Mit is jelent nekem a tengeri hajózás?


Talán a szabadságot jelenti,


amikor magam ura lehetek. Nincs főnököm, csak a tenger, aki az alvó óriáshoz hasonlít.
Ha szépen, a tenger szabályait, törvényeit ismerve és betartva szelem a habokat, akkor kedves lesz hozzám, megadja nekem a máshol nem kapható teljes katarzis élményét. De ha megpróbálom ráerőltetni az akaratomat, a tudatlanságomat az ostobaságomat, akkor egy szempillantás alatt eltörölhet ahogy egy szúnyogot csap el a kamion.
Nekem olyan érzés minden elindulás, mint amikor a testvéremhez megyek vendégségbe. Boldogságba öltöztetem a lelkem, alig várom, hogy lássam pedig jól ismerem. De azért mégis csak vendégségbe megyek.
Nem kell félni a tengertől, de csak mélységes alázattal és tisztelettel szabad közelíteni hozzá.



Talán az időtlen örök életet jelenti,


amikor megszabadulhatok a mindennapok gondjától: határidők, feladatok, átutaltam-e, befizettem-e. Helyette az élet valódi problémáival találkozom: milyen lesz holnap az idő, mit eszünk vacsorára, vajon olyan szép lesz-e a naplemente, mint tegnap volt.
A tengeren a vasárnap pontosan olyan, mint a hétfő. Vagy inkább minden nap vasárnap, az igazi élet ünnepnapja.
A felgyorsult őrült világunk magunk által létrehozott stressz-óceánjában a tengeri hajózás a déltengerek nyugalmas, boldog pálmás szigete.
A tengeri vitorlázó kiköt egy szigeten. Kérdezi: milyen nap van ma? Hétfő. Hányadika? 14. Melyik hónap? december. Jó, de melyik év?
Ez az igazi élet.


Talán a kisgyermeki őszinte, tiszta romantikát jelenti,


a könyvekben, filmekben megismert kalandokat, felfedezéseket, találkozásokat és azokat a hősöket, akikké a mindennapokban válhatunk.
Van egy tengerész mondás: minden gyerek 8-10 éves korában rendőr, katona, tűzoltó vagy tengerészkapitány akar lenni.
Aki a tengeren vezeti a hajóját, az lélekben megmaradt ártatlan gyermeknek.
Neki a becsület, az adott szó, az ígéret, a mások iránti felelősség szentsége a mindenható törvény.


Talán az önmegvalósítást jelenti,


amikor csak a tudásomon múlhat a saját és a társaim élete. Ha megtanultam a navigáció fortélyait, akkor biztonsággal és ezzel boldogon hajózhatok minden körülmények között.
Ha megtanultam a vitorlák kezelését, akkor felgyorsul a szélben a hajóm és eggyé válhatok a természettel.
Ha ismerem a hajómat, akkor a legkisebb rendellenességre is felfigyelek és megjavíthatom.
Ha valami rossz a hajómon, ez olyan, mint ha beteg lenne a gyermekem.
A 210 ezredig mérföld felé hajózva is minden nap megcsodálom naplementét, a felhők játékát, a tenger énekét.


Végezetül: az ókori görögök mondták azt, hogy három féle ember létezik: az élő, a holt és aki a tengeren jár.


Vass Tibor