kikötőjével, nem távol s nem közelében;
erdős, vadkecskék lakják azt sűrű sereggel;
mert hiszen emberi járkálás soha nem riogatja
és sosem űzi vadász őket, ki a rengeteg erdőn
tűri a fáradságot, a hegy tetejét kikutatva?.
Majd pár sorral a küklopszok jellemzése után folytatja:
?ott a fehérhabú víz partjára simulnak a rétek,
nedvesek és lágyak, sose fogyna ki onnan a szőlő.
Van sima föld, szántásra való:?
Homérosztól tehát a következő hasznos információt kapjuk:
egy szigetcsoporthoz érkezhettek, amire a ?Küklopsznép mezejére ért a hajónk? kifejezés utal, lapos, sima, termékeny földű sziget, amelyen hegy emelkedik, lakatlan és védett, biztonságos kikötője van, ?nem távol és nem közel? fekszik a küklopszok-szigetétől. A Földközi-tenger középső részén csak egyetlen olyan lapos sziget van, amelyre ennyire jellemző lenne ez a leírás:hegy emelkedik rajta és emellett van lapos, földművelésre alkalmas része.
Hát ide érkeztünk. Nem volt egyszerű a behajózás a kikötőjébe, mert a szigetet északról szinte teljesen bekerítették tonhal hálóval, csak egy keskeny bejáratot hagytak. Az Odüsszeusz Expedíció alatt majdnem belefutottunk ebbe. Számítottam rá, de Vágujhelyi Feri barátom, aki pár héttel ezelőtt hajózott erre, szintén felhívta rá a figyelmemet.
Így mi biztonságosan kikötöttünk a homéroszi "csalitos szigeten".
Áthajóztunk Levanzo-ra, s a lehorgonyzás után felmásztunk az egyetlen barlanghoz, amit Tibor az Odysseus expedíció során alkalmasnak talált arra, hogy megfeleljen az eposzban leírtaknak.
Ezután Szicília északi részén hajóztunk, egész éjjel. Csak a tonhal halászok kétségbeesett villogásaira kellett éles kormányfordulatokkal reagálni, más nem történt. Volt bel?lük elég, de ennek ellenére megúszták. Úgy zúztunk el mellettük, mint a nyugdíjas vadászok egyesületének tagjai tennék két üveg vodka után.
Láttuk Palermo tengerparti repterét (egy ideig nem értettük, miért szállnak oly alacsonyan a gépek) , majd egy hadihajó fényeit és éjjel kikötöttünk Cefaluban (ejtsd: csefalu), ami persze nem falu és nem cseh.

Június 20. Cefalut megnézzük aztán estére a Lipariástigetekhezérünk
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

Kati és Erzsi naplója:
Cefalui bevásárlás után (papucs, trikó, sapka ) délben indultunk tovább Salinára, ahol Tibor ígéretéhez híven a marinában találtunk végre wc-t és zuhanyzót.
A f?utcán sétálva megfigyeltük a helyi táplálékláncot: macska gekkóra, gekkó légyre).

Június 21.Lipara, Vulcano és este a Stromboli
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

Kati és Erzsi naplója:
Átmentünk Liparira, ahol Dániel nev? sof?rünk légkondis Mercedes Vitojával végigvitt bennünket a szigeten. Vulkáni k?zeteket szerettünk volna gy?jteni és ? megmutatta nekünk a legjobb helyeket, ahol obszidiánt és egyebeket találhattunk, melyekkel feltölthettük megcsappant sörkészletünk helyét.
Vulcano szigete következett, ahol a társaság fele a vulkán megmászását választotta 40 fokos h?ségben, míg a többiek a pancsolást a rotyogó, bugyborékoló tengervízben és a dagonyázást az iszapban.
Este 7-kor indultunk el újra, célunk a Stromboli éjszakai m?ködésének megtekintése volt. (A nappalit nem lehet olyan jól látni...)
Minél közelebb értünk, annál jobban hallatszódtak a mennydörgés-szer? hangok, s láttuk a ?pöfékelést? is.

Június 22. Áthajózunk a Messinai-szorosan, majd GPS nélkül irány Görögország
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

Kati és Erzsi naplója:
A Messinai-szoros el?tt a fiúkat nagyon felvillanyozta a 2 kardhalász-hajó, a szorosban pedig az örvényeket fotózta a legénység. A szoros egy múlt századi földrengés után vált kevésbé veszélyes átkel? úttá a Tirrén és a Jón tenger között.
Végignéztünk egy helikopteres t?zoltást Szicília déli partjainál, (a tengerb?l vették a vizet) majd elkezd?dött a végtelennek t?n? hajózás Görögország felé.
További bizonytalanságot és izgalmat okozott (számunkra) az, hogy Tibor kikapcsolta a hajó navigációs berendezéseinek zömét, és a fiúk által szektánssal meghatározott helyzetpontok és számítások segítségével hajóztunk.
Jött több delfin-csapat, s?t éjjel egy kivilágítatlan hatalmas h?t?láda (a radaron nagy hajónak mutatkozott) is megközelítette a hajót 50 méterre.

Junius 23. Fishkardoba érkezünk
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

Kati és Erzsi naplója:
Délután megérkeztünk Görögországba, Kefallinia szigetére ,Fiskardhóra. Két helyet is kinéztünk magunknak, ám mindegyik foglalt volt, így a szemközti parthoz kötöttünk ki.
Egy teraszos étteremben ültünk le vacsorázni, ahonnan jó kilátás nyílt a kis öbölre és a hajót is láttuk. Sajnos Kati nem tartott velünk, mert nagyon fájt a dereka.
A társaság nagy része végre megkóstolhatta a kardhalat, amit kiköt?i halászoknál és árusoknál már annyiszor megcsodáltunk. A vendégl?s és a pincérek tánccal színesítették az estet, ám az est fénypontja mégiscsak az volt, amikor legénységünk is táncraperdült.

A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Június 24. Áthajózunk a Levkas-csatornán, majd estére Paxoi-ra érkezünk Korán indultunk, mert már mindenki felébredt. Elhajóztunk Ithaka-szigete mellett, majd északnak vettünk az útirányt: Levkas a cél. Levkas és a szárazföld között nagyon védet és tagolt hatalmas öböl fekszik, ahol napokat lehet eltölteni a nyaralással, a kristálytiszta vízben fürödve. Mi sajnos csak elszáguldottunk a partok mentén és csak csodáltuk a hívogató öblöket. Hamarosan elértük a Levkas-csatornát, amely elválasztja a szigetet a szárazföldt?l. EZ a mesterséges víziút így 3-4 km hosszú. A sziget f?városában megtankoltunk, majd a 11 órás híddal kimentünk a nyílt vízre. A hidat minden egész órában kinyitják pár percre, amíg átmennek a hajók, leállítva a nagy forgalmú f?úton a közlekedést. A híd oldalra fordul el, nagy teljesítmény? propellerek forgatják.
Három óra körül érkeztünk Antipaxoi-szigetre, ahol egy fest?i öbölben lehorgonyoztunk és mindenki kedvére fürödhetett a kristálytiszta vízben.
Az éjszakát Paxoiban töltöttük, annak is a Gaia nev? \"városában\".
Egy jót vacsoráztunk majd mindenki ismét simán beájult az ágyba.

Június 25. Reggel a h?ség elüldözött Paxoiból , de Korfun sem volt h?vösebb. Délután visszajöttünk az Adriára, amely kellemetlen hullámokkal fogadott.
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Az éjszaka nagyon meleg volt, de még hajnali 4-kor is valakik valahol vidámak voltak. Hétkor viszont ismét rettent?en sütött a nap, nem járt a szél. Így már szinte mindeni fent volt igen hamar. Zoli elment kenyérért, aztán elmenekültünk a fest?i városkából. Csendes nyugodt napos id? volt, a hullámok is elsimultak. Így motoroztunk Korfuba.
Dél felé érkeztünk, az óváros lábánál lév? halászkiköt?ben egy kiránduló hajóhoz kötöttünk ki. A nagy meleg ellenére 3 óráig adtam kimen?t. Mindenki szétszéledt, megnézni a régi városrészt, megvenni az utolsó egzotikus ajándékokat. A h?ség rányomta a bélyegét a városra, mert csak néhány elvetemült turista vánszorgott az izzó falak között. Na meg persze a vasárnap is. A szombaton este érkez? turista sereg még nem tért magához és csak otthon vagy a strandon pihengetnek. Az összes bolt viszont nyitva volt, az árusok csalogatták a vásárlókat.
Érdekes módon, itt azt figyeltem meg 1999 óta (attól kezdve járok ide rendszeresen hajóval), hogy kampányszer?en jönnek ide a cuccok. Volt olyan év, amikor mindenütt nagyon jó b?r hátizsákokat árultak, aztán a következ? évben csak a maradékot. Volt b?rkalap év, b?rszíj év, b?rtáska év is.
Na meg persze itt is itt volt a Kínában gyártott eurógyagyi. Persze nem olyan mennyiségben mint Tuniszban, de azért volt itt is b?ven. Nagyon szépek volt az ezüst ékszerek, de nekem túl csicsásnak t?ntek.
Én mindenesetre a \"joggurt víz hani\" mellett döntöttem egy h?vös helyen. Aztán elszaladt az id? és már menni is kellet a hajóhoz ? várt ránk Kotor.
A szemközti albán partokon lév? Butranto-folyó torkolatának a földrajzi szélessége az Adria és a Jón-tenger határvonala. Most mi a keleti sarkában csusszantunk vissza a hazai tengerre. ( Érdekes módon Korfu szigetét a Jón-tenger és az Adriai-tenger mossa. Szicíliát a Jón-, a Földközi- és a Tirrén-tenger határolja.)
Ahogy kihajóztunk a szigetet Albániától elválasztó Korfu-csatornán, egyre er?södött az északi szél, amely befordult északnyugatira. Tudtam, hogy 3-5 óra múlva már 15-20 csomós szembeszélbe kerülünk majd, és a nagy hullámokon nagyon nehezen tudunk majd el?rejutni. Ezért most egy északibb útvonalat választottam, hogy kés?bb b?vebb szélben hajózhassunk. Utunkat itt meghatározza a korábbi albán aknazár. Állítólag felszedték, de a térképen jelölik, a pilotkönyvek megemlítik, a nagy hajók kikerülik. Hátha mégsem szedték fel az összes aknát? Én nem szeretnék találni egyet, az biztos!
Szóval kerültük az aknazárat. Két óra multán már a szél is elállt teljesen, csak lapos holthullámok jöttek szemb?l.
Még egy óra múlva a holthullámok magasabbak lettek, majd hamarosan elkezdett fújni a szél. El?ször jobbról, Albánia fel?l, majd szemb?l. Így el kellett térni. Ismét úgy jártunk, mint az olasz csizma talpánál ? krajcoltunk a hullámokon. A hajó csapkodta az orrát, mi eltértünk 5 fokot, megint csapkodta, megint eltértünk, és így ment addig, amíg stabilan nem tudtunk hajózni. Közben besötétedett, az AIS mutatta, hogy a 38 mérföldre lév? Igumtsia nev? komp 2 óra 31 perc múlva fog 0,4 mérföldre elmenni mellettünk, de a többi hajó kikerült. Arra számítottam, hogy a szárazföld leh?lésével csökken a szél és csökken majd kés?bb a hullámzás is. Így kiadtam, hogy kezdetben 2 mérföldenként, majd kés?bb 1 mérföldenként 1 fokot jobbra térjünk.
Bejött az elképzelésem: annyira javult a helyzet, hogy hirtelen 15 fokot fordulva is tudtunk haladni. Ett?l kezdve csak négy-öt percenként csapott egy kisebbet a hajó a vízbe, ez már t?rhet? volt. Persze Zoli és Kati az orrkabinban nem így gondolta. ?k szépen röpködtek föl-le a hullámokon Nagyon sajnáltam ?ket.
így köszöntött ránk az éjfél, így fogadott vissza minket az Adria. Lehet, hogy megorrolt ránk, mert h?tlenek voltunk hozzá és bejártuk a Jón-, a Földközi- és a Tirrén-tengerek vizeit?

Június 26: - Reggel kipróbáltuk a kötélvágót, de a mesevilágot igéz? Kotorba érkezünk, ahol Predrag várt minket és este elvitt egy megdöbbent?en szép étterembe vacsorázni
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!
Az éjszaka eseménytelen telt el. Az ?rségek vezették a hajót, aki csak úgy falta a mérföldeket észak felé. A szél is elcsendesedett, a hullámzás is egyre csendesedett, egyre jobb körülmények közé kerültünk. Végül is visszafogadott minket az Adria. Persze azért még 8 óra körül próbálkozott egyet: egy kisebb koppanást hallottunk, majd a motor lelassult, aztán újra felpörgött. Én tudtam, hogy ez a kötélvágó volt, de m?ködött! Valamit felkaptunk. Mivel egy enyhe vibrációt éreztem ( így 41 000 mérföld után már kiismertem az Odysseus minden rezdülését), ezért megállítattam a hajót és lemerültem megnézni, mi is történt. Arra számítottam, hogy egy elvágott kötéldarab fog fityegni a propelleren. De nem az volt. Ahogy lemerültem, megláttam egy nagy fekete rongyot. El?ször búvárruhának gondoltam, és bíztam benne, hogy nem volt töltve. Itt a nyílt tengeren, a legközelebbi parttól több, mint 100 kilométerre, mit is keresne egy búvár? Aztán visszamentem a fényképez?gépért, és a késemért. Mikor lefényképeztem, megnéztem mi is az és hogyan volt rajta a propelleren. A víz alatt egy fekete ruhacafat látszódott, amit a kötélvágó szépen szétvágott. Ha nincs rajta, akkor bizony akár le is fojthatta volna a motort. És amikor egy 95 lóer?s motor 2800-as fordulatról hirtelen megáll, akkor valami sérülni fog! Így ismételten bebizonyosodott, hogy kötélvágó nélkül nem biztonságos a hajózás. Ki gondolta volna, hogy ilyen történik a nyílt tengeren? A kötélvágó munkájának hála elég könnyen ( egy leveg?vel) lecsavartam a rongyot és már mehettünk is. Attól nem kellett tartanom, hogy leér a lábam, mert 800 méter víz volt alattunk. Viszont itt olyan csodálatos színe volt a víznek! Az egész tömegében látszott a selymesen lágy gyönyör? kéksége! Érdemes volt lemerülni és körbenézni. Aztán csak hajóztunk és hajóztunk és hajóztunk. Egyre melegebb lett, egyre jobban vártuk már a partot. Én éjjel rádöbbentem, hogy méretlenül van bekötve mindkét h?t?, így ezzel foglalkoztam: átkötöttem úgy azokat, hogy az ampermér? mutassa a fogyasztásukat. Ezzel elvoltam 9-t?l fél kett?ig, de sikerült. A ventillátorok és méretlenül kapták a tápot, ezt is megcsináltam. Közben a kadétok szorgalmasan mérték a nap magasságát, de sajnos nem számoltak. Pedig itt lett volna az alkalom. Három óra körül észrevettük a part els? jeleit: feléledtek a mobiltelefonok, megjöttek az els? SMS-ek. A párás leveg?ben nem látszódott még sokáig a part. Aztán felt?ntek el?ször a távoli hegyek, majd el?ttünk a Kotori-öböl bejárata és megérkeztünk egy igazi mesevilágba. A bejárat északi fele horvát, a déli viszont már a közelmúltban függetlenné vált Montenegro területe. Hamarosan aztán elfogyott a horvát föld és egyre mélyebben hatoltunk Montenegróban. A Kotori-öböl egy nagyon bonyolult öböl-rendszerb?l áll: az egyikb?l nyílik a másik. A Hercegnovi-öbölb?l átjutunk a Tivati-öbölbe, majd onnan a legbels?, a Kotori-öbölbe. Ennek is a legtávolabbi csücskében fekszik a Kotor városa. Miközben arra hajózunk, az avatatlan szem nem látja meg az öblök közötti sz?k átjárót, és azt gondolja, itt a vége, megérkeztünk. Persze a térkép segít, mutatja az utat. De addig is hatalmas, több száz méteres, s?t ezer méter feletti sziklás hegyek között hajózunk vízi hangyaként a hegyóriások lábánál. Itt minden különleges: a növényzet, a sok elhagyott és részben m?köd? haditengerészeti létesítmény, a házak, a hajózási jelek. Mindenki némán és megdöbbenten bámészkodott. A nyílt tenger sivataga után hirtelen becsöppentünk a mesevilágba. Ez az érzés akkor fokozódott, amikor áthajóztunk a Kotori-öbölbe vezet? sz?k Prolaz Verige csatornán és felt?nt el?ttünk Perast városa és a két kis kolostor sziget. De ezekr?l majd holnap fogok mesélni. Szóval tovább hajóztunkKotor felé a monumentális hegycsúcsok között. Ahogy a városhoz közeledtünk a hegyek egyre n?ttek. Kotor már az 1749 méter magas Stirovnik csúcs lábánál fekszik. Ahogy megérkeztünk, rögtön jött Marin, akinek tegnap még Görögországból telefonáltam. És minden simán ment: az útlevél ellen?rzés (ingyen volt), a kiköt? kapitány (117 euró) a vámos (10 euró). Ismét elkérték az összes papirat a hajóról, rólam, de nem kérték a hajó biztosítását. Barátom, Ivica kiköt?kapitány most nem volt szolgálatban, így 10 perc alatt végeztünk is. Aztán a határ mólóról átálltunk a parthoz, becsatlakoztattuk a hajót a parti áramba, kifizettünk 42 euró kiköt?i díjat és már készen is voltunk. A parton már jött is Predrag felém, az Odysseus iskolahajós pólóban. Úgy megörültem neki! Olyan jó volt vele itt találkozni! Egymás nyakába borultunk és nagyon boldogok voltunk. Elmondta, hogy sikerült úgy szerveznie a programját, hogy éppen most itt legyen, szerdán megy vissza Pestre. Egy vacsorát szervezett a Stari Mlini (vagy valami ilyesmi) étterembe, 8-ra jön értünk a mikrobusz. A többiek készül?dtek, mi meg bementünk az óvárosba, hogy megmutassa a több száz éves házát. Mint kiderült, ennek most csak a falai vannak meg, de a legnagyobb értéke, hogy állnak a falak. Nagyon szigorúak a m?emlék védelmi el?írások, új házat nem lehet itt építeni. A ház maga gyönyör? volt, 3 szintes volt, és nagyon jó helyen fekszik. Predragnak minden engedélye meg van már a felújításhoz, hamarosan kezd?dnek a munkák. Itt különben egy lerobbant, tet? nélküli ház 1000 euró/m2 áron megy. Út közben találkoztunk az 1155-t?l m?köd?, ma már hagyomány ?rz? tengerész egyesület középkori ruháiba öltözött kapitányaival és matrózaival. Hát nagyon jól mutattak, az biztos. A fekete ruhához térdnadrágot viseltek, fehér magas szárú zoknival és arany paszománnyal, piros derékköt?vel, fejükön fehér süveggel. Természetesen a kapitányok sokkal díszesebb ruhát viseltek. Mintha egy kosztümös filmbe csöppentünk volna a régi falak között. Az egyesület alakítása óta ismeri az összes tagjának a nevét! Mintha Dózsa György óta számon tartották volna a tagokat! Hihetetlen! Nekünk a Kotori-öböl a Monarchia hadiflottájának kiköt?jeként ismert, nekik meg az Adriai partok legnevesebb és legrégebbi tengerész városa! De jó lenne itt élni! Az emberek megdöbbent?en szívéjesek, nagyon örülnek (még) az idegeneknek. Aztán eljött a 8 óra, megjött a taxi és irány az étterem. És akkor esett le az állunk, amikor megláttuk, hova is érkeztünk. Ez egy tenger parton lév? vízimalomból átalakított luxus étterem, ahová az orosz milliárdosok, meg a montenegrói elnök jár vacsorázni, meg a többi VIP vendég. Na meg mi, Predrag jóvoltából. A bels? kialakítása leginkább egy oázishoz hasonlított. Nagyon növény választotta el az asztalokat, patak, csatornák folytak keresztül a kerthelységen, volt egy pisztrángos tó is, ahol a sok kövér pisztráng mellett egy angolna is lubickolt, a tavat egy öreg németjuhász ?rizte, a patakon egy hatalmas malomkerék volt, amely lassan forgott is. . . Szóval leny?göz? volt a kert. A nagy meleg miatt minden vendég a kertben volt, de télen a megmaradt malom épületben üzemelt az étterem, amelyben nagyon sok ?si elem megmaradt. Így például a hatalmas k?korsók, amelyekben olíva olaj alatt érlelik a sajtot. A kiszolgálás méltó párja volt a külcsínnek. Az asztal tökéletesen terítve, ev?eszközök garmadájával, a pincérek gyorsak, figyelmesek, gondosak voltak. El?ételnek a helyi szárított sonkát és olíva alatt érlelt sajtot fogyasztottunk. Ezt a sonkát itt nyevuskának? hívják, és veri a dalmát sonkát és a pármait is. Sokkal szárazabb, er?sebb az íze, de mégis szétomlik az ember szájában. A sajt is nagyon különleges íz? volt. Egyszerre fanyar és olajos, de nagyon harmonikus íz világa volt mindkét fajta sajtnak. Aperitifnek helyi sz?l? pálinkát ittunk, ami lágy volt és er?s. Aztán helyi vörösbort. F?ételnek hárman k?tálban sütött polipot ettek, ketten helyi beefstek különlegességet, a többiek meg nyevuskával és az olaj alatt érlelt sajttal töltött sertésszeletet. A végén nem tudtuk eldönteni, melyik volt a legjobb, mert mindenki a sajátját dicsérte. Az étteremben pont ráláttunk a szemközti majdnem függ?leges sziklafalra, ahol két kecske legelte a szikla repedésekb?l kibúvó gyér füvet. Csak azt nem tudtuk elképzelni, hogyan tudtak megmaradni a meredek falon. Egész id? alatt azon drukkoltunk, le ne essenek. A végén jött a slusszpoén: Predrag nem hagyta fizetni Tamást, a pénztárosunkat. Így teljes egészéb?l az ? vendégei voltunk. KÖSZÖNJUK NEKED PREDRAG, EZ A CSODÁLATOS FOGADTATÁST ÉS EZT AZ ESTÉT KOTORBAN!!! Tizenegy óra körül értünk vissza a hajóra, Predrag elbúcsúzott, mert neki még 40 kilométert kell vezetni és reggel korán kell kelnie. A Többiek pedig bementek a fallal körülkerített óvárosba, ahol mindenütt buli volt. A sok kis zegzugos utcán hömpölyögött a nép, a minden kis talpalatnyi terecskén asztalak és kávézó volt, mindenütt zajlott az élet.

Június 27. Elhagyjuk Montenegrót, de közben megállunk a tengerész-szigetnél Perast el?tt. Estére Dubrovnikba érkezünk, majd éjjel tovább hajózunk
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

AVI, 1,665 KB

Június 28. Reggelre Hvarba érkezünk, majd indulás után hamarosan elérjük az utunk 2000. mérföldjét, amit a hajóval megjelölünk a nyomkövet? útvonalán. Este fél 11ákor érkezünk a Pantera-öbölbe, ahol a világító algák között fürdünk a 27,7 fokos vízben
A nagy kép megtekintéséhez
kattints a képre!

 

Iroda (a térképen): Bp. XI. Barázda u. 18.
GPS: Lat=47.457838°N Lon=19.042611°E


levél: 1116 Budapest Barázda u. 18.

+36 70 6248600

+36 1 4810348


<
A Jachtakadémia számokban:
havonta frissülő adatok

Alapítva: 1992.

Tengeri
tanfolyamok:
390

Rádiós
tanfolyamok:
239

Hallgatók:
4401
Utolsó neve: Szabó Péter

Túrák:
427

Mérföldek:
(Vass Tibor)

215 312tmf, ami 9,97 Föld kerület

Következő tanfolyamok:

  • 390. dec.13.kikötői manőverek elmélete
  • 391. nov.30.Coastal Skipper
  • 392. nov. 30.Offshore Skipper
  • 393. dec.10. trópusi charter
  • 394. jan.11. túléléstechnika elm.+ uszodai gyakorlat
  • 395. jan.10.Coastal Skipper
  • 396. jan.10.Offshore Skipper
  • 397. jan.15. csil.nav. a Planetáriumban
  • 398. febr.18. tengeri radar
  • 399. febr.21.havaria elmélet



Tengeri

tanfolyamok


Tengeri rádiózás

GMDSS/SRC

GMDSS/LRC

Rádiós tanfolyamok kezdete
2018. őszi szemeszter
No 236. 08.31.
No 237. 09.21.
No 238. 10.12.
No 239. 11.02.

2019. téli szemeszter
No 240. 12.21.
No 241. 01.11.
No 242. 02.01.
2019. tavaszi szemeszter
No 243. 02.22.
No 244. 03.15.
No 245. 04.05.
No 246. 04.26.
No 247. 05.17.
Magyarázat
Az időpontok a hétköznapi csoport távoktatásos tanfolyamának kezdetét jelentik.

Rádiós tanfolyamok részletei

Megjegyzés:
A szürke színű képzéseinkre már nem lehet jelentkezni.

Tengeri jogsi

2018-19.


Távoktatásos tanfolyamok

Coastal Skipper tanfolyam
(12 mérföldes vizsga)

  • 383. szept.28. (28 nap)
  • 391. nov.30. (14 nap)
  • 395. jan.10. (14 nap)
  • 401. márc.14. (10 nap)
  • 407. jún.07. (14 nap)
Zárójelben a modulok közötti idő.
ami a tanfolyam intenzitására utal.

Offshore Skipper tanfolyam
(200 mérföldes vizsga)

  • 384. szept.28. (28 nap)
  • 392. nov.30. (21 nap)
  • 396. jan.10. (21 nap)
  • 402. márc.14. (10 nap)
  • 408. jún.07. (10 nap)
Zárójelben a modulok közötti idő.
ami a tanfolyam intenzitására utal.

Hétvégi tanfolyamok

  • 387/H nov.18.Coastal Skipper
  • 388/H nov.25. Offshore Skipper
Hajózási tanfolyamok

Órarendek 2018-19.



Tengeri gyakorlat

Szkipper Tréning

  • No 423. 18.szept.6.
  • No 424. 18.szept.17.
  • No 433. 19.ápr.01.
  • No 434. 19.ápr. 24.
  • No 436. 19.máj.16.
  • No 437. 19.jún.11.
  • No 443. 19.szept.15.

Kapitány Tréning

  • No 438. 19.jún. 27.
  • No 439. 19.júl.18.
  • No 442. 19.aug.29.

Havária (Spec. VIP) Tréning

No 426. 18. okt. 26.
No 430. 19. márc.10.

VIP Manőver Tréning

  • No 424. 18. okt. 1.
  • No 425. 18. nov 25.
  • No 431. 19. márc.18.
  • No 432. 19. márc.25.
  • No 435. 19. máj.6.
  • No 446. 19. nov.4.
  • No 447. 19. nov.9.
Hajózási gyakorlatok

Trópusi túrák

  • Phuket-Langkawi
    No 427. 18.11. 1.
  • British Virgin Island
    No 428. 19.01.19.
    No 429. 19.01.28.
  • Tahiti
    No 444. 19.9.26.
    No 445. 19.10.8.


Speciális tengeri tanfolyamok

Csillagászati mérések a Balatonnál

  • 386. 18.okt. 10.
    esőnap: 18. október 12.

Csillagászati navigáció a Planetáriumban

  • 397. 19. jan.15.

Kikötői manőverek elmélete

  • 390. dec.13.
  • 404. ápr. 14.

Horgonyzás a tengeren

  • 405. máj.13.

Biztonság a tengeren

  • Túléléstechnika elmélet és uszodai gyakorlat
    394. jan.11.

  • Havária elmélet
    399. febr.21.

Adriai meteorológia tanfolyam

  • 403. ápr.16.
  • 406. jún.03.

Tablettel a tengeren

  • 400. febr.28.

Tengeri radar

  • 398. febr.18.

Charter tanfolyam

  • Trópusi Charter:
    393. dec.10.
  • Európai Charter:
    410. máj.15.

Hajózási tanfolyamok


Megjegyzés:
A szürke színű képzéseinkre már nem lehet jelentkezni.



Jachtakadémia az RTL Klub műsorában


Ilyen a Skipper tréning <


Tengeri túléléstechnikai tanfolyam
Wild Joe Sailing Team
-->
RÓLUNK TENGERI TANFOLYAMOK TRÉNINGEK HAJÓNAPLÓ Tengeri Tudástár LETÖLTÉSEK JAK VIDEÓK látogató
2013. február 11.-től